Magyar Péter akkor lenne az, aminek mondja magát, s aminek hiszik, ha nem alapítana pártot, nem készülne elindulni az Orbán által előre elcsalt választáson, és nem készülne a pártfinanszírozásért beülni a díszletparlamentbe, amivel attól kezdve megkötözte magát. Csakhogy akkor nincs pénz. Arról pedig ő sem hajlandó lemondani.
Ha valóban meg akarná dönteni Orbán rendszerét, s ha le akarná váltani a kollaboráns ellenzéket, akkor a NER belső embereként pontosan tudnia kellene, hogy ez a rendszer szabályainak elfogadásával nem lehetséges. Aki elfogadja Orbán játékszabályait, azzal Orbán kontrollja, uralma és elnyomása alá kerül, eladta magát az „ördögnek”.
A jelenlegi ellenzéki pártok ott és akkor veszítették el a hitelüket és az erejüket, amikor elfogadták a Nemzeti Együttműködés Rendszerének létrehozását, az Alkotmány eltörlését, az alkotmányos rend megdöntését, és ezek után a választásokon való részvételükkel utólag is legitimálták a rendszert, tudomásul vették a diktatúrát és annak szabályait.
Ettől kezdve nincs mit tenni, a sorsuk eldőlt, mást nem is tehetnek.
Az Orbán által létrehozott rendszerben az ellenzék nem képes betölteni a funkcióját, mert nincsenek meg hozzá sem az anyagi, sem a jogi feltételei. Azzal, hogy Orbán a fékek és az ellensúlyok rendszerét felszámolta, a hatalmi ágak szétválasztása megszűnt az egyenlő és tisztességes választásokkal és az igazi sajtószabadsággal együtt, ellenzékét halálra ítélte.
Ha nincs jogállam, nincs kihez fordulni, bezárulnak a kapuk.
Amíg az ellenzék Orbán diktatúrájának szabályai között játszik, addig béna kacsa, Orbán politikai játékszere. Ezen nem segít senki, sem a rendszeren belüli, sem rendszeren kívüli, ezeken a szabályokon belül nem képes sem kiugrott fideszes, sem beugrott liberális győzni, Orbánt leváltani, fasiszta diktatúráját, illiberális autokratikus rendszerét megsemmisíteni.
Aki ennek az ellenkezőjét álltja, az hazudik, becsapja az embereket, és csak pénzt akar. A rendszer legitimációjának elfogadása ugyanabba a helyzetbe kényszeríti, ami tönkretette a jelenlegi ellenzéki pártokat is. Újabb ellenzéki párt, amely ráadásul a meglevőket támadja és azok bázisát szétveri és megosztja, Orbán malmára hajtja a vizet, s ezt ő is tudja.
Magyar Péter akkor lenne őszinte, s a rendszerre veszélyes, ha visszatérne az ősbűnhöz, az alkotmányos rend megdöntéséhez, megvonná a rendszer legitimációját, megkérdőjelezné az alkotmányos és törvényes jellegét, amit bizonyít, hogy nem lehet számonkérni semmit a hatalomtól, ha felmondaná az engedelmességet és polgári ellenállást hirdetne meg.
Ez jelentené Orbán és a kollaboráns ellenzék együttes leváltását, mivel azok kiegészítik egymást, olyanok a NER-ben, mint a fény és az árnyék. Aki ehelyett az ellenzék mellé akar új párttal beszállni, az csaló, nem vált le senkit, hanem ő is részesedni akar belőle. Ez nem harmadik út, hanem a jelenlegi ellenzék útja a pénz és a morális megsemmisülés felé.
Ha Magyar Péter nem lépne be az Orbán-rendszerbe, hanem másokat is kivezetne belőle, lenne esélye megdönteni az Orbán-rendszert. Éppen úgy, mint bárki másnak, nem kellene ahhoz fideszesnek lennie. Ez a helyzet alapstruktúrája. Hogy ez miért nem történik meg, az arra utaló jelekből olvasnia kellene mindenkinek: ez az ember nem egy demokrata.
Ha Magyar az lenne, akinek mondja magát, s akinek egyre elvakultabb hívei hiszik, akkor az őt támogatókat is válaszút elé állítaná, hogy hajlandóak-e követni őt a rendszeren kívüli szabadság földjére. Készek-e kockázatot vállalni, mindent feláldozni, az engedetlenséget követni, annak reményében, hogy az győzelemhez vezet?
Ez mutatná meg, hogy a támogatói valóban akarnak-e valamit, elszántak-e, vagy csupán keresnek valaki más hitegetőt, aki helyettük megteszi azt, amire ők nem hajlandók, hogy enélkül is megúszhassák az Orbánnal való szembeszállást. Olyan ez, mint amikor Jézus példabeszédében hívta a gazda vacsorára a hivatalosokat, és mindenki kimentette magát.
Ez a példabeszéd szól a magyaroknak:
„Egy ember készített nagy vacsorát, és sokakat meghívott. És elküldte szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! És mindnyájan egyenlőképpen kezdték magukat mentegetni. Az első mondta néki: szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! És a másik mondta: öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! A másik pedig mondta: feleséget vettem, és azért nem mehetek. Mikor azért az a szolga hazament, megmondta ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, mondta az ő szolgájának: eredj hamar a város utcáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide. És mondta a szolga: Uram, meglett a mint parancsoltad, és mégis van hely. Akkor mondta az úr a szolgának: eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam. Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.”
Senki azok közül nem látja meg a szabadságot, akik kimentegetik magukat. Ez az üzenet.
A magyarok azért lelkesednek Magyar Péterért, mert nem kéri tőlük, hogy hagyjanak ott mindent, tegyenek mindent egy lapra, és kövessék őt. Eleve ő maga sem megy el arra a „vacsorára”, ahol el van készítve a szabadság. Jézus e példabeszéd után folytatta azzal, hogy aki fel nem ad mindent, el nem hagy mindent, ha meg nem gyűlöli apját-anyját (amit jelképesen kell érteni), az nem lehet a tanítványa.
Az igazi Messiás teljes odaadást vár el, mindent kell vállalni, fel kell adni, nincs veszíteni való, s aki ezt megteszi, az megnyer mindent. Aki ragaszkodik ezekhez nem kap semmit, hanem elveszíti még azt is, amije van, amit féltett. A hamis messiásokat onnan lehet jól felismerni, hogy ő maga sem teszi le az életét, s nem vár ilyen önfeladást a követőitől sem.
A magyarok ezért szeretik Magyar Pétert, mert hamis, mert hazudik, cserébe elfogadja a követői hazugságát is, hogy ők mindenáron meg akarnak szabadulni a zsarnoktól. Ezért nem lesz itt semmiféle „vacsora”, nem lesz itt semmiféle szabadság. Az álmessiás azokat követi, akik maguk sem vállaltak semmit, ezért raboskodnak Orbán parlamentjében.
Akik pedig a hazugságot szeretik hallani, azoknak nem tetszik az igazság. Majd az lesz az igazi Messiás, aki ha kell, egyedül is kilép a rendszerből, és ha nem jönnek a hivatalosok, a hivatásos ellenzéki fotelforradalmárok, akkor összeszedi a csonkabonkákat, a szegényeket, a vakokat, a sántákat, akiknek nincs semmi, amihez ragaszkodnának, akik olyanok, mint a kisgyermekek, mert az ilyeneké a szabadság és az Isten országa.
Bohóckodhatnak az új álmessiásukkal azok, akik sehol nincsenek, elballagnak, kifogásokat keresnek, ha vállalni kell az önfeladást, a lemondást, a kockázatot. Hülyíthetik magukat és egymást, de ők nincsenek készen a szabadság kivívására. Az általuk gyalázott ellenzéki pártok csak felismerték ezt, s őket követték, megérdemlik egymást. Parlamenti választáson való részvétel mindig annak kinyilvánítása, hogy nem vállalják az áldozatot, a cselekvést.
Az élet az ellenállás, a cselekvés, a bátorság, a hit, a mindent feladás. Aki ragaszkodik a kicsinyes dolgaihoz, elveszít mindent. A megalkuvás, a megfutamodás, a hazugság halál. Ezen nem segít a zászlólengetés, a fáklyázás, az akol melege, egy nárcisztikus pszichopata hasbeszéde, a hamis pátosz, a közösségi élmény és a hazugságok erdeje.
Amíg ez nem változik, ne reménykedjenek semmiben. Elnyomott rabszolgák maradnak, akik mindent elveszítenek, amihez ragaszkodnak, s a végén már az életük is veszélybe kerül. Sokan emlegetik, hogy „gyáva népnek nincs hazája”, de nem hallják meg, miről szól a vers. Akkor hallgassuk meg a költőt, akitől a híres idézet származik, mert nagyon igaz:
