633 ezer magyar demokrata érzelmű ember elhitte, hogy egy csalásra épült választási rendszerrel le tudja váltani a fasiszta diktatúrát 2022-ben a parlamenti választáson. Nem is kell hozzá más – vélték –, mint az álellenzéki pártok összefogása, akik 12 év hosszú töprengés után megértették a választói akaratot és a szélsőjobbtól a baloldalig, összesen hat párt, megkötötték minden idők legszorosabb, legtartósabb szövetségét, így futva neki a regnáló diktátor jövő tavasszal esedékes eltávolításának, majd azt követően a szextett békés kormányzásának, az ország felvirágoztatásának.
Ezek után az összefogók – szintén demokrata érzelműek – előválasztást rendeztek pártjaik szimpatizánsai számára szigorú menetrenddel és szigorúan demokratikus játékszabályok alapján. Úgy döntöttek, megméretik magukat mind a 106 választókörzetben, rábízzák a híveikre, válasszák ki ők, ki legyen az a közös jelölt, az az egy ember, aki képviseli őket a fasiszta kormány pártjelöltjével szemben. A megállapodás alapján a miniszterelnök-jelölt kiválasztása kétfordulóban zajlik, hacsak valamelyik jelölt nem szerez 50%+1 szavazatot mindjárt az első fordulóban. Az első körből az első három helyezett megy tovább a második fordulóra, ahol majd hármójuk közül választhatja ki a demokratikus érzelmű szavazó a neki legkedvesebbet. Aki több szavazatot kap, az lesz az álellenzék hivatalos miniszterelnök-jelöltje a 2022-es áldemokratikus országgyűlési választáson.
Az összefogó fairplayjátékosok abban is megállapodtak, hogy a vesztesek támogatni fogják a győztest – bárki legyen is az –, s egy emberként sorakoznak fel mögötte, hiszen egységben az erő.
Felcsillant a remény a fasiszta diktatúrát leváltani kívánók szemében! Végre lehet újra bizakodni! Végre esély nyílik megszabadulni a NER-től a (Nemzet Elpusztításának Rendszerétől)! Lelkesen mentek szavazni, sorban álltak, kínlódtak a kezdetben döcögő online szavazással, türelmesek voltak és megértőek. Az informatikai rendszer rejtélyes – és soha ki nem található eredetű – ismeretlenek általi meghekkelése csak még több elszántsággal töltötte el őket.
Az előválasztás sikere a szervezők és a pártjelöltek, a távolról szemlélődők, de talán még a fasiszta diktatúra támogatóinak képzeletét is messze felülmúlta. 633 ezer ember ment el szavazni az utcán felállított sátrakba, vagy otthon voksolt online. Az első fordulón a miniszerelnök-jelölti posztért vívott harcban a legtöbb szavazatot az egyetlen női jelölt kapta, második helyet szerzett a jelenlegi budapesti főpolgármester és bronzérmes lett a hódmezővásárhelyi polgármester.
És ekkor – a második fordulót meg sem várva! –, a számlálás teljes befejezése előtt beindult a tipikus magyar gépezet! A második és a harmadik helyezett fairplayjátékos azonnal felrúgta az eredeti megállapodást. Azon melegében taktikai tárgyalásba fogtak, megindult a csiki-csuki, a ki lép vissza kinek a javára, a ki mit kap miért cserébe, alkut követte alku, s úgy elkezdtek pozíciókat osztogatni egymásnak a majdani kormányban, mintha már megnyerték volna a jövő évi parlamenti álválasztást is. S ezzel nem csupán áthágták az eredeti megállapodást, nem csupán megszegték a választóiknak tett ígéretüket, de egyben kivették a döntés lehetőségét is a szavazóik kezéből. Kérdés, hogy a szimpatizánsokat ez mennyire lombozza le, látják-e még értelmét, hogy ezek után elmenjenek szélben, esőben fagyoskodva sorban állni a sátrak előtt a második fordulóban?
Külső megfigyelő csak pislogva néz és sajnálja a 633 ezer lóvá tett választót, akiknek a zöme még azt sem fogja fel, hogy becsapták őket, ehelyett heves és szenvedélyes vitákat folytatnak egymással arról, hogy ki legyen az álellenzéki miniszterelnök-jelölt a 2022-es áldemokratikus parlamenti választáson, kinek van nagyobb győzelmi esélye, ki miért lenne megfelelőbb, ki lenne elfogadottabb.
Akármire jutnak, egy biztos nyertes már most van: a regnáló diktátor.
