Magyar Péter retorikája hűen követi a szavazótábora elvárásait. A demokratikus ellenzéki kritikákból olvassa ki, mit kell mondania annak a bázisnak, amelynek felfogása tűz és víz az ő világnézetéhez képest. Pontosan követhető, Magyar hogyan változtatja a propagandáját, méghozzá anélkül, hogy ő maga ezzel együtt változna. Ezért mindezek üres szavak.
A szlovákiai Komárnóban tartott propagandarendezvényen szokás szerint egyetlen valódi kérdés vagy ellenvetés nem hangzott el, még olyan esetekben sem, amikor nyilvánvalóan egymásnak ellentmondó kijelentések hangzottak el. Mert Magyar saját nacionalista-fasiszta világnézete keveredik a balliberális szavazótábor megnyerésére felvett lózungokkal.
A beszélgetést Munk Veronika (talán nem véletlenül: a Telex volt főszerkesztője) vezette, aki még azt sem feszegette, Magyar mit ért azon, hogy „egy mandátumos többséggel is lehet kormányozni. Ha valakinél ott van a belügy és a rendőrség, a NAV, akkor sok mindent lehet csinálni”. Vajon mit lehet csinálni a belügy, a rendőrség és a NAV birtokában, ami a kétharmados többséget helyettesíti? Ezt nem lehet másképp értelmezni, csak diktatúrának.
Ez Magyar Péter igazi énje. Amikor ezeket mondja, akkor nem ad mást, csak mi lényege. Aztán ezekkel keverednek a Magyarral szemben kritikus demokraták szótárából csak átvett szövegek, amelyek dekódolása nem könnyű feladat. Magyar fanatikus hívei hajlamosak azt hinni, hogy ezek a szövegek ugyanazt jelentik, amit ők gondolnak róla, de nem így van.
Munk Veronika pedig a mikrofonállvány szerepében nem segítette a tisztánlátást. Esélyes, hogy Magyar hatalomra jutása esetén ő készítse majd a pénteki rádióinterjúkat, Magyar írja majd a kérdéseket. Munk hitelesebb álkérdező, mint a Gulyáságyú Média. Filozófiából doktorált, a „Roma sztárok médiareprezentációja Magyarországon” című disszertációval.
Ennek megfelelően, semmit nem tudhatott meg a közönség arról, mit ért Magyar azon, hogy helyreállítaná a jogállamot, valamint a fékek és ellensúlyok rendszerét. A jogállamról mindig becsmérlőn és relativizálva beszélt, Orbán rendszerét is jogállamnak nevezve, sőt megvédve. Amit Magyar a jogállamról mond (elutasítva általános normákat), az bullshit.
Magyar olyan széles tartalommal használja a jogállam fogalmát, hogy abba szinte minden és bármi belefér. Erre hivatkozva utasította el mindig, hogy az EU-nak bármilyen jogállami kifogása vagy követelménye legyen az Orbán-rezsimmel szemben, mert szerinte az orbáni illiberális rendszer is belefér a jogállamiság sokszínűségébe, s akkor minden belefér.
Kétségtelen, hogy a barna is egy szín. Még zavarosabb a „fékek és ellensúlyok” rendszere Magyar felfogásában, mert ha ugyanazt értené ezalatt, mint amit demokráciákban szokás, akkor a fideszes alaptörvényt teljes egészében el kellene utasítania, mert az maga a fékek és ellensúlyok megszüntetése, méghozzá a „keresztény gyökerekre” hivatkozva.
De Magyar csak annyi módosítani valót lát a diktatúrát törvényesítő, pártideológiára épülő tákolmányban, hogy nem korlátozza a miniszterelnöki pozíció betöltését 8 évben. Akinek az önkényuralom alaptörvényével szemben csak ennyi kifogása van, annak fogalma nincsen a fékek és ellensúlyok rendszeréről, vagy épp fordítva: nagyon is tudja, csak nem akarja.
Magyar mindenesetre nem egy Montesquieu. Még azt sem tűri, hogy a sajtó azt kérdezzen, amit akar, pedig a sajtó csupán a „negyedik hatalmi ág”. Magyar tökéletesen törvénytelenül akar betrappolni minden állami intézménybe, hogy propagandára használja, amint csupán ismerkedik a magyar valósággal, mert ezek az intézmények negyven éve is ilyenek voltak.
A legszembetűnőbb az, hogy azért nem épít pártot, mert egy párton belül vannak fékek és ellensúlyok. Aki még saját pártjában sem tűr ellentmondást, féket és ellensúlyt, az milyen féket és ellensúlyt állítana saját hatalmával szemben? Megmondjuk? Semmilyet. Fanatikus híveinek azonban ez elég. Úgy hivatkoznak e szavakra, mintha Montesquieu mondta volna.
Olyan primitív diktatúra, mint a „Tisza Pártban”, még a Fideszben sincs. A Fideszben lehet beszélni. Magyar még azt is megtiltja, hogy bárki megszólaljon. Ha valaki kíváncsi arra, hogy Orbán és Magyar rendszere között mi lenne a különbség, az megállapíthatja abból, hogy mi a különbség a Fidesz és a Tisza Párt között. A Tisza Párt nyílt fasiszta terror.
Ha van valami, amit Magyar soha nem tűrt, azok a fékek és bármilyen ellensúlyok. Éppen ez adja a veszélyét annak, hogy ha mindenkit elpusztít a fanatikus híveivel, csak ő marad, akkor előbb-utóbb hatalomra kerül, s nem lesz, aki megállítsa. Ennek oka pedig ez, hogy a magyaristákat arra szocializálják, hogy ne gondolkodjanak, s Magyar mellett hazudjanak.
Magyar egész retorikája arra épül, amit Orbántól már ismerünk, hogy ha valami nem tetszik, akkor meghosszabbítja Lovasberényig. Csak azért is. A Magyar mellé pártolt ellenzékiek erre büszkék, hogy Magyarról minden lepereg. Ezért pereg le, mert dafke megcsinálja, s ha bárki fékezni akarja, akkor még simulósabb nadrágot vesz fel.
Ezért halva született az a cinikus ötlet, hogy ráeresztik a vadbarom Magyart Orbánra, akit aztán majd félreállítanak. Olyan személyi kultuszt építenek köré (megkérdőjelezhetetlen atmoszférát teremtenek körülötte, amelyben minden hazugságot el kell hinni, az igazságot pedig le kell tagadni), hogy a tömeg erre kondícionálva mindentől megvédi, kiáll mellette.
Ez önmagában is figyelmeztető jel. De Magyar személyiségével párosítva életveszély.
*
SZOKÁSOS ÉVVÉGI ADOMÁNYGYŰJTŐ AKCIÓNK! TÁMOGASSA AZ AMERIKAI NÉPSZAVÁT!
