Nem könnyű híres magyar költőnek lenni, mert nemcsak az életük, de az utóéletük is viszontagságos. Kevesen ússzák meg, hogy az utókor zsarnokai, egy fillért nem érő percemberei, az életművét meggyalázó senkik felhasználják, ami ellen nem védekezhet. Ki védi meg Petőfi Sándort Schmidt Máriától? Petőfi Sándor beszennyezése elkerülhetetlenné vált, amikor Schmidt Mária közalapítványa, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány a Petőfi-díjat megalapította.
Célja, hogy Petőfi Sándor se lehessen semmiféle progresszió és szabadság jelképe, ezért sajátít ki az áltörténész és hivatásos történelemhamisító Schmidt Mária mindent. Amire ráteszi a kezét, az attól kezdve szennyes és használhatatlan. Petőfi Sándornak a gyilkos orosz katona nem ártott annyit, mint ez a közalapítvány, a dicstelen tevékenységükre az idei kitüntetettek személyével tették fel a koronát. Mintha csak egy paródia lenne, egy vicc, közönséges gúnyolódás: Lezsák Sándor és Szájer József nyerte el idén a Petőfi-díjat. Lezsák és Szájer, mint Petőfi.
Az is botrányos, hogy ez a fasiszta rendszer, a sajtószabadság és a polgári jogok sárba tiprója, szájára meri venni Petőfi Sándor nevét és ők tüntetgetik ki egymást a róla elnevezett díjjal. De a gátlástalanságuk legfőbb bizonyítéka, hogy két címeres gazembert tüntettek ki ezúttal, a Tormay Cecile- és Prohászka Ottokár-szobrokat avató Lezsák Sándor és a fasiszta NER illegitim alaptörvényét fogalmazó Szájer József személyében. Két destruktív, ósdi, maradi fasiszta őskövületet, akik mindennek ellentétei, amit Petőfi Sándor jelent.
A közalapítvány szellemi és erkölcsi színvonalára jellemző, hogy sikerült saját kuratóriumának egyik tagját, Szájer Józsefet kitüntetni. Szájer magát tüntette ki. Az antiklerikális Petőfi Sándor a keresztény-nemzeti diktatúra prominenseinek cégtábláját díszíti. Ennél még a kommunisták is tisztességesebbek voltak, mert ők a velük szembenállókat békén hagyták, nem sajátították is, és nem hamisították meg. Az össznépi butítás azonban még nem emelkedett arra a szintre, hogy ezt a morbid, abszurd kitüntetést ne észlelje a legostobább magyar ember is, mert Petőfi neve csak a kontrasztot erősíti: még erősebben világít rá Lezsák és Szájer súlytalan és méltatlan voltára, a magyar szabadság elleni tevékenységük borzalmára.
Lehet, hogy mégiscsak Petőfivel kell összevetni ezeket a gazembereket, hogy még láthatóbb legyen a hitványságuk.
