Közhelyekkel teli, unalmas és lapos beszédet mondott Magyar Péter, amelynek egyetlen oka, hogy Magyarnak nincs valódi üzenete a rendszerváltásról, az Orbán-rendszer megsemmisítéséről, az alkotmányos rend megdöntése miatti felelősségre vonásról, az igazi jogállamiságról és szabadságról. Hazugságok nem lelkesítenek, márpedig Magyar végighazudta ezt a beszédet (is), és ki kellett töltenie egy órát úgy, hogy semmi fontosat és igazat nem mond. Magyar mesterkélt, hamis pózolásának csúcspontja a patetikus esküje volt, aminek semmi alapja, s aminek cáfolata ő maga, amitől viszketést kapnak az emberek.
Ha értelmes ember meghallja ezt a hamis pátoszt és hazug szöveget, hátat fordít és azonnal távozik. Íme: „Én, Magyar Péter, esküszöm, hogy minden magyar polgárt fogok szolgálni határon innen és túl. Esküszöm, hogy egyszer és mindenkorra lezárjuk a magyar nemzet létét fenyegető megosztottságot. Esküszöm, hogy a hazánk új kormánya mindent meg fog tenni, hogy begyógyítsuk a történelmi sebeket, és meggyógyítsuk a hazánkat. A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot. Isten engem úgy segéljen.”
Magyar már másodszor teszi le a miniszterelnöki esküt, miközben még meg sem választották. Nincs annál taszítóbb, mint amikor olyan ember beszél a megosztottság megszüntetéséről, aki az első perctől kezdve uszított Orbán demokratikus ellenzéke (az „óellenzék”) ellen, akik nem álltak az ő oldalára. Magyar úgy tette le ezt a hazug esküt, hogy még néhány napja is hazaárulózta azokat, akik nem a Tiszára szavaznak. Magyar szerint a hazaárulózás a választás napjával megszűnik. De ilyen nincs, aki nem megosztó és uszító, az eddig sem uszított, aki pedig uszított, az nem fogja abbahagyni.
Magyar azt mondta, szabad polgár az, „akit senki nem merészel hazaárulónak nevezni”. Akkor most szabad polgárként utasíthatja el Magyart mindenki, akiket két éve folyamatosan hazaárulónak nevez, a legkülönfélébb formákban. Magyar teóriája szerint nem voltak lélekben szabad polgárok azok, akik nem utasították vissza Magyar hazaárulózását, hanem behódoltak, s alattvalói attitűdből felszámolták saját pártjaikat, egy leendő zsarnok kedvéért, aki már most is zsarnok ott, ameddig a keze elér.
Egyetlen jelzős szerkezetet emelünk ki az üresen kongó és csattogó beszédből: a „konzervatív vállalkozót”. Mióta számít szabad polgárok között (ugyebár), hogy egy vállalkozó konzervatív, liberális vagy szocialista, ateista vagy hívő? De Magyarnál ezek nem elszólások, ő megkülönbözteti őket, mint ahogyan a Tisza árnyékkormányának közelébe sem kerülhetett egyetlen jó szakember vagy kiváló ember, ha nincs fideszes múltja, kötődése, ha nem „konzervatív”. Freud a fideszes múlt ismeretében hogyan fordítaná le ezt? A konzervatív vállalkozók fognak pénzt kapni. Lehet ezen nevetni. Ha nyer, lefagy a nevetés.
De a megosztást állítólag felszámoló Magyar nemcsak a vállalkozókat diszkriminálta, hanem másokat is megsértett. A konzervatív vállalkozó mellett „elvált ápolónőt” mondott. Miért az ápolónőkről jut eszébe a válás? Ő is elvált, és nem minden ápolónő elvált, van olyan is, aki férjhez sem ment. Velük mi van? Fiatal tanárokat említett. Tanár miért csak fiatal lehet? Mi van az idősebb tanárokkal? A „szakmáját szerető ügyész” vajon kit jelent? Azt, aki nem szolgálta ki Orbán rendszerét? Magyart ez 15 évig nem zavarta, még igényt is tartott rá, s ő maga sem volt különb. Minden jelzője megoszt.
Magyar akarja begyógyítani a „történelmi sebeket”? A trianonozással? A fideszes nemzetpolitikával? Az Ukrajna elleni szavazásokkal? A „Gyurcsány-Orbán korszak” emlegetésével, ami az elmúlt húsz év legnagyobb hazugsága, amivel újabb mérget öntött az ország poharába? Arról nem beszélt, hogy ha nyer, akkor Orbán és a Fidesz egy hatalmas frakcióval nem a börtönbe megy, hanem ellenzékbe. Ő legitimálja a rendszert, felmenti Orbánt minden felelősségre vonás alól. Velük lesz a „nemzetegyesítés”? Ha Magyar jól kijön majd a Fidesszel, akkor a nem fideszesek, akik demokraták, a nemzet ellenségei lesznek?
Ha Magyar nem nyer (s mi azt gondoljuk, hogy a megosztó és alkalmatlan személye miatt, valamint Orbán rutinja és csalása miatt nem nyer), megnézzük a nagy esküt, a megosztottság végét, a hazaárulózás befejezését. Magyar nem magát, nem Orbánt, nem a diktatórikus rendszert, hanem azokat hibáztatja majd, akik nem szavaztak rá, mert „szabad polgár” létükkel összeegyeztethetetlen, hogy Magyarra és a 29 fős kamu pártjára szavazzanak. Megnézzük mai nagy esküjét, hogy mennyi marad belőle. Saját fejére szólt, amikor azt mondta: Isten őt úgy segélje. Úgy legyen.
Magyar hiába próbálja azt a látszatot kelteni, hogy rendszerváltó hangulat van, mert a március 15-i „Nemzeti menete” megmutatta, hogy Magyarországon nincs rendszerváltó hangulat. Mert azt még a kampányát teljes erővel támogató pszeudo-független sajtó sem merte állítani, hogy a „Tisza” menetén több ember vett részt, mint Orbán ugyancsak hazug Béke menetén. Ez nem rendszerváltó hangulat, s azért nincs rendszerváltó hangulat, mert a fideszes múltú Magyar Péter nem ígér valódi rendszerváltást, csak személycserét és a Fidesz eredeti „polgári Magyarország” programját, ami nem más, mint a jelenlegi.
Magyar propagandasajtója, a 444.hu is azt írta Magyar március 15-i beszédéről, hogy „szlogenekkel telepakolt, de rengeteg ismétlést tartalmazó, emiatt sokszor a körbe-körbe járkálás érzetét adó beszédet mondott”, továbbá „a beszéd végére viszont a tömeg egy része elfáradt”. Magyar nyelvre fordítva: a tömeg elunta magát. Ez nem rendszerváltó hangulat és főleg nem országos rendszerváltó hangulat. A március 15-i nagy seregszemle nem győzelmi érzést árasztott, hanem egy vereség érzését. A vezér unalmas, a programja nem lelkesítő, a pátosza hamis és hazug.
Ami pedig a Fidesz eredeti „polgári Magyarország” programját illeti, az nem kisiklott Orbán kezében, hanem beteljesült. Az illiberális, antiszemita, fasiszta program, amit Orbán „polgári Magyarország” programjának nevezett el, s amiben Magyar Péter még ma is hisz, csak így végződhetett. Ha Magyar ehhez tér vissza, csak ugyanoda juthat vele, mint Orbán. Nincs két „polgári Magyarország” program, s nincs demokratikus „polgári Magyarország” program, mely másképp végződhet. Orbán 16 év alatt jutott ide, Magyar 16 hónap alatt ott lenne vele, ahol most van Orbán. Vagy hamarabb.
Az pedig egyszerre ijesztő és szánalmas, hogy Magyar még ebben a horthysta, fasiszta programban hisz, demokraták pedig erre szavaznak. 2010 után a demokratikus ellenzék még tudta, hogy a „polgári Magyarország” programja mit jelent. Ebből a magból csak ez a fa nőhetett ki. Magyar ugyanezt a magot ültette el, amiből csak ugyanez a fa nőhet. A két Fidesz között lehet választani: az egyik a kifejlett kígyó, a másik a kígyótojás, amelyből ugyanez a kígyó fog előbújni.
Magyar támogatói megérdemelnék Magyart, hogy lássák, hova vezetett az elvakult Gyurcsány-gyűlöletük. De ellenzékben is gyönyörködhetnek benne. A magyarok olyan gödörbe ásták bele magukat, amelyből nem tudnak kijönni egy jó ideig. Vagy az öreg Fideszre szavaznak, amely most már a kimúlás felé halad, vagy a fiatal Fideszre, amely elölről kezdi ugyanazt, és még egyszer eljut majd ugyanoda. Orbán és Magyar között 18 év különbség van. Magyar ennyivel hosszabbíthatja meg az Orbán-rendszert, esetleg annak egy durvább mutációját.
Ha Magyar hatalomra kerülne, és Orbán lenne az ellenzéke, akkor három kimenet lehet: vagy összefognak, vagy Orbán visszatér, amikor akar, vagy 18 év alatt Orbánnal megcsinálják a centrális erőteret, és elpusztítanak mindent, ami még megmaradt. Ezen kívül maradt még két párt, egy demokratikus párt és egy viccpárt, amely éppen olyan kirekesztő, mint a két Fidesz. Az egykori demokraták állítólag az ördögre is szavaznának, s azt Magyar személyében megtalálták.
Ennyi erővel nyugodtan szavazhatnának akár egy demokratikus elveket képviselő pártra is, amely esetleg nem az ízlésük szerint való, de legalább nem fasiszta, mint a két Fidesz. Esetleg megakadályozhatják azt a szégyent, hogy annyira meg akartak szabadulni a Fidesztől, hogy egy helyett csináltak két Fideszt, és nem maradt rajtuk kívül semmi. A leghalványabb remény sem, hogy ebben az országban valaha emberhez méltó élet lesz.
