Amerikában követhető leginkább nyomon, hogy az illiberális mintákat követő és radikalizálódó (fasizálódó) populista jobboldal a választások elcsalásával próbálja egyensúlyba hozni a szélsőséges küldetéstudatát és a látszólag demokratikus normákat. A Trump által elfoglalt, szétzsarolt és leuralt republikánusok kiszorítják maguk közül a konzervatív demokratákat és minden államban arra használják fel a többségüket, hogy megváltoztassák a választási feltételeket, szabályokat, hogy senki más ne tudjon nyerni, csak ők. Trump választási csalást hazudott, és csalással akar újra nyerni.
Magyarország illiberális keresztényfasiszta mintaállam, ahol ezeket a trükköket már 2010 óta beépítették a választási rendszerbe és az egész társadalmi működésbe, ezért mindenki természetesnek tartja, hogy abszolút egyenlőtlen feltételek mellett egy előre elcsalt választáson kell résztvenni, amelyen képtelenség leváltani Orbánt. A demokratikus felfogású emberek abban reménykedhetnek csupán, hogy egyszer erősebb lesz az Orbántól való megszabadulás vágya, mint amire elegendő a rendszerbe épített csalás, és Orbán egyszer „benézi”.
Ez egy olyan versenyfutás, amelyben Orbán korlátlan lehetőségekkel rendelkezik, hogy a helyzethez igazítsa a feltételeket, és a finoman összehangolt csalások rendszere mindig erősebb legyen a rendszerváltó hangulatnál és az ellenszavazók számánál. Az ellenzék vagy a társadalom egésze még kísérletet sem tett arra, hogy kikövetelje a tiszta, egyenlő és szabad választások lehetőségét. Ez leginkább csak akkor jut mindenki eszébe, amikor egy Varga Judit ígér az EBESZ megfigyelőinek „szabad, tiszta és demokratikus választást”, ha „az EBESZ be nem avatkozik”, mondja a cinika.
A választási szabályok megváltoztatása, a választási körzetek átrajzolása, a közmédia elfoglalása és az ellenzék onnan való kirekesztése, a teljes médiapiac feletti kontroll, a korlátlan mennyiségű közpénzből való kampányolás, a választási rendszerek és szervek fölötti totális kontroll, a megfélemlítő gyűlöletkampányok, egyes társadalmi csoportok egy zsák krumplival való megvásárlása, a határon túli szavazás átláthatatlansága és a külföldön (Nyugaton) élő magyarok szavazásának megnehezítése mellett számos kis trükk adja, hogy Orbánt demokratikusan leváltani nem lehet.
Mindent olyan pontosan kiszámítanak, hogy minden választást Orbán kétharmados győzelmére állítanak be. Az ellenzék meg sem kísérelte olyan demokratikus választási kódex kialakítását és annak kikényszerítését, ami egyszer valóban egyenlő és tiszta feltételeket teremtene, mert Orbán nem hajlandó ilyen választáson megméretni magát, és Magyarországon az ellenzék asszisztálása mellett kiépített egy olyan korlátlan hatalmat, hogy semmit nem lehet tenni az ő akarata ellenére. Az egy másik kérdés, hogy ezek között a feltételek között szabad-e résztvenni a választáson.
Mi 2010 óta a rendszer és a választás bojkottja mellett állunk, az ellenzéki előválasztás első fordulójának végéig először gondoltuk úgy, hogy a 2022-es választáson való részvételnek lehet értelme, mert az ellenzéki összefogás és az Orbán-ellenes hangulat lehetőséget adhat először arra, hogy Orbán az eddigieknél sokkal nagyobb csalásra kényszerüljön, és a választáson való részvétel ne csak a rendszer legitimációját jelentse, hanem elvezesse az országot annak felismeréséhez, hogy Orbán kisajátította, megszállta az országot és nem lehet leváltani, nem engedi a népakaratot érvényesülni.
Ez a remény az ellenzéki előválasztás második fordulójának kampányától kezdve elszállt, amikor az ellenzék tiszta és üde, reményteli és demokratikus légkörébe becsapódott egy populista, orbáni gyűlöletpropagandával harcoló jelölt, aki ezzel magához ragadta az ellenzék vezetését, amely ezzel elveszítette hamvasságát, egységét, az esélyét és a reményét is. Ezért most attól lehet tartani, hogy ezúttal sem lesz több a választás az Orbán-rendszer hazug legitimációjánál, és az ország népe nem szembesül a valós helyzetével.
A csaló választási feltételek között folyó verseny a csaló szabályok és az Orbán leváltását akaró kritikus tömeg között eldőlni látszik. Hacsak valami „csoda” nem történik, ahogy a jelölt ígéri. Ezért vajmi keveset számít majd, ha az EBESZ és az ellenzék megállapítja a magyar választások tisztaságáról azt, amit már ma is tudhat, hogy ezek nem tiszta, nem egyenlő és nem szabad választások, de a feltételeket, a szabályokat és a körülményeket elfogadta és legitimálta a részvételével az ellenzék, ezért utólag nem sokat tehet ellene. Panasszal is Orbánhoz lehet fordulni.
A következő négy évben meggondolandó, hogy a kritikus tömeg megszerzése mellett nem kellene-e mégis elkezdeni egy harcot a választás tisztaságáért, bevonva ebbe az EU-t is, és kikényszeríteni az egyenlő feltételeket (amire Orbán nyilván nemet mond, mint a miniszterelnök-jelölti vitákra), és megtagadni a választáson való részvételt, ha nincsenek egyenlő feltételek. Arról álmodozni sem lehet, hogy az ellenzék ne menjen be a parlamentbe, ne esküdjön föl az alaptörvényre és ne legitimálja az önkényuralom működését egy díszletparlamentben, amit maga is annak nevez.
Ezért folytatódik az önellentmondás, hogy egy illegitimnek és törvénytelennek tartott rendszerben kell legitimálni a törvénytelen hatalmat, és betartani a törvénytelen törvényeket, sőt legitimálni azok megszavazását is. Mindez megakadályozza a tisztánlátást, az egyértelműséget, a rendszer valódi arcának és működésének felismerését. Orbán rendszerének titka a fából vaskarika, demokrácia látszatába csomagolt diktatúra, amely ezért működik és működhet. Az egész egy csalás. A 22-es csapdája.
Mindez addig tarthat, amíg valaki egyszer nem csinál egy bátor húzást és át nem vágja a gordiuszi csomót.
