Ha nem rotációs alapon töltenék be a tagországok az EU Tanácsának soros elnöki tisztségét, még csapdát is sejthetnének a NER korifeusai. Ebben a tisztségben ugyanis elkerülhetetlen lenne az illiberális Orbán-rezsim és az Európai Unió értékrendjének ütközése, s olyan erővel lenne nyilvánvaló a kontraszt és a kibékíthetetlen ellentét, hogy az alapjaiban kérdőjelezné meg Magyarország uniós tagságát. Különösen, ha Orbán még arra is akarná felhasználni a soros elnöki tisztségét, hogy képviselje és népszerűsítse az illiberális rendszerének álláspontját. Erre pedig nagy esély van.
Magyarország legutóbbi uniós soros elnöksége nem sokkal a NER létrejötte után zajlott, amikor Orbán már javában elkezdte az illiberális fasiszta diktatúra kiépítését, de mindent megtett, hogy azt leplezze, és az általa kitalált fából vaskarika, az illiberális demokrácia, nem az európai jogállami demokráciák alternatívájaként határozta meg magát, hanem annak egy „típusaként”. Ezért az akkori uniós elnökség számos furcsasága mellett (amely már akkor is a tipikusan fasiszta „erő” jelszavát választotta), még belesimult az Európai Unió értékrendjébe.
Azóta minden megváltozott. Orbán már nyíltan a jelenlegi Európai Unió alternatívájaként hirdeti az önkényuralmi rendszerét, s minden tekintetben szöges ellentéte annak. Az Európai Unió még nem jutott el annak felismeréséhez, hogy Orbán az Európai Unió ellentétét hozta létre, azt képviseli, s annak akar legitimitást és létjogosultságot szerezni, hosszabb távon pedig az Európai Uniót a saját ellentétére akarja cserélni. Mindannak az ellenkezőjét képviseli, amiért és ahogy az Európai Unió létrejött, ami az európai közösség alapja, s ami azt összetartja.
Ezért jelenleg csak egyedi jogsérelmeket vizsgál, a korrupcióra helyezi a hangsúlyt, és nem szembesül azzal, hogy itt egy ellentétes és ellenséges rendszer jött létre, amely egész rendszerével az EU értékeit, törvényeit és alapszerződését, a jelenlegi Európai Unió egész létezését tagadja. Ennek felismerésére azonban egy féléves soros elnöki tisztség is alkalmas lehet, ha Orbán vállalja azt, amit valójában képvisel, amit a magyar modell jelent. Márpedig Orbán már régen elveszítette a realitásérzékét és nyílt harcot hirdetett az európai demokratiku sértékek ellen, s ezt jó alkalomnak látja.
Ennek lényege a demokráciának álcázott diktatúra, az egyszemélyes önkényuralom, a kiüresített, Patyomkin „demokrácia”, ahol csak a demokrácia díszletei állnak, de a homlokzat mögött nincs semmi. A hatalmi ágak elválasztásának megszüntetésével a kormányzó hatalom törvényfelettisége, amely a „nemzeti szuverenitás” hamis jelszavával elutasít minden nemzetközileg elfogadott, s az emberi és polgári jogi nyilatkozatokban rögzített normát, azokat új tartalommal töltve meg, amelyek az ellenkezőjét jelentik az eredeti szándéknak.
A formális intézmények „üresben” működnek, mert valójában minden döntést az egyetlen hatalmi centrum, a korlátlan hatalommal rendelkező miniszterelnök-vezér hoz meg. Az ilyen fasiszta diktatúrák szerveződésének képzeli Orbán az „új” Európai Uniót, amelyben a közös normák alapjait az ő fasiszta rendszerének a normái jelentenék. Az Európai Tanács soros elnöki tisztségének ellátásával Magyarország olyan szinten mutathatja be az Orbán-rezsim antidemokraikus és európaellenes valóságát, akkora botrány lehet a két értékrend ütközése, hogy felgyorsíthatja a Huxitot.
Ezért Magyarország jobban járna, ha magától lemondana az EU soros elnöki tisztségéről, mert az Orbán-rendszer olyan erősen mutatkozhat meg egész valójában, és Orbán olyan javaslatokkal állhat elő, amelyek leleplezik egész Európában ennek a felcsúti szörnyeteg diktatúrának a természetét és valódi szándékait. Erre azonban nincs esély, mert Orbán nagy lehetőséget lát az elnöki tisztségben, és pontosan arra készül, amitől minden józan és normális ember óvná: megmutatja önmagát. Európa pedig e pillanatban nem áll készen Orbán fasiszta nézeteinek fogadására.
Az Európai Parlament már pedzegeti, hogy Magyarország alkalmatlan az EU soros elnöki tisztségének ellátására, mert megsérti az EU alapvető értékeit és nem tartja magát a lojális együttműködés elvéhez. Ha akkor még tart az orosz-ukrán háború, Orbán ebből a pozícióból mehet ellene Európa biztonsági érdekeinek, az ukránok támogatásának és az oroszok szankcionálásának, s elképzelni sem lehet, miféle szörnyűségekkel áll elő, mi mindent akar majd ebből a pozícióból blokkolni, vétózni, megváltoztatni. A magyar elnökség totális támadás lehet az EU ellen.
Az önmagában is abszurd, hogy az EU által a jogállamiság hiánya miatt szankcionált Magyarország lássa el a soros elnöki tisztséget, de nem valószínű, hogy bármilyen testületnek van jogi alapja Magyarországot elzárni ettől. Minden erre irányuló kísérletet pedig diszkriminációnak és magyarellenességnek állít majd be az Orbán-rezsim goebbelsi propagandája. Orbánnak nagy szégyen lenne az, ha bárhogyan eltiltanák ettől, Magyarország és a magyar nép elleni tiszteletlenségnek nevezné, ezért valószínűleg teljes sebességgel rohan majd a szakadék felé.
Orbán nyilván villogni akar, a magyaroknak majd azt mutatja, mintha ez egy elismerés lenne, és ő lenne ez Európai Unió vezetője. Beleképzeli magát abba, amire vágyik, hogy ő Európa vezére és diktátora. De ennek szörnyű következményei lehetnek, ha belemelegszik. A magyar EU elnökség minden bizonnyal felgyorsítja a végkifejletet. Szerény véleményünk szerint nem úgy, ahogy Orbán reméli, hanem éppen ellenkezőleg. Ez Magyarország elszigetelődésének erősödéséhez és az EU-ból való kiebrudálás felgyorsulásához vezethet.
Orbán pedig, ha nem kap pénzt, ha nem tudja Európát olyanná tenni, mint Magyarország, feluszítva az országot „Brüsszel” ellen, a Huxitot választja. Magyarország öles léptékkel menetel – ezúttal is „keresztény-nemzeti” fasiszta önmagával azonosulva – az öngyilkosság felé.
