A magyar „belpolitika” érdemi részével a következő négy évben felesleges foglalkozni, időnket sokkal hasznosabb, értelmesebb dolgokkal is eltölthetjük. Hogy az országgazda éppen mikor és hol lejti pávatáncát, kinek és éppen mit hazudik, teljesen érdektelenné vált. Hogy a magát ellenzéknek képzelő, tehetségtelen és mindenre alkalmatlan társaság milyen semmittevéssel fogja eltölteni a következő négy évet, szintén mindegy. Persze, valamikor még egyetemeken fogják oktatni, hogyan kell egy úgy-ahogy működő demokratikus rendszert szisztematikusan szétverni, egy népet megfosztani az önálló gondolkodástól, a szabad akaratától, a tájékozódás iránti igényétől, s ugyanígy rendkívüli kurzusokat lehet majd felvenni arról, mit tegyen az ellenzék annak érdekében, hogy mindezt évtizedeken keresztül, lépésről-lépésre, zökkenőmentesen véghez lehessen vinni.
A felcsúti, parvenü országgazda nem foglalkozik nőügyekkel, tudjuk jól, mégis foglalkozott néhány percen át, amikor eldöntötte, ki legyen a természetbarát, csendes pecás utódja tízéves halgazdaság után a köztársasági elnöki székben. Szerény megérzésünk szerint a felcsúti kormányzó választása a lieblingjére, a futballista, hegedűművész, búzakalász-simogató, eper- és meggyszedő, kivételes igazságérzettel bíró nőre esett volna, ám közbejött egy apró vis maior, amikor is kiderült, hogy az államtitkára ugyan NER-kompatibilis módon, de mégsem a jogállamiság látszatának megfelelően szedett be kegyeltjeitől milliókat munkavégzés közben.
Nem tehetett mást, elővette nagyítóját és talált még egy nőnemű (családiügyi) minisztert a kormányában, s őt jelölte ki köztársasági elnöknőnek. Tudjuk, hogy a felcsúti, parvenü országgazda mindig, minden kérdésben helyesen dönt, s így történt ebben az esetben is. Az ékszereket szerető, kiszemelt nő fülében hatalmas narancssárga, míves műanyagból készült, Fidesz-feliratú fülbevaló himbálózott már jó ideje, nehogy valaki demokrata politikusnak nézze. Más érdemei is voltak, például kiválóan tudott ablakot pucolni egy papírzsebkendővel, ahogy a háziasszonyok szokták. De kiposztolt magáról – egy igazi családanyához illő – sütemény sütögetős, poncsó kötögetős képeket is a Facebookra. Nem is volt kétséges: ő egy közülünk.
„Én hálás vagyok a sorsnak, hogy nem a kényszer üldöz el itthonról, hogy nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élünk röhejes jövedelemből” – nyilatkozta néhány évvel ezelőtt a családügyi miniszter asszony, s szerintünk ez a felcsúti stílusra erősen emlékeztető mondat tetszhetett meg a parvenü országgazdának, amiért végül mellette döntött.
Magyarországon az a tévhit terjedt el, hogy a közszereplők kinézetét, külsejét, megjelenését szóvá tenni halálos bűn, pedig – véleményünk szerint – ez egyike a számtalan hibás felfogásnak, a Magyarországon dúló sok-sok félreértésnek, a rosszul és bután alkalmazott PC-nek. (Természetesen kivétel ez alól, ha valakit betegség csúfít vagy torzít el, mert arról nem tehet, azon élcelődni valóban mindennek a legalja.)
Eljött a nagy nap, a háziasszony-családanya köztársasági elnökké beiktatásának napja. Ő lesz mindannyiunk példaképe, minden nő iránymutatója, a magyar nemzet egyik legfontosabb képviselője külföldön, ahogy a romjaiban heverő Nyugaton és az Egyesült Államokban hívják: first ladyje.
A ceremónia a szekuláris Magyarországon ökumenikus istentisztelettel kezdődött, melyen az új köztársasági elnöknő egy enyhén fényes, acélkék, térdig érő iskolaköpenyben jelent meg, s ebben az öltözékben fogadta az ökumenikus papi áldásokat. (Az udvari rabbi sajnos nem tudott jelen lenni, talán a szombat miatt.) A hacacáré a Kossuth téri zászlófelvonással és katonai díszszemlével folytatódott, melyen kiderült, mi van az iskolaköpeny alatt. Az alkalomhoz még jobban illő, még halványabb, kék színű, gyűrött ruha, feltűrt ujjal, térd fölötti szoknyarésszel és az áldások alatt szorító(?) sötétkék cipőt lecserélve, egy bézs színű magas sarkú cipőben.
Hiába, akinek jó ízlése van, ismeri a protokollt és tudja, milyen alkalomra, mit illik felvenni, annak sem stylistra, sem tanácsadóra nincs szüksége. Ha bármikor mégis gondban lenne, megkérdezheti a Dél-Spanyolországban élő, magyar divatért felelős szakembert, aki – látva édesapját – már többszörösen bizonyította hozzáértését.
