Miután egy katonai junta van kiépülőben Magyarországon, s Orbán totális és korlát nélküli uralma fennmarad a járvány után is, nincs tovább szüksége a kollaboráns ellenzéki pártokra, illetve megváltozik a nyílt diktatúrában azok szerepe is. Ezért Orbán a hadi költségvetés átcsoportosítása során megvonja az ellenzéki pártok támogatásának 50 százalékát.
A propaganda szerint a „politikai pártok” támogatását felezi meg, de a „Fidesz” és a „KDNP” (ezek gyakorlatilag nem is létező pártok) nem ebből él, ezért a támogatás csökkentése az ellenzéki pártok ellehetetlenítését jelenti.
Ez azt jelenti, hogy nincs szükség a nyílt diktatúrában az ellenzékre, nem kell Orbánnak etetnie őket, hogy a demokrácia hamis látszatát fenntartsák, és a rendszernek hamis legitimációt nyújtsanak. Ez eddig is kidobott pénz volt, de a látszat megőrzése miatt Orbán kénytelen volt erről az összegről lemondani. A parlamenti álellenzék, amelyet elsőszámú felelősség terhel azért, hogy az ország idáig jutott, és még most sem tudja, hogy Magyarországon 2010 után államcsíny történt (államellenes bűncselekményt hajtottak végre), egy törvénytelen hatalom önkényuralma zajlott eddig is a demokrácia díszletei között, mindent a pénzért tett.
Be is vallották, hogy az Orbán által részükre juttatott állami támogatás miatt nem bojkottálhatják a rendszert. Nem vonulhatnak ki a díszletparlamentből, részt kell venniük egy csaló választáson, amelyen előre be van állítva Orbán mindenkori kétharmados győzelme. Kénytelenek a rendszer hamis legitimációját nyújtani, és azt a látszatot kelteni, mintha Magyarország egy demokratikus ország lenne. Különben nem kapják meg a pénzt. Most, hogy Orbán a világjárványt kihasználva levetette a báránybőrt, megszünteti a demokratikus díszleteket is, és egy totális nyílt diktatúrát vezetett be, az álellenzéki pártok legitimációjára nincs szükség. A mór megtette kötelességét, a mór mehet. Aljas és mocskos feladatukat ellátták, mennek a levesbe. Várható volt, hogy így lesz.
Minden rosszban van valami jó. Annak csak örülhetünk, ha ezek a semmirekellő, élősködő, hazug pártok eltűnnek, mert elfoglalták a helyet egy valódi ellenzék elől. Legnagyobb bűnük ugyanis nemcsak az, hogy magukat eladták és megteremtettek egy hamis látszatot, amivel Orbánt hozzásegítették a nyílt diktatúra megteremtéséhez, hanem leginkább az, hogy ezt el is hitették az ország népével, amely sajnos nem volt elég intelligens ahhoz, hogy ezen magától is átlásson. Aki pedig elég intelligens lehetett volna, az sunyított és lapított, helyezkedett, alkalmazkodott, túlélt és kereste a maga hasznát benne, és úgy tett, mintha a valóság az lenne, amit ennek a vérszívó hazaáruló ellenzéknek a léte jelentett. Jól jött, hogy nem kell konfrontálni, színt vallani, ellenállni. Jólesett, hogy úgy lehetett tenni, mintha a hamisság igaz lenne.
Ez utóbbiak, most úgy sajnálkoznak az orbáni diktatúra bevezetésén, mintha semmi közük nem lenne hozzá, hogy a helyzet ide jutott. Most is csak annyira méltatlankodnak, amennyiről tudják, hogy a jelenlegi helyzetben még belefér. Még mindig kérdésbe burkolják, hogy ez tényleg az lenne? De mindehhez a hazudozáshoz, képmutatáshoz, a legfőbb muníciót az Orbán által kitartott, prostituálódott álellenzék adta az alapot. Érdekszövetség jött létre a kamu ellenzék és az értelmiség között, egy messziről bűzlő belterjes világ, amelyben egymás hazugságait erősítették, s úgy tettek, mintha mindez valóságos lenne. Az ország népe elől elhallgatták a tényleges helyzetet, amely azért annyit érzékelt ebből, hogy ezekben megbízni nem lehet, és ezek közül egyetlen embert sem látna szívesen kormányon, és ezt nagyon jól látták.
Aztán tavaly ősszel az ország megértette, hogy Orbán fasiszta diktatúrája, kleptokráciája örökre a nyakán marad, és tett egy kísérletet, hogy mégis ezekre a semmirekellőkre szavaz. Orbán meg is ijedt, és azt határozta el, hogy ilyen lehetőséget nem ad többet a magyaroknak. Több terve is volt, de a világjárvány kapóra jött, s több lépcsőt átugorva bevezette a nyílt diktatúrát. Ezért nincs szüksége arra, hogy normális munkavégzésre alkalmatlan vagy nem hajlandó kollaboránsokat fizessen tovább. Nincs tovább szüksége rájuk.
A látszat kedvéért Orbán ezt is a járványra hivatkozva teszi meg, és ha bármelyikük szólni mer, az csak maga alatt vágja a fát: hogyan merészeli azt állítani, hogy a párttámogatás fontosabb, mint a vírus elleni védekezés? S nem lesz senki, a rossz lelkiismeret miatt, aki szólni merne, hogy ettől a demokratikus struktúrákat minden országban fenn kell tartani. Ezekre a demokratikus struktúrákra ugyanis nincs már szükség. Még a látszatukra sem. Eddig is megalázó, mindennél nyomorultabb dolog volt ún. „ellenzékinek” lenni, Orbán kegyelemkenyerén élni, és egy hamis látszatot fenntartani, az igazságot viszont kerülni. De mostantól annál szánalmasabb helyzet, mint amit az ún. „ellenzékiség” jelent Magyarországon, nincs. Olyan bordélyt fenntartani, ahol már nem is fizetnek, elég megalázó. Ami még nyomorultabb, hogy aki megmarad, azt Orbán még keményebben fogja, és arra megtartja, hogy ne jöhessen létre semmi valódi ellenzék a hamis ellenzék helyén. Ez a szerep még dicstelenebb.
Ezért az ellenzék „elhal” Magyarországon. Mit tehet arról Orbán Viktor, hogy nincs rájuk igény? A megfelezett költségvetés mellett nem tudják fenntartani magukat, a valamire való emberek elmennek mégis inkább dolgozni. Ami ezek után is megmarad, az már a selejt selejtje lesz. Ezeknek semmi esélyük sem lesz még arra sem, hogy valaki meghallgassa őket, bohózattá válnak ezek a pártocskák, az ellenzék, mint olyan, megszűnik, amit Orbán a fejlődés természetes velejárójának tulajdonít majd. A magyar népnek nincs szüksége ezekre a pártokra, mindenki a nemzeti kormányzást akarja. Sorost legyőzték, nem tudják az idegen érdekek képviselői az ügynökeiket a magyar nép nyakára ültetni. A kommunizmus megbukott, Kövér László legyőzte. Működésbe lép a centrális erőtér.
Egyik oldalról sajnálatos, mert ez is a totális diktatúra teljes kiépülése felé vezető út, aminek senki nem örül. De tetszettek volna ezt tíz évvel ezelőtt komolyan venni. Másik oldalról viszont ez a kollaboráns, álellenzéki társaság nagyon is megérdemli, hogy Orbán arra használja őket, amire valók, amivé tették saját magukat. Mellesleg jegyezzük meg, hogy azok az értelmiségiek, akik öszenőttek ezekkel a pártokkal és a hamis szerepükkel, velük együtt tartottak fenn egy hamis látszatot, ugyanerre a sorsra jutnak. S minden emberi együttérzésünk mellett azt kell mondanunk, hogy ők is megérdemlik. Lehetett volna másképp is. De akkor lehülyéztek mindenkit, aki erre figyelmeztetett. Nem egy elégtétel, hogy azt kapják, amit előre tudni lehetett.
