Sok pusztító és gonosz dolog történt a NER megalakulása és az alkotmányos rend megdöntése óta, beleértve, hogy az ország Alkotmányát is egy tollvonással eltörölték, de egy se mérhető ahhoz a csapáshoz, hogy Orbán Viktor lázálmos tévhitei oltárán feláldozza és élve elégeti a Magyar Tudományos Akadémiát. Már az is elképzelhetetlennek tűnhetett sokaknak, hogy a CEU-t elüldözi Budapestről. Pontosabban a CEU-t is felszámolni szerette volna, de a CEU el tudott menekülni. A Magyar Tudományos Akadémia nem tud Bécsbe menekülni, mert sikeresen kivívtuk az osztrákoktól való függetlenségünket.
Nem idegen hatalom, nem az osztrák császár, nem a török szultán és nem az orosz cár, hanem Magyarország miniszterelnöke mondott halálos ítéletet a nemzeti felemelkedés zálogára, a Magyar Tudományos Akadémiára. Természetesen lesz valami a helyén, mint minden orbáni pusztítás után, de az nem a Magyar Tudományos Akadémia lesz.
Mindehhez hozzá kell tenni azt, hogy a Magyar Tudományos Akdémia nem egy halott intézmény, hanem éppen a kutatóhálózata és a szakosztályai révén eleven, élő, a világ tudományos életének részeként működő organizmus, a magyar tudás és fejlődés motorja. A nemzeti történelem és a nemzeti identitás legautentikusabb és szakavatott őrizője, és minden bizonnyal ennek köszönheti a rá kimondott ítéletet. Ezt akarja Orbán mindenáron a kezébe venni, az akadémiai kutatásokat és valóságfeltárást megszüntetni, hogy kizárólag a történelemhamisításra létrehozott ideológiai intézetek maradjanak helyette, amelyek azt a célt szolgálják, hogy az uralmon levők hatalma a nemzeti múltból és a nemzeti identitásból eredeztethető legyen. Ezért meghamisítanak mindent, és a hamisítás útjában áll a valódi tudomány.
A Magyar Tudományos Akadémiának valószínűleg meg kellene szűnnie akkor is, ha ez nem így lenne, mert egyetlen diktatúra sem tűri meg a szabad gondolkodó embert. Különösen nem egyetlen szervezetbe zárva és koncentrálva. Egy diktátort soha nem hagy nyugodni, hogy létezik egy szervezet, amelyben képzett, világot látott és okos emberek vannak, szabadon kutatnak, gondolkodnak, alkotnak. E tudósokat is meglepte, hogy Orbán merészeli a Széchenyi István által alapított Magyar Tudományos Akadémiát felszámolni, amely a magyar reformkor és a magyar nemzeti önrendelkezés egyik legjelentősebb lépése volt. Ez volt a „haza és haladás”. A feudális társadalmi viszonyok, az elmaradottság felszámolásának legdicsőségesebb és leghaladóbb tette. Magyarország attól kezdve lett igazán polgári nemzet, hogy megalakult – először még más néven – a Magyar Tudományos Akadémia.
Ahogy jelképes és önmagán túlmutató jelentése volt a létrehozásának, ugyanolyan szimbolikus jelentősége van a felszámolásának is. Ez a „haza és elmaradottság”, valamint a feudális társadalmi viszonyok visszalakításának legfontosabb lépcsője is. Magyarország ezzel megszűnik haladó, polgári nemzet lenni. A tudomány meggyilkolása a legdurvább merénylet egy nemzettel szemben. Orbán, ha mással nem, ezzel beírta nevét a magyar történelembe, a legkártékonyabb és leginkább nemzetpusztító politikusok közé. Még nincs vége, de bármilyen bűncselekményeket követ el, nemzeti, polgári szempontból a Magyar Tudományos Akadémia elpusztításánal nagyobb bűnt már nem tud elkövetni. Ha egyenként ölné meg a magyar tudósokat, az sem érne fel ezzel a brutális barbár cselekedettel. Ez olyan, mintha könyveket égetne, amiképpen a könyvégetés is az emberek égetésének előzménye. Az MTA kivégzése intő jel.
Csupa jószándékú, békés ember, akik között számosan vannak a Fidesz korábbi hívei (akik a politikához ezek szerint nem sokat értenek), még inkább konzervatív gondolkodású emberek, akik a Fidesz vezérei közül soha nem volt egy sem, csak most értette meg, hogy nekik végük. Most döbbentek rá, amikor már valóság lett, hogy Orbán tényleg megszünteti az MTA-t. Mentségükre legyen mondva, hogy jóslással nem foglalkoznak, a társadalomtudományok közül a napi aktualitású politológiát kevesen gyakorolják, de azért ez a naivitás és közéleti vakság nem vet jó fényt rájuk. Aki látta az elmúlt kilenc évet, annak az első lépéstől tudnia kellett volna, hogy ennek mi a célja és mi lesz a vége. Persze, az áldozatok hiszik el mindig legkésőbb, hogy velük ez megtörténhet. Ezt az akadémia egyes kutatói nyilván tudják.
Egy nyelvész vagy kémikus vagy történész, esetleg atomfizikus dolga nem az, hogy közelharcban vívja ki a tudomány szabadságát, barrikádokat építsen, de tekintélyes magyar tudósok és az akadémia nyílt állásfoglalásait hiányoltuk évek óta az orbáni ámokfutás, a jogállam felszámolása, egy diktatórikus rezsim létrehozása közepette. Ez az ő felelősségük is, és látható, hogy a hallgatással, a rosszul értelmezett semlegességgel nem mentek semmire. Úgy jártak, mint a történelem során mindazok, akik mások jogaiért nem szóltak, és amikor eljött az ő idejük, már értük sincs senki, aki szólhatna. Igaz, kezdettől nem is volt, talán. A magyar társadalom szótlanul veszi tudomásul évszázados eredményei, szabadságharcai, küzdelmei elpusztítását. Amiket Orbán Viktor Felcsútról egy tollvonással hónapok alatt megszüntet, azokért magyar hazafiak emberöltőkön át, századokon keresztül harcoltak, küzdöttek, sokan az életüket adták érte. Erről szól a himnusz és a szózat.
S a magyar nép csendben végignézi, ahogy ezeket egy semmirekellő, semmihez nem értő, gátlástalan ember elpusztítja. Normális ember azt sem hagyja, ha a pénzét elveszik. S a magyarok pénzét naponta milliárdokkal rövidítik meg. De az anyagi dolgokat, ha nehezen is, de pótolni lehet. Ám ez az ember nem elégszik meg az anyagi javak ellopásával, mert az ország, a nemzet és az egyének szellemi értékeit is elpusztítja. Nemcsak az emberi méltóságot, az alapvető jogokat, hanem az ember benső kincseit, belső értékeit, a tudást, az értelmet, az embert emberré, a nemzetet nemzetté tevő szellemi és lelki értékeket és azok intézményeit is lerombolja. Mintha egy atombombát vágtak volna az országra, de nemcsak fizikai, hanem szellemi és lelki értelemben is. Magyarország Orbán Viktorral lett azonos, és rémisztően kezd hasonlítani rá. Orbán Viktor személyes korlátai az ország korlátai lesznek. Akinek ez nem tetszik, az elmehet, amíg nyitva vannak az ország határai, vagy amíg a NER nem terjeszkedik ki egész Európára, mert akkor onnan is menekülni kell. S amikor már nem lehet annyi embernek elmenekülni, akkor jönnek a polgárháborúk, háborúk, vérontások.
Az MTA lekaszabolása a magyar szellem, a magyar lélek meggyilkolása. Először mindig a lelket ölik meg, de a diktátorok soha nem elégszenek meg ezzel, ezután jön majd a testek lekaszabolása is. Ezt azért mondjuk előre, hogy ha ezen a ponton nem állítják meg a Pusztítót, akkor ne csodálkozzanak majd, amikor ez meglesz. Nehogy úgy járjon bárki, mint az MTA, amely csak akkor veszi észre, csak akkor döbben rá, amikor már megtörtént. Mert ez már megtörtént. Vannak még közjátékok, de ez gyakorlatilag már megvalósult. Még egyben van a szervezet, bejárnak a kutatók, tudósok, ahogy a halottnak is nő egy idáig a haja és a körme. A legtöbb, amit az MTA tehet, hogy haláltusáját nyilvánossá teszi, és mielőtt végleg lehunyja szemét, világossá teszi ország-világ előtt, hogy meggyilkolták, és megnevezi a gyilkosát, aki nem az ítéletvégrehajtó, nem a Palkovics nevű hóhér, hanem az, aki az ítéletet meghozta: Orbán Viktor.
Minden tisztelet és nagyrabecsülés az ország tudósainak, kutatóinak, akik békésen és türelemmel, munkájukhoz és méltóságukhoz illő komolysággal és tisztességgel próbáltak őszintén tárgyalni az őket csak megsemmisítésre ítélt zsarnoksággal. Minden tisztelet és köszönet azért a munkáért, amit eddig végeztek, mire ők mondhatják, hogy csak azt tették, ami a dolguk, s ez így is van. Ezzel együtt mindenkinek tudnia kell, nekik és az ország lakóinak is, hogy az ország élő szervezetének egyik legfontosabb életfunkcióját látták el, nagy elődök nyomdokaiba léptek, és azokhoz méltók voltak. Nemes küzdelemben estek el, egy szabálytalanul küzdő, gátlástalan gyilkos mészárolta le őket. Szép dolog volt, hogy kimentek az utcára, tüntettek, ellenálltak, még ha nem is jutott el messzire a hangjuk, akkor is. Ez azonban rajtuk, és Magyarországon, már nem segít.
A sorsuk 2010-ben dőlt el, amikor egy beteg elme bejelentette, hogy a parlamenti választáson fülkeforradalom történt, és őt a magyar nép állítólag egy új rendszer felépítésével bíztak meg. Az MTA sorsa, és Magyarország sorsa is, akkor pecsételődött meg. S akkor, amikor ezt nem vette komolyan senki, amikor sorban kompromisszumokat kötöttek azok, akiknek nem kellett volna. Amikor fontosabbak voltak az egyéni stratégiák, ösztöndíjak, állások, az állami párttámogatások, amikor azt mondogatták felelőtlen emberek, hogy ez még nem diktatúra, mert csak a hatméteres kígyót képesek felismerni, a kígyótojásba nem látnak bele. Ha az MTA-t kivégzik, mit gondolnak az emberek, mi marad meg ebben az országban, ami nem Orbán Viktort szolgálja?
