Hatásos demonstrációt tartott a Tisza Párt Debrecenben, ami ezúttal is bizonyította, hogy az ellenzék bedőlt a Fidesz propagandagyár árulójának, a kiképzett propagandistának, aki a Fidesz saját fegyverét fordítja velük szemben, és ehhez naiv emberek hitét használja fel.
A Fideszen belüli propagandaháború zajlik a szemeink előtt, amelybe bekapcsolódtak a sikerérzésre szomjas ellenzékiek, mint statiszták, és közelről nézik a sértett és bosszúálló Magyar Péter és Rogán Antal propagandaháborúját. A baj, hogy ezt valódinak gondolják.
Amikor valódi politikai kérdésekről van szó, Magyarból hiányzik a képesség és a bölcsesség, amit jól bizonyít, hogy Orbán háborús vádjait azzal „védte ki”, hogy azonosult a fideszes propagandával. Magyar sem szállítana fegyvereket, ő is a tárgyalóasztalhoz kényszerítené az ukránokat. Neki is ez a „békepártiság”. Tisztességes demokratánál itt van vége.
Magyar hajszálpontosan addig ment el az oroszok szerepét illetően, mint a Fidesz. Amit ő mond erről, azt még a Fidesz is mondja. Magyar nem meri vállalni az igazságot, mert ő maga is a Fidesszel ért egyet, hogy az ukránoknak fegyverrel kell kiűzni az oroszokat.
De ez a gyűlés és Magyar egész tevékenysége nem a valódi politikai kérdésekről szól.
Magyar stílusparódiát, egyfajta stílusgyakorlatot mutat be: hogyan kellene csinálnia egy ellenzéki vezérnek, ha populista szemfényvesztő akarna lenni. Be akarja bizonyítani az egykori főnökének, hogy jobb nála. Legyőzi őt a saját fegyverével.
Két kakas viadala zajlik, amelynek semmi köze az országhoz.
Magyar egész személyiségéből sugárzik a pózolás, a kevélység és a gőg, a bizonyítási vágy és a szereplés. Üvölt róla, hogy a volt feleségének, Rogánnak és a Fidesznek beszél, nekik szerepel. Nekik akar bosszúságot okozni és legfőképp bizonyítani. Nekik akarja megmutani.
Magyar Péter debreceni színpadán egyetlen őszinte ember jelent meg, Kozma Éva, aki a mikepércsi anyák képviseletében az akkumulátorgyárak veszélyeire hívja fel a figyelmet. Kozma Éva hús-vér emberként a valóságról beszélt, ami szívbe markoló volt.
Magyar Péterből két alkalommal tört ki az őszinteség, amikor láthatóan őszintén és szívéből beszélt: amikor a személyes sérelmei miatt Kósa Lajosnak (jellemzően „Lalinak”), s amikor a célszemély Rogán Antalnak (megint: „Tóninak”) üzent.
A „Hallod-e te Rogán Antal” kezdetű szöveg kiszólás volt a szerepjátékból, odaszólt Rogán Antalnak, hogy nézze, hogyan megbolondította az embereket, mire képes, mit veszítettek vele, és most megfizet nekik mindenért. Magyar második diplomamunkája is jeles.
Ebben az egészben csak az a tragikus, hogy a színjátékban és emberkísérletben résztvevő ellenzékiek mindezt komolyan gondolják, nekik tényleg szükségük lenne változásra, mert ők már éledeznek, az ellenzéki pártjaik pedig még nem. Ezt használja ki Magyar.
Az ellenzéki publikum élvezi, hogy végre egy fideszes szélhámos ringatja álomba őket, élvezik, hogy nem megfontolt, öntépő és felelős, kezüket tördelő, demokrata értelmiségiek beszélnek hozzájuk, hanem egy gátlástalan populista, aki szép reményeket hazudik nekik.
Az sem zavarja őket, ha ebből semmi nem igaz. Miután kellőképpen gyávák és megalkuvók voltak 14 éven át, nem mertek soha senkiért, semmiért kiállni, ezt szerették a pártjaikban is, hogy nem erőltették őket erre, már csak reménykedni akarnak. Ha nem igaz, akkor is.
Cipolla pedig teremt egy hamis világot nekik, s mutogatja magát az egykori főnökének. Kérkedik a tudásával, s kihívta egykori mesterét, hogy legyőzze a manipulációban és a propagandában.
Minden a helyén volt, a rideg, számító profizmus működött, két dolog hiányzott belőle: az igazi emberség és az őszinteség.
Márpedig ez súlyos kérdéseket vet fel, hogy Magyar meddig viszi el ezt a színjátékot, amit a személyes bosszú hajt és nem az ország iránti aggodalom. Mikor egyezik meg, békül ki a főnökeivel, ha azok belátják, hogy Magyar győzött, bizonyított, köztük a helye. Esetleg a színfalak mögött. S egy hamis játékot meddig lehet játszani?
Mert a tartalomból kitetszik, hogy Magyar Péter kinek az oldalán áll: nem azokén, akiket megvezet, nem a szívét adja nekik, hanem a tudását. Nem az őszinte karizma repíti őt, hanem a sztárcsinálás tudománya. Be van vetve minden, napszemüveg, vonatozás.
A végtelenül modoros, megjátszós és idegesítő Péter Petra műsorvezető a végén elszólta magát, és mint „rocksztároknak” kért tapsot a színpadról távozóknak, elsősorban Magyar Péternek, aki egy profi menedzserként, rendezvényszervezőként nyomta le a bulit.
Ezért a műsorról elsősorban nem a politikai rovatokban kellene szólni, hanem a műsorok és koncertek kritikái között, mert az egész jelenség egyben egy élő musical, ami két lélektelen propagandista harcát mutatja be egy diktatúrában, az emberek bőrére, akik bedőlnek neki.
Mivel Magyar ezt a musicalt élőben játssza a magyar politikai életben, szerzett hozzá pártot is (ami nem igazi párt, csak olyan), s elindul vele a közeledő választáson. Mindeközben kiéli a baloldallal, a liberálisokkal és Gyurcsánnyal szembeni privát gyűlöletét.
A továbbiakban nem elemezzük szakmailag a bevált propagandafogásokat, csupán annyit jegyzünk meg, hogy Magyarnak annyiban lejt a pálya, hogy a populizmusához igazságokat használhat fel, míg Rogánnak hazudnia kell. Ez helyzeti előny, amit Magyar élvez.
Ha eljátsszuk, hogy komolyan vesszük ezt az egészet, mintha ez egy valódi politikai párt igazi demonstrációja lenne, akkor az első, amire fel kell hívni a figyelmet, hogy Debrecen hírös városában többezer ellenzéki jelenlétében nem hangzott el a „demokrácia” szó.
Ahogy Magyar vigyázott arra is, hogy a propaganda cicaharc maradjon belül a fideszes normákon, és egyetlen célzást, utalást nem tett arra, hogy rendszerváltásra lenne szükség Magyarországon. Védőnői rendszer, új minisztériumok, hatóságok a rendszeren belül.
Magyar minden alkalommal olyan idő intervallumokról beszélt, amelyek átívelnek Orbán 2010-es államcsínyén és az alkotmányos rend megdöntésén. Nemcsak a demokrácia, a diktatúra szó sem hangzott el, itt csak egy rossz kormányzás és lopás folyik. Bezzeg…
Az Orbán-féle rossz kormányzás és lopás elleni vádirathoz nem kell Rogán-iskola. Magyar pontosan tisztában van azzal a sok mocsoksággal, amit 14 év alatt közösen végeztek. A Fidesz teljes vezérkara tudja ezt, Magyar néha kiszól nekik is.
Magyar még a határon táncol, hogy azonosuljon a szereppel, amit játszik, vagy nem. Az események sodorják. Kísérti a gondolat, hogy az Orbán-rendszert ezek nélkül a hibák és bűnök nélkül lehetne csinálni, de Magyar a levegőben lóg, mert nem tartozik azok közé, akik a fanatikus hívei. Nincs igazi bázisa, amiből ő kinőtt, az övéi a Fideszben vannak.
Végezetül, csupán a legnagyobb hazugságaira hívnánk fel a figyelmet, azt leszámítva, hogy ez az ember észrevétlenül lopta el az ellenzékiek gondolatvilágából a rendszerváltás, és a jogállam, a demokrácia gondolatát. Mert Magyarnál erről már szó sincs.
Magyar azt hazudta, „az ellenzék 14 éve azt mondja, hogy nem lehet Orbánt leváltani”, aminek az ellenkezője igaz. Az ellenzék 14 éve azt hazudja, hogy Orbánt választáson is le lehet váltani, és ezzel döngöli bele az ellenzéket az állandó vereségbe. Ez a legfőbb bűne.
Mivel Magyar Péternek esze ágában sincs passzív ellenállást, rendszeren kívüli bojkottot hirdetni, hanem ő maga is választáson akarja legyőzni Orbánt, s ha nem sikerül, maga is be akar menni a díszletparlamentbe a többi díszpinty párt közé, hazudik a választásokról.
Magyar óvatosan támadta csak az ellenzéket, de a DK-val és Gyurcsánnyal szembeni gyűlöletét képtelen volt rejteni. De neki semmi köze a DK-hoz és Gyurcsányhoz, nekünk van jogunk, hogy kritizáljuk őket, ami nem azonos a barna fideszes gyűlölettel, ami az övé.
Magyar kihasználja és bujtogatja a híveit az ellenzéki pártok ellen a tehetetlenségük miatt, de arról nem beszél, hogy aktív közreműködésével ezt az ellenzéket megfosztották minden jogától és lehetőségétől, minden eszközétől, s a bűnök annyi, hogy ezt tudomásul vették.
Magyar legtaszítóbb szövegei a szeretetről, az árkok betemetéséről, a békessségről szóltak, amelyek a rogáni propaganda hazugságszintjét is verik, miután ő a legdurvább uszító, ő a legnagyobb árokásó az ellenzéki oldalon, aki a szeretet nevében megsemmisíteni akarja őket. Ha van mesterséges árokásó, felelőtlen uszító, akkor azt Magyar Péternek hívják.
Az undorító képmutatásra helyesen mutattak rá Kósa Lajos egyébként szintén undorító nadrágszíjas plakátjai, amelyek viszont sajnálatosan igaz módon mutattak rá arra, hogy Magyar ne prédikáljon az anyákról, a gyerekekről, a nőkről, mert elhányjuk magunkat.
Az is mindent elmond róla, hogy egy úriember, egy államférfi nem reagál ezekre, de az ő nárcisztikus személyiségéről mindent elmond, hogy kivetkőzőtt magából egy percre, s nem hagyta szó nélkül a hiúságát ért sérelmet. Rogánnak csak ezen a ponton kéne ütni.
Az pedig, hogy az anyákat belekeveri egy politikai naggyűlésbe, nemcsak ízléstelen, hanem éppen a tisztelet hiányát fejezi ki. A gátlástalan propaganda értéknélkülisége és cinizmusa nyilvánul meg ebben. Semmi nem szent, mindent fel lehet használni.
Ezek után már csak halkan jegyezzük meg, hogy Magyar Péter szájában Pál apostol olyan, mint krokodil szájában a liliom. A totális eszmei káosz, ideológiai zűrzavar csúcspontja a szekularizált baloldali közönségre öntött vallásos máz egy képmutató farizeus színpadáról.
Miközben kiabálják Orbán futballhuligánjai rigmusát, hogy Ria-Ria-Hungária. Valaki még „Hajrá magyarok” felkiáltásra is vetemedett, majd elnyelte, hogy „Hajrá Magyarország”. A félelem biztos jele pedig az állandó kiabálás, hogy „nem félünk”. Legközelebb javasoljuk bevenni: „Mindenki, szurkoljon! Mindenki szurkoljon!”
A giccsparádét tetőzi a Magyar Péternek öltözött Rost Andrea, aki népdalokat és Halleluját énekel.
