Az egykori baloldali és liberális értelmiség, amely Magyar Péter hódolója lett, s egy fikció szerelmesei, időnként ütköznek a nyers valósággal, a létező és valóságos Magyar Péterrel. Ez az értelmiség elméleteket gyárt, amelyekben kitalálják, megfejtik, megmagyarázzák, mit gondolt Magyar Péter, és elhiszik saját fikciójukat. Aztán jön a valódi Magyar Péter.
Mindez nem zavarja meg őket, a tények a legkisebb mértékben sem befolyásolják magukat értelmiségnek nevező emberek gondolkodását, hanem az új fejleményeket hozzáigazítják a kitalációikhoz. Az EP-ben és a fővárosi közgyűlésben zajló botrányos történések után pedig most történt a legnagyobb pofáraesés, amikor Magyar elhatárolódott a Tisza Szigetektől.
A Magyar Péter kampánycsapatának számító (ál)független sajtó a Magyar Narancs cikke alapján már azt a látszatot próbálta kelteni, hogy a fideszes polgármesterek is a Tisza Párt Békés megyei koordinátorát és szervezőjét választották a Dél-békési Többcélú Kistérségi Társulás elnökévé, amivel azt sugalmazták, hogy már a fideszesek is Magyarral vannak.
Az álhírgyártás megbosszulta önmagát, a magyarista propaganda fordítva sült el, mert Magyar kénytelen volt helyesbíteni a hírt, miszerint a Tisza Pártban nincs „koordinátor” pozíció, ezért a megválasztott mezőkovácsházai alpolgármester sem koordinátora a Tisza Pártnak, csupán egy szimpatizánsa, s a párttól független egyik Tisza Sziget alapítója.
A Tisza Szigeteknek pedig nincs közük a Tisza Párthoz. De haladjunk sorjában.
Magyar nem fogalmazott pontosan, mert nemcsak megyei koordinátor pozíció nincs a Tisza Pártban, hanem semmilyen pozíció nincs. Már csak azért sincs, mert a Tisza Pártnak tagjai sincsenek, Magyart és a néhány haverját leszámítva. Nehéz lenne pozíciókat adni ott, ahol tagok sincsenek. Ha tovább pontosítunk, valójában párt sincs.
Az a párt, amelynek nincsenek tagjai, nem párt. Az a párt, amely egy emberből és az ő stábjából áll, s az a párt, amely apróhirdetésekben keres magának európai parlamenti és országgyűlési képviselőket, akik továbbra is civilek maradnak, nem párt. A Tisza Párt, mint olyan, nem létezik. Van egy ilyen bejegyzett szerveződés, de az nem működik pártként.
A Tisza Pártnak 25 tagja van, amely 19 főről érte el ezt a szenzációs növekedést. Magyar 6 emberben bízik meg, akiket be mert venni a pártjába. Mert ez arról szól, hogy ne legyenek a pártnak tagjai, akik belelátnak a belső ügyekbe, megválasztják a tisztségviselőket, még Magyart is ellenőrizhetik. Tisztújítás előtt nem vesznek fel tagokat, nehogy ők válasszanak.
Magyar nem zseni, aki képes egy pártot helyettesíteni, illetve egy nem létező párt nevében eljárni, politikai pozíciókat szerezni. Mert ez csupán úgy lehetséges, hogy az Orbán sajtóján kívülálló politikai szórakoztatóipari termékek (önmeghatározásuk szerint „független sajtó”) egy emberként leplezik a viselt dolgait, hazudnak róla és kampányolnak neki.
Magyar támogatásának oka egyetlen mondatban foglalható össze: ő az ember, akiről azt hiszik, hogy leválthatja Orbán Viktort. Amíg ki nem derül Magyarról az igazság, hogy nem fogja leváltani Orbánt, és esélye nincs rá, nem is volt egy percig sem, addig Magyar bármit megtehet, semmi nem számít, azt csinál, amit akar, párt sem kell hozzá. Mert ő a remény.
Miközben nem is érdekli, hogy leváltsa Orbánt, mert csak az ellenzéknek járó összes állami támogatást (évente milliárdokat) akarja megszerezni. Ehhez kell neki azt a látszatot kelteni a nyilvánosságban, hogy „ő az ember, akiről azt hiszik, hogy leválthatja Orbán Viktort”. Az ő politikai pályafutása és támogatottsága addig tart, amíg ezt a hazugságot életben tartja.
Ezért Magyar már most gyártja a bűnbakokat, hogy továbbra is abban a színben tüntesse fel magát, hogy ő az ember, akiről azt hiszik, hogy leválthatja Orbán Viktort. Az nem rajta múlik, hogy nem váltja le Orbánt. Ezért ennek ellenére meg akar maradni annak a Rejtő-figurának, aki mindent megtehet, mert ő az ember, akiről azt hiszik, hogy leváltja Orbánt.
Most arról ne beszéljünk, hogy a messiásvárás lényege, hogy valaki más tegye meg azt, amit a hívei nem akarnak megtenni. Magyar pedig eljátssza nekik ezt a szerepet, amiért ők rendkívül hálásak, mert azt képzelik, hogy ezzel megúszhatják áldozatvállalás, kockázat és felelősségvállalás nélkül. Ezért képesek egy senkiből is imádott rocksztárt csinálni.
Képesek elhinni minden hazugságot, ami ebben a hamis reményben elringatja őket. Nem létező pártról is elhiszik, hogy az van. Csak ne kelljen szembenézni a valósággal, és nekik ne kelljen tenniük semmit. Erről szól a „Magyar-jelenség”, ami az ingyen sör megfelelője a politikában. De ingyen sör sincs, a messiás is hamis, tagság és jog nélküli párt sincs.
Dudaszeg Krisztián Zoltán, Mezőkovácsháza kistérségi vezetőnek megválasztott független alpolgármestere ezzel nincs tisztában. Azt hitte, a Tisza Párt az egy párt. Ő pedig, ha a párt szimpatizánsait szervezi a megyében, akkor a párt szervezője. Azt hitte, megbecsülik ezért. Nem tudja, hogy ez nem egy párt, hanem egyetlen ember, akié az összes pozíció.
Az egyetlen ember pedig helyre is tette mindjárt a szimpatizánst: ahogy Tisza Párt nincs, úgy pozíció sincs, és ő maga sincs. Magyar világossá tette, hogy rajta kívül mindenki civil, mindenki kívülálló, senki nem képviseli a csupán papíron létező pártot, ezért senki nem is beszélhet a párt nevében, csak ő.
Magyar azt is kimondta, hogy a Tisza Szigetek jogi személyiség nélküli civil szerveződések, amelyek szervezetileg nem kapcsolódnak a csak papíron létező Tisza Párthoz. Semmi közük nincs a Tisza Párthoz. Magyar ezzel világosan elhatárolódott tőlük, semmi felelősséget nem vállal értük, és semmiféle jogaik nincsenek a Tisza Párt néven működő Magyar Péterhez.
A Tisza Sziget egy nagy átverés, a tagoknak semmi közük a Tisza Párthoz. Ezt most már Magyar is kimondta, amikor nyilvánosan elhatárolódott tőlük. Ez egy álcája annak, hogy Magyar nem szervez pártot, nem vesz fel tagokat, hanem a Tisza Szigetekbe tereli őket, amelyek holtágak: önkéntes társulások, baráti közösségek, mindenféle jogosítvány nélkül.
Dudaszeg Zoltán vélhetően rendes ember lehet ott Békésben, de vélhetően nem az esze miatt szeretik. Mert annyi esze nincs, hogy rájöjjön: egy nem létező pártért szervezkedik. Magyarnak pedig nem a helyiek által elfogadott, rendes emberekre van szüksége, hanem olyanokra, akik hozzá lojálisak, neki engedelmeskednek, és a szájukat sem nyitják ki.
Dudaszeg Krisztiánban ugyan megvan a szükséges szolgalelkűség, mert annak ellenére, hogy Magyar megtagadta, megalázta és leégette a környezetében, még mindig ajánlgatja magát helyi országgyűlési képviselőnek. Jelentkezik a kamu pályázatra is, és hozzátette: „SZOLGÁLATRA JELENTKEZEM!”. A szolgálat alatt nyilván a közösség szolgálatát értette.
Ezzel máris elvágta magát. Itt egyetlen ember szolgálatáról van szó, akit Magyar Péternek hívnak. Ő olyan szolgákat keres, akik kizárólag őt szolgálják. Az ő érdekeinek rendelik alá magukat, abszolút engedelmesek neki, kizárólag az ő utasításait hajtják végre. Akiket akkor és úgy hajít el, ahogy akar, mert nála mindenki „civil” marad.
Dudaszeg Krisztiánnak a legkisebb esélye sincs arra, hogy Magyar beválogassa, mert túl önálló, és azt képzelte, hogy itt egy párt működik, ahol neki pozíciója, lehet, jogai vannak, és önálló munkát végezhet. Mivel alpolgármester, így már leszerepelt politikus, az elmúlt húsz évben pozícióban volt, leváltandó elit tagja. Ez alól csak Magyar az egyedüli kivétel.
Dudaszeg jobban jár, ha a lakosság felé orientálódik, mert a Tisza Párt nevű embernél zéró esélye van bármire. Pártállástól függetlenül élvezi az ott élők bizalmát. Ez kizáró ok a Tisza Párt egyetlen tagja szemében. Itt csak ő lehet a sztár. Mindenki mellékszereplő az ő show műsorában. Az egész ország statiszta. Mindenki Magyar Péterért van. Aki nem, az nincs.
Ezt kellene megérteni. A „Magyar-jelenség” nem Orbán leváltásáról, nem a demokráciáról, hanem Magyar Péterről szól. Az imádása most még csak önkéntes. Eljöhet az idő, amikor kötelező lesz.
