Magyar Péter a Facebook oldalán bejelentette, hogy „A TISZA elnöksége és 106 egyéni képviselőjelöltje ma egyhangúlag úgy döntött, hogy én vezetem a TISZA listáját az országgyűlési választáson és az április 12-i győzelem után engem javasol arra, hogy vezessem a TISZA-kormányt és szeretett hazánkat.”
Ugyanígy választották ki „demokratikusan” a Tisza jelöltjeit. Azokat is Magyar választotta, akik őt választották. Magyar már úgy beszél az április 12-i győzelemről, mintha az meg is történt volna. A legijesztőbb pedig az, hogy nemcsak a „Tisza-kormányt” vezetné, hanem „szeretett hazánkat” is. Ez konkrétan a diktatúra iránti igényt, s a szeretet hiányát jelenti.
Magyar Péter nem a megválasztására készül, hanem hatalomgyakorlásra rendezkedik be, s ezt már most, a választás előtt saját „pártjában” meg is teszi. Ez egy vezéruralmi modell. Az „egyhangú” szavazás nem konszenzus, hanem egzisztenciális függés. Ez nem politikai akarat, hanem munkavállalói lojalitás és szervilizmus.
Ehhez az egyhangú szavazáshoz kell hozzászoknia a magyar közvéleménynek. Magyar Péter ezúttal is eljátszotta azt a színházat, mint amikor megszavaztatta, hogy ígérete ellenére felvegye-e a brüsszeli mandátumát (az azzal járó pénzzel és mentelmi joggal együtt). Majd újra megszavaztatta. Nem volt mit tennie, meghajolt a közakarat előtt.
A döntés most sem ott született, ahol a szavazás zajlott, hanem ott, ahol a hatalom összpontosul: egyetlen embernél. Ez most csak a „Tiszában” van így, ha hatalomra kerül, az egész ország ebbe a rendszerbe kerül bele. Aki már a választás előtt vezérként beszél, az készen áll arra, hogy vezérként is kormányozzon.
Az, hogy Magyar nemcsak egy kormány élére készül, hanem „szeretett hazánkat” is vezetné, nem nyelvbotlás, hanem világkép. Ez nem szeretet, hanem birtoklási igény. Orbánhoz hasonlóan tulajdonának tekinti és magának vindikálja az országot. Mindent utólag, a demokratikus látszatot megcsúfolva, legitimál. A szavazást ide alacsonyítja.
A Tisza elnöksége és 106 egyéni képviselője Magyar Péter kiválasztása és jóindulata alapján lehet elnökségi tag vagy képviselőjelölt. Mindenki, aki rá szavazott, tőle függ. Mindenki biztos lehet abban, hogy senki nem engedhette meg magának, hogy ellene szavazzon. A függőségi viszony nem változik, a jövőben is egyhangú szavazás lesz.
Nem tudjuk a beszámolóból, hogy a „Tisza Párt” alapszabályának melyik pontja alapján tartották a szavazást, hány jelölt volt. Feltételezzük, hogy nem volt ellenjelölt, aki ezek szerint nulla szavazatot kapott volna. A választó „elnökségi tagok” és képviselőjelöltek egyetlen emberből választhattak, ez pedig a jövőbeli munkáltatójuk, Magyar Péter.
A „Tisza” nem egy párt, hanem politikai-üzleti vállalkozás, a tulajdonos pedig Magyar Péter. A demokráciának nyoma sincs, még a látszatra sem adnak. Jelölőgyűlések nem voltak, de kik is lettek volna benne, ha 29 ismeretlen személy a „párt” tagja. Lehetne ez egy bohózat, de nem az, mert ez az ember Magyarország következő miniszterelnöke akar lenni.
Ez Magyar Péter biznisze, és az egész ország az lehet, ha egyszer megválasztják.
Képviselőjelöltjeit maga választotta ki, ő döntötte el, kik lehetnek az alkalmazottjai. Mert a Tisza képviselői nem a választóiktól függenek, nem nekik tartoznak elszámolással, és nem is őket képviselik, hanem a munkáltatójukat, Magyar Pétert. Ez nem egy pártban szokásos viszony, itt nincsenek a képviselőknek jogaik, ez egy munkáltatói kapcsolat.
Itt senki nem szavazhat a lelkiismerete, a választói, a választókerülete érdekei szerint. Itt senki nem szólalhat meg, nem lehet (ellen)véleménye. Magyar a kampányban is eltiltotta őket az alapvető emberi jogaiktól. Ők pedig az állás megszerzése érdekében vállalták ezt. Tudják, hogy a jövőben is egyhangúan arra kell szavazni, amit Magyar mond. Ezt vállalták.
Nem sok jót ígér, hogy Magyarország következő diktátora, aki Orbán Viktor helyére akar ülni a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, úgy választatta meg magát, ahogy a vezérek szokták. Apropó, titkos volt a szavazás? Magyar már az első lépcsőben hazudik, színházat játszik, becsapja az embereket. Ki hiszi el, hogy esetleges győzelme esetén nem ezt tenné?
Ami pedig a győzelmi mámort illeti, az még a megválasztásánál is viccesebb. Mert Magyar annyira biztos a győzelmében, hogy előre letette a hivatali esküt. Azt írta: „A megtisztelő felkérést elfogadom. Készen állok minden tudásommal és energiámmal Magyarországot és a honfitársaimat szolgálni. Isten engem úgy segéljen.”
Először is, Magyar önmaga „felkérését” fogadta el, de még mielőtt választást nyert volna, ő már letette a miniszterelnöki esküt. Az „Isten engem úgy segéljen” szöveg az eskü vége. Itt hallható Orbán Viktor 2010-ben elmondott esküje, amely szintén így végződik, s éppen ilyen hazugság volt. Orbán az Alkotmány megtartására esküdött fel.
Amikor ezt az esküt elmondta, Orbán már tudta, hogy az Alkotmányt eltörli és nem védi meg. A Fideszben ennyit számít az „Isten engem úgy segéljen”. Segítségre nincs szükség, amit akarnak, azt erővel elveszik. Most Magyar vette a szájára a „szolgálni” kifejezést, ami olyan távol áll tőle, mint egy szolgáló embertől az előre elkiabált győzelem.
Isten neve az elnyomó hatalom nyelvi megszentelésére szolgál, nem az önkorlátozásra. Aki már a választás előtt győzelmi mámorban esküszik, az nem szolgálni akar, különösen nem a „szeretett hazáját”, hanem uralkodni akar, s mindenben az ő érdeke számít, nem pedig a „szeretett hazáé”.
Magyarnak minden eddigi lépése a diktatórikus működés logikáját követi, és semmi nem utal arra, hogy hatalomba kerülve másképp viselkedne. Aki már a megválasztása előtt leteszi az esküt, az nem a választók felhatalmazására vár, hanem a hatalom átvételére készül. Ez nem remény az országnak, ahogy egyesek hiszik, hanem fenyegetés.
Ha már Magyar Isten nevével dobálózik, megemlítjük, hogy a Biblia szerint „a megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság”. A Példabeszédek szerint „az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz utat, és az álnok szájat gyűlölöm”.
Ha valaki nem tudná, miért viszolyog Magyartól, hát ezért. Istenfélő és alázatos embert ez ösztönösen irritál. Ezek az érzések pedig vészjelzések.
