A bicskei gyermekotthon története, amelynek szálai a miniszerelnökig nyúlnak, tökéletes mintája a hollywood-i horrorfilmekben látható pedofilhálózatnak. A gyermekotthon pedofil igazgatója együtt kampányol a szomszéd faluból származó miniszterelnökkel, a gyerekeket ő biztosítja a miniszterelnök Puskás Akadémiájának Realtanodájához.
Helyettese simítja el a gyermekotthonban zajló pedofilügyeket, megfenyegeti, megzsarolja, elnémítja a gyerekeket. A napvilágra került eseteket eltussolják, majd az állampárt fővárosi frakciója, utána személyesen a miniszterelnök magas kitüntetést ad a pedofil igazgatónak, aki a társtettessel együtt ezer szállal kötődik a Fideszhez és az Orbán-családhoz.
Minden zavartalanul zajlik, mert mindent szőnyeg alá söpörnek, amikor váratlan esemény történik: a miniszterelnök által adott kitüntetés után egy hónappal öngyilkos lesz az egyik áldozat. Egy nap múlva pedig a barátja besétál a rendőrségre, és feljelenti az igazgatót. Ez nyilvánvaló bizonyítéka, hogy a fiú a bántalmazás miatt, keserűségében ölte meg magát.
Az ügyet nem lehetett eltussolni, az öngyilkos fiú az életével fizetett azért, hogy kiderüljön, ami történt. A miniszterelnök kontrollja alá tartozó bíróság feltűnően enyhe büntetésre ítéli az igazgatót és a bűntársát, aki börtön helyett otthon töltheti a nappalijában a büntetését. Titokban kegyelmet ad neki a miniszterelnök kézivezérlésével működő köztársasági elnök.
A kegyelem váratlanul kiderül, mert belekerül a bíróság szakmai folyóiratába, amit emiatt bezár a miniszerelnök által kontrollált Kúria, hogy kinyomozza, hogyan derülhetett ki, hogy titokban kegyelmet adtak a pedofil igazgató társtettesének. A miniszterelnök az elemi erejű felháborodás hatására pánikszerűen lemondásra kényszeríti a két legfontosabb emberét.
A két bűnbak sértetten távozik, nem verbális jelekből mindenki érthette, hogy a kegyelem ügyében nem ők döntöttek, és igazságtalannak tartják, hogy nekik kell felelősséget vállalni érte. Majd kiderül az, hogy a miniszterelnök lelkésze, volt minisztere, a református egyház püspöke, zsinati elnöke volt a közvetítő, aki a kegyelemre a köztársasági elnököt rávette.
Arról pedig mindenki hallgat, hogy ki adta be a kegyelmi kérvényt, ki döntött róla, és miért engedtek szabadon egy pedofilügyben elítélt bűnözőt.
Ez már így is hálózat, amely bújtatta a bicskei pedofil igazgatót, de a miniszerelnök tőle szokatlan hallgatása, némasága és lapulása, valamint a félelme, amit vágni lehetett, ahogy kifecsegte, hogy padlóra került, arra utal: nem tudunk mindent, valamit még rejtegetnek. Ez pedig nem lehet más, mint az, hogy mások is érintettek lehetnek a pedofilbotrányban.
Amikor egy ilyen rendszer megmutatja magát, annak általában minden eleme megvan. Itt még hiányzik egy szem a láncból ahhoz, hogy a klasszikus pedofilhálózatot felrajzolhassuk. Méghozzá azok az emberek, akiknek a pedofil igazgató beszervezett, felkínált gyerekeket. A fideszes pedofilhálózatból egyetlen mozzanat hiányzik, hogy mások is kaptak gyerekeket.
Esetleg, nem kiközvetítették őket, de az érintettek tudják, hogy nem egyedül az igazgató bántalmazta szexuálisan az otthon lakóit. Sok mindenkivel érintkeztek, edzések voltak, kosárlabda, birkózás. Megfordultak Bicskén a másik pedofilrejtegető, a Fidesz láncolatába tartozó Böjte Csaba „neveltjei” is, ahol rendszeresen erőszakoltak gyerekeket.
Ha hiányzik egy mozzanat, akkor nincs magyarázat a rendszer többi részére. Valaminek még lennie kell. Azt tudjuk, hogy Böjte egyes otthonaiban nagyobb lányok prostitúcióval keresték a pénzt a hétvégeken és ezt tudták is. A helyi alvilág jött értük kocsival. Bicskén vajon mi történt? Mi az, amit még nem tudunk?
Nyilván az áldozatok között kell keresgélni, hallottak-e valamit, ismernek-e valakit, akinek mással is meg kellett tennie, amit a szeretett „János bácsival”, amiről mindenki tudott. Ez a történet még nem kerek. Ennek az ügynek még nincs vége. A miniszterelnök magatartása gyanús. Nem egyenes. Valamitől fél, hogy ki ne derüljön.
