A címben szereplő mondatot a 444.hu összefoglalója szerint Konok Péter mondta az Öt című műsorban. Megítélésünk szerint ez a mellékesen odavetett mondat a magyar belpolitika megértésének kulcsa, a Magyar-jelenségnek nevezett eseménysorozat legpontosabb definíciója. A hamis zászlós hadművelet lényege a megtévesztés, amikor valaki másnak mutatja magát, mint ami. Magyar Péter megtéveszti a szavazóit, amikor Orbán és a Fidesz ellenzékének mutatja magát, de valójában ugyanazt a fideszes ideológiát és logikát képviseli, amit Orbántól a Fideszben megtanult, s amit soha nem tagadott meg.
A Tisza Párt politikai értelemben egy hamis zászló: ellenzéknek látszik, de nem az. Magyar nem szakított a Fidesz értékrendjével, hanem annak logikáját és ideológiáját viszi tovább, csak más név alatt. A Tisza név és az ellenzéki jelző hamis zászló, mert a Tisza valójában egy másik Fidesz. Nem kívülről támadja a rendszert, hanem belülről akarja megreformálni. Magyar megtéveszti a szavazóit, akik azt hiszik, az Orbán-rendszer ellenzékére szavaznak, de ez nem ellenzéke az Orbán-rendszernek, hanem a Fidesz másodvonalának belső lázadása, a Fidesz rekonstrukciója fiatalabb és agresszívebb formában.
Magyar nem tagadta meg a Fideszt, hanem magával hozta. Ugyanazt a hatalmi logikát, ugyanazt az ideológiát képviseli, csak más csomagolásban, hogy a céljaihoz szavazatokat gyűjtsön a megtévesztett ellenzékiektől. A szavazatmaximalizálás nem az, amikor Magyar Orbánnal és a Fidesszel egybehangzóan foglal állást valamiben, hanem az, amikor a demokratikus ellenzékieknek tetsző lózungokat mond. Amikor a Fidesz jön ki Magyar Péterből, akkor adja önmagát (ezt egy határon túl nem tudja leplezni), s amikor demokratikusnak látszó szövegeket mond, akkor az a hamis zászlós megtévesztő hadművelet.
De Magyar nagyon óvatos ebben is, mert úgy használja a hamis zászlós hadműveletet, hogy saját fideszes identitásából ne lépjen ki. Nem rendszerváltást ígér, abban az értelemben, amit az őt támogató ellenzékiek szeretnének, hanem csak jól működő Orbán-rendszert („működő Magyarországot”), a rendszer megreformált változatát. Ezt nevezi ő rendszerváltásnak, de ez nem az. Magyar nem ellenfél, hanem Orbán riválisa, aki kívülről szervezett támogatást a belháborúhoz. Amikor Orbán ellenzékének mutatja magát, az hamis zászlós hadművelet, mert ő se nem ellenzéki, se nem demokrata, hanem fideszes.
Ezért nagyot téved Lendvai Ildikó volt MSZP elnök, aki azt írta, hogy Magyar Péterrel visszavették a Fidesztől a „nemzeti” szót, a „polgár” kifejezést”, mert nem vettek ők vissza semmit. Ezeknek a szavaknak a jelentése az új Fideszben ugyanaz, mint a régi Fideszben, csak Lendvai Ildikó és társai beálltak abba a fideszes értékvilágba, amelyben a „nemzeti” és a „polgári” szavak egészen mást jelentenek, mint valójában. Nem Magyar lett demokrata, hanem Lendvai Ildikó lett új fideszes, a „nemzeti” meneten vonuló társaival együtt. Észrevétlenül beolvasztották őket a Fidesz kettéhasadt világába.
Nem Lendvai Ildikó és balliberális társai tévesztik meg a „Tisza” hamis zászlajával a fideszeseket, hanem a fideszes Magyar téveszti meg őket az ellenzéki hamis zászlóval, mert ő nem ellenzéki. S akik vele tartanak, azok sem azok, mert Magyart követve a fideszes „nemzeti” és „polgári” program mögé álltak, ahonnan soha többé nem tudnak kiszállni, mert az azzal fenyeget, hogy a reményeik szerint ellenzékbe kerülő régi fideszes Orbán visszatér. Ezért ez a félelem soha nem teszi lehetővé, hogy előálljanak Magyarral szemben bármiféle baloldali vagy liberális programmal és követeléssel.
Nem így lenne, ha egy megosztó második vonalbeli fideszes fasiszta vezér helyett köztiszteletben álló demokratát emeltek volna fel, és róla hitették volna el, hogy neki van esélye legyőzni Orbánt. Ehhez arra lett volna szükség, hogy higgyenek saját demokratikus és jogállami elveikben, hogy azokkal az öreg fasiszta Orbánból (ha másért nem, a zsebük miatt) kiábrándulók megnyerhetők egy humanista, egyéni emberi jogokra épülő, szabadságot képviselő ideológiával. Vagy csak szembenéztek volna azzal, hogy Orbánt a saját feltételei között nem lehet leváltani, s nem keresnek ehhez egy ifjú fasiszta lázadót.
Hasonlóan félreértik a helyzetet azok, akik azt gondolják, hogy ők a trójai falóban ülnek, amit Magyar betol a közéletbe, s amikor Magyar megbuktatja Orbánt, akkor ők majd kiugranak a trójai falóból, és Magyar helyett csinálnak egy demokráciát. Soha nem fognak tudni kiszállni Magyar trójai falovából, amely nem foglalja el a trójai várat, csak kiveszi a maga részét a parlamenti mandátumokkal és elbohóckodja az ellenzéket. De ha Magyar nyerne, nekik akkor sincs esélyük, hogy a legkisebb mértékben befolyásolják, mert a bábjait Magyar választotta ki a parlamentbe, ahogy az árnyékkormányába is.
A balliberális ellenzék azt hiszi, hogy a „Tisza” az ő hamis zászlójuk, amivel megtévesztik a jobboldali szavazókat (akiktől nem azt várják, hogy változzanak meg, esetleg értékeljék felül az orbáni illiberalizmust, hanem abban erősödjenek meg), és higgyék azt, hogy Magyar Péter személyében is egy illiberálisra szavazhatnak. Csakhogy Magyar tényleg egy illiberális. Magyar balliberális támogatói azt hiszik, hogy a „Tisza” az ő cselük. De tévednek. A „Tisza” hamis zászlós hadművelet Magyar Péter csele, az ő csapdája, amibe beleestek, s amiből nem tudnak kimászni, mert a másik választás Orbán marad.
A „Tisza” pedig csak addig marad hamis zászló, amíg az összes támogatója bele nem kényszerül, bele nem szocializálódik a fideszes fasizmusba, mint az Orbántól való menekülés egyetlen zsákutcájába, a kognitív disszonancia átkával megkötözve. Tökéletes csapdát állítottak maguknak. Aki menekülni mer, és baloldali vagy liberális demokrata pártot próbál keresni/csinálni/szervezni, az maga lesz a patás Gyurcsány. Aki a pléhmessiást kritizálni meri, azt azzal fenyegetik meg, hogy visszatér a patás Orbán. Ha a választást most elveszítik, akkor is beleszorultak a hamis zászlós hadműveletbe.
Magyar Péter parlamenti ellenzékként egy bábszínház igazgatójaként irányítja majd a frakcióját, amelynek a pártja sem szab korlátokat, mert az nincs. A messiás urat úgy juttatják korlátlan hatalomhoz, hogy még párttagságot és pártdemokráciát sem követeltek tőle, ezért beleszólásuk sem lesz semmibe. A Fidesz rekonstrukciójának és második nekifutásának lesznek túszai és önmagukat további hazugságokkal áltató aktivistái. Méghozzá a semmiért. Magyar a pénzt is elteszi, a pozíciókat is elfoglalja, amiből őket kizárja (ahogy eddig is tette), s rendszerváltó reményeiket is cinikus hazugságokkal utasítja el.
Nem ők használják Magyart, hanem Magyar használja fel őket. Ha békében akarnak élni önmagukkal, egyetlen választásuk marad: fideszes fasisztává kell válniuk. Magyar pedig majd rámutat a fő ellenségre, akik nem olvadnak bele a két Fidesz uralmába: a tisztességes emberekre, akik közül ők kiváltak. Mivel egykori önmagukhoz nem térhetnek vissza, csak akkor, ha vállalják ennek súlyos következményeit és a magányt, senkit nem fognak annyira gyűlölni, mint azokat, akik egykori önmagukra emlékeztetik őket.
Shakespeare boldog lenne, ha élne. Igaza lett: színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. Fellép és lelép, s mindenkit sok szerep vár életében. Vannak dicső és vannak dicstelen szerepek. Nem az dönti el, melyik meneten hányan vonulnak. Legtöbbször fordított az arány. A legnagyobb veszély maga Magyar Péter, a vezér, s a kollektív önámítás, amely ezt nem ismeri fel. De ez azért van, mert a vezér populizmusa ezt nem teszi lehetővé. A balliberális értelmiség pedig nem olvassa saját dolgozatait, ezért nem vett tudomást arról, mi a következménye egy populistának.
Ez.
