Kár szépíteni, Tarr Zoltán alelnök pontosan fogalmazta meg a „Tisza Párt” kampányának filozófiáját: „választást kell nyerni és utána mindent lehet”. Ez tükröződik Magyar Péter (értsd: „Tisza Párt”) minden szavában. Kampánya felelőtlen ígérgetés és hazudozás, nincs semmi gazdasági alapja mindannak, amit ígér. Hazugsággal akar nyerni, mint Gyurcsány.
Ez annak beismerése, hogy ha kiderül az igazság, az a „Tisza Párt” bukásához vezetne. A kérdés az, hogy az nem vezet-e bukáshoz, ha nemcsak elhallgatják, hanem meghamisítják az igazságot? Miben különbözik Orbán tiszás ellenzéke a Fidesztől, ha ugyanúgy kiskorúnak tekinti az embereket, és hazudik nekik, becsapja őket? Nem csalással akarnak ők is nyerni?
Azon már régen túl vagyunk, hogy Magyar hívei és támogatói közül ez bárkit zavarjon. Aki Magyarban még mindig Orbántól és a rendszerétől való szabadulás lehetőségét, s nem egy újabb veszélyt lát, annak teljesen mindegy, hogy Magyar Péter lop, csal és hazudik, mert a cél szentesíti az eszközt, s neki nem számít, mi a következménye az ilyen hazudozásnak.
Orbán is hazudik, Magyar is hazudik, de mindkettő letagadja. Gyurcsány is hazudott, de ő – ha szűknek vélt körben is – bevallotta. Ő megbukott és általános bűnbak lett belőle. Az a szándék, ami Őszödön elhangzott, miszerint ha eddig hazudtunk is, mostantól ne tegyük, az fel sem merül a két fideszes hazudozó, csaló és tolvaj, Orbán és Magyar Péter részéről.
Ezt fejezi ki a cinikus beszéd, miszerint „választást kell nyerni és utána mindent lehet”. Az ígéretekből semmit nem kell betartani, mert majd mindent Orbánra lehet fogni. Komoly és felelősségteljes ember a haját tépi, hogy két hazudozó közül kell választani, mindkettőnek csak a hatalom számít, a demokráciát és a jogállamot pedig mindketten messze kerülik.
Azt csak dilettáns szélhámosok képzelik, hogy a választás megnyerése után mindent lehet. Nem lehet. Sem gazdaságilag, sem politikailag. A csalás megbosszulja magát. Egy ország belerokkan abba, ha egymás után felelőtlen hazudozók, ígérgetők váltogatják egymást. A NER pedig egy összeszedett jogállam, maga a felelős szakértelem Magyar Péterhez képest.
Magyar Péter kiirtja a demokratikus ellenzékből a maradék morált, tisztességet, szakmai megfontolást, elkötelezettséget az alapvető emberi normák és demokratikus elvek iránt is. Minden lelepleződése után elégnek véli a rogánozást, a propaganda emlegetését, miközben amit ő csinál, az maga a rogánizmus, rogáni propaganda, taszító arroganciával fűszerezve.
Ha lebukik azzal, hogy az adócsökkentés helyett adóemelésre készülnek, akkor bedobja az 5 milliárd forint feletti vagyonok megadóztatását. Ez is a populista propaganda része, ami az irigységre épül: ne arra gondoljon a becsapott magyar ember, hogy hazudnak neki, és majd jól megadóztatják, hanem arra, hogy másokat, a gazdagokat adóztatják meg.
Az érzelmekre ható propagandán kívül a bejelentés mögött semmi szakmai megfontoltság nincs: kiket érint ez a bejelentés, mire alapul, milyen következményei lesznek? Becsületes munkával szerzett, és már megadóztatott jövedelmet milyen alapon adóztatnak tovább? A lopott vagyont viszont nem adóztatni kell, hanem törvényesen visszaszerezni, elkobozni.
Magyar nyilvánvalóan a fideszes oligarchák irányába terelné ezzel az ellenséges indulatot, de arra nem gondol, hogy eközben magát árulja el: semmiféle rendszerváltás, törvényes felelősségre vonás, vagyonvisszaszerzés nem lenne itt, hanem a rendszer és az oligarchák átmentése. Magyar az adóztatással legitimálná a fideszes oligarchák lopott vagyonát.
Mindemellett a leginkább zavaró az erőszakosság, az indulatosság, a gyűlölet, ami Magyar beszédéből, magatartásából és reakcióiból árad. Ez az ember képtelen uralkodni magán, az ellentmondást nem tűri, racionális kritikára vagy kérdésekre indulattal és nem érvekkel válaszol. Aki nincs vele, az ellene. Annak pedig pofa be.
Különben Rogán, propaganda, Gyurcsány, óellenzék. Nem ismerős? Megint ez kell? Ez még rosszabb, mint az elődje.
