Schmidt Mária, aki a holokauszt relativizálás mellett páratlan életművel dicsekedhet, miután az elmúlt tíz évben darabonként néhány milliárd forintért átírta a magyar történelem legnagyobb eseményeit. Ezért úgy is tisztelhetjük, mint a valaha élt legjobban fizetett magyar történelemhamisítót, aki mindig odacsap, ahova köll. A magyar-angol meccs után a rasszizmus ellen tiltakozó angol miniszterelnöknek nyílt levelet írt magyar nyelven, amelyben kioktatta az angol történelem szégyenfoltjairól, amelyek után nem lett volna joga a magyar rasszizmust kifogásolni.
A levél stílusa a hadüzenet előtti utolsó levélváltások stílusát idézi, amelyben Schmidt Mária máris az angolokat teszi felelőssé Trianonért. Azt tudjuk, hogy a magyarok semmiért nem felelnek, semmit nem tettek, semmi okot nem adtak, hanem csak úgy jött Trianon, azonban Trianonért eddig a zsidók feleltek, és a velük összejátszó franciák. Schmidt Mária azonban most előpiszkálta rejtekhelyükről az igazi felelősöket, mert „ma már senki nem gondolja, hogy az akkori világ vezető hatalmát, a brit világbirodalmat a tönkrevert és megrogyott franciák utasítgatták”.
Schmidt Mária történésznek egy ilyen mondat elég ahhoz, hogy a történelmet annak alapján átírja, mert ennél kevésbé megalapozott bizonyítékokkal is negligál levéltári kutatásokat. Johnson pedig nagyon a tyúkszemére lépett Schmidt Máriának a magyar rasszizmus kifogásolásával, mert most még a németek is barátok lettek, megvédte őket a népirtó britekkel szemben: „Az 1918-as fegyverszünet utáni közel 1 millió németet éheztetett a brit blokád halálra, ami persze a németek dolga lenne, ha lenne bennük civil kurázsi, én csak jelzem, hogy tudjuk”.
Mi tudjuk, és ez a lényeg, az nem számít, hogy a németek ezt miért nem teszik szóvá, nyilván mert bennük nincs civil kurázsi, Schmidt Máriában viszont van. Annyira civil ő, mint a CÖF, állami milliárdokkal kitömött alapítványok élén. „Azt is tudjuk, hogy a II. világháború alatt több millió indiait is halálra éheztettek, mert elvették a gabonájukat, hogy a felsőbbrendű briteknek legyen”. Ezért a Boris Johnson ne pofázzon rasszizmusról, különben is egy gyarmatosító. Szemben velünk: „Mi soha nem gyarmatosítottunk senkit.”
Azt elfelejtette Schmidt Mária hozzátenni, hogy „mert nem is akartunk”. Ha lehetőségünk lett volna rá, akkor sem tettük volna meg, mi megelégedtünk a kisebbségeink nyomorgatásával. Mi nem azért nem gyarmatosítottunk, mert mindig is széthúzók, korruptak, gyengék és a brit világbirodalomhoz képest seggdugaszok voltunk, akiket mindig csak mások gyarmatosítottak, hanem azért, mert mi nem vagyunk olyanok. Mi nem vagyunk rasszisták. Így megúsztuk, hogy tele legyen a Kárpát-medence színes bőrű magyarokkal, leszámítva a romákat, akiket viszont becsben tartunk.
Schmidt Mária egy erősen Orbán Viktor-utánérzést árasztó mondatban emlékezteti Johnsont, hogy „a britek vendégként jöttek fővárosunkba”. Örüljenek, hogy beengedtük őket, illett volna szépen viselkedniük, a magyar kultúra tiszteletben tartásával. Ha magyar földre lépnek, mint vendégek, tisztelniük kell, hogy itt a másságot megvetik, üldözik, gyűlölik, az emberi jogok keresztényellenes támadásnak, a magyar nép provokációjának minősülnek. Mindenféle kisebbség melletti kiállás a magyar nemzeti identitás megkérdőjelezése.
Ezért Schmidt Mária azt írja, hogy „egy olyan gesztussal hergelték a magyar szurkolókat, amit mi álságos pótcselekvésnek érzünk”. Antirasszista gesztussal hergelni rasszistákat provokációnak minősül, visszaélés a vendégjoggal, mert a magyar kultúra szerint egy vendég fogja be a mocskos pofáját, és ha valami olyat mer mondani vagy tenni, ami nem tetszik nekünk, akkor a fejére öntjük a róla összeszedhető összes mocskot, rágalmat és hazugságot, gyűlöletünk minden tüzes átkával együtt.
Mi a rasszizmus elleni kiállásnak azt a módját, amelyet a rasszizmus által érintett feketék indítottak el, álságos pótcselekvésnek érezzük. Ezzel szemben annak kifütyülése nem pótcselekvés, hanem őszinte fajgyűlöletből fakad, miközben a „Respect” feliratra mutogatunk, amiben semmi álságos nincs. Egy ilyen hergelés után ne csodálkozzanak, ha legszelídebb emberi jogvédőink is majomnak titulálják az önök fekete játékosait, akik egyébként feltűnően emlékeztetnek minket, rendes keresztény fehér magyar embereket, a majomra.
Mivel Magyarországon mi soha nem bántunk meg semmit a történelmünkből, mert nem volt mit, ezért semmiféle korszakot soha le sem zártunk. Erről szól az alaptörvényünk, mi ma is középkori magyar királyságban élünk. Ezért ne próbáljon védekezni azzal, hogy Nagy-Britannia a történelmi bűneivel, tévedéseivel szembenézett, egy modern demokrácia, amely nem azonosul az indiaiak éheztetésével. Mert a magyarok például soha nem szakították meg a folytonosságot elődeikkel és dicső tetteikkel, beleértve a deportálásokat is, amelyekért akkor sem mi feleltünk.
Ezért emlékeztetjük önöket, hogy Magyarországon nem csinálhatnak akármit. Nagyjából erről szól a levél, amelyet Orbán egyik legfőbb ideológusa írt a brit miniszterelnöknek. Ez Schmidt Mária legszebb mondata, ami az észak-koreai propagandaképzés egyik kulcsmondata lesz: „azt tanácsolom, hogy olyan országban térdelgessenek, ahol erre igény van”. Ez klasszikus. Ott térdelgessenek a fekete focistáik, ahol erre igény van. A rasszista Magyarországon erre nincs igény. Bezzeg mi ott buzizunk, ahol erre igény van. Münchenben érezhetően igány mutatkozott erre.
Végül Schmidt Mária figyelmeztette Boris Johnsont, hogy „maga egy kis, széteső ország élén áll. Törődjön bele és söprögessen a saját háza táján. Van mit.” Micsoda bunkóság ez. Bezzeg a hatalmas Magyarország, amely mellett eltörpül Anglia és a brit világbirodalom. Találják meg végre a helyüket, legyenek tisztában a nagyságrendekkel és az erőviszonyokkal a kis széteső országukban a királynőjükkel. Felcsút non coronat!
