2010 óta, amióta Mária országát keresztény kormányzat irányítja, csupa móka és kacagás az élet. Így telt a 2015-ös év, pardon, esztendő is. Óriási fejlődésnek indult kicsi pannon honunk, minden mutató egyre feljebb és feljebb kúszik, a mérhető eredmények számai egyre magasabbak. Az uralkodó osztály és az őt támogató társadalom büszke lehet teljesítményére, nemhiába plakátolták tele az országot: Magyarország jobban teljesít.
A tényeken nincs mit vitatkozni, s magunk nem is vitatjuk, hiszen például a halálozások száma 15%-kal növekedett az elmúlt évhez, pardon, esztendőhöz képest, amelyhez hasonlóan magas számot békeidőben rég tudott felmutatni lángoktól ölelt kis hazánk. Mi ez a kiugróan magas szám, ha nem jobb teljesítmény? Persze egy ilyen ragyogó eredmény eléréséhez előbb taccsra kell vágni az egészségügyi ellátást, s ebből a szempontból szintén kiemelkedően sikeresnek mondható Mária országában az Úr 2015. esztendeje. Orvosok, nővérek, ápolók soha nem látott számban, tízezrével hagyták el az országot emberi munkakörülményekért és anyagi megbecsülésért. Egyetlen gyenge (?) nő emelte fel a szavát, a fekete ruhás nővérnek titulált Sándor Mária, ám őt a magyar szolidaritásra jellemző humánus módon a saját szakszervezete zárta ki sorai közül, és jelenleg munkanélküli. Az emberhiánnyal küzdő kórházak közül nincs egy sem, amelyik igényt tartana szaktudására. Maroknyi kollégáját leszámítva, senki nem állt az egészségügyért tenni akaró nővér mellé, sem az orvosok, sem a kórházigazgatók, sem a magyar társadalom jelenlegi és potenciális betegei. Ezzel szemben kevés ország dicsekedhet azzal, amivel a János kórház, ahova idén a betegeknek már ceruzaelemet kellett vinniük a vérnyomásméréshez. A keresztényi szeretetet sugárzó magyar kormány ésszerű gazdaságpolitikájának hála az Európai Unióban az egészségügyre fordított GDP-arányos költés Magyarországon a legalacsonyabb, az egészségügyi dolgozók bére az európai uniós átlag alatt van. De senki ne essen kétségbe emiatt, mert a még életben lévő és dolgozni képes magyar adófizetők pénzéből Erdélyben épít, és tart majd fenn egy új kórházat a humánum kormánya.
A gyarapodásra számos példát láthattunk: az V. kerület volt polgármestere, jelenlegi propagandaügyi miniszter vagyonbevallásnak nevezett poéngyűjteményéből ismerhettük meg a fizika, az építészet és a statika új törvényét: a pasaparki táguló lakásokat. A nemzet gázszerelője, akire a magunk részéről nem igazán bíznánk rá egy szimpla gázszivárgás elhárítását sem, kitanulta a futball akadémia mesterséget, a sertéstenyésztést, az agráriumot, és ügyesen forgatja milliárdjait, amiből egyre több van neki. Az adóbevallás borult égboltú napjain olykor kiesik a fejéből egy-egy milliárd, de ez igazán érthető, bocsánatos bűn. Megszámolni sem tudjuk, hány új, üresen kongó stadionunk lett, s az egész magyarság öröme, hogy hamarosan megvalósul a kormányzó másik gyermekkori álma – az első a budija melletti stadion, ami sajnos zajosra sikeredett… – és kisvasút fog pöfögni hőn szeretett szülőfalujában.
Ugyancsak szép magas oszlopokat lehet húzni a gyermekéhezés és a szegénységi küszöb alatt élők grafikonos bemutatásán. Kiskorúak százezrei fekszenek le este korgó gyomorral és mintegy 4 millióra – vagyis a lakosság közel fele – tehető a nyomorgók számra. A keresztény ország keresztény parlamentjének keresztény képviselői elsöprő többséggel szavazták le azt az őrült ellenzéki javaslatot, hogy a gyerekek – a hittanórák után – az iskolaszünetben is kapjanak enni az oktatási intézményekben. Ám emiatt se essen senki búskomorságba, hiszen 50 milliárdos (!) segítséget kapott a kormánytól egy vajdasági magyar párt.
Van még egy szép eredmény, amit semmiképp se hallgassunk el. A filantróp kormány gyűlöletet szító és idegenek ellen uszító plakátkampánya, amellyel beborították kis hazánkat a Kis-Alföldtől a Nagyalföldig, termő talajra hullott. A Magyarországon áthaladó, de letelepedni semmiképpen sem akaró menekültekkel szemben kellő utálatot és rettegést váltott ki a világ dolgairól tájékozott, bölcs magyar népből. Elhitték, hogy a főleg Németországba igyekvő menekültek elveszik a (köz)munkájukat, és a lakosság rasszizmusa soha nem látott magasságokat kezdett döntögetni. Kancellár által tudatosan gerjesztett antiszemitizmust utoljára a náci Németországban láttunk, s idén ezt a hagyományt vitte tovább több beszédében is a történelmet tisztelő felcsúti államférfi.
Szintén meredeken emelkedik a kormányzó párt népszerűsége. Az utcákon nyugalom van és békesség. Nincsenek morgó társadalmi csoportok, tiltakozások, tüntetések, sztrájkok, s mindez nem jelenthet mást, minthogy a kormány a munkáját jól végzi, a Kárpát-medencében élő emberek elégedettek és boldogok.
A senki által nem veszélyeztetett, újonnan felhúzott, véres sebeket okozó, éles pengekerítéssel körülvett hazánkban az adottságok változatlanok, így semmi kétségünk afelől, hogy a 2016-os év, pardon, esztendő ugyanolyan móka és kacagás lesz Mária országában, mint az előző volt. BUÉK!
