Történelmi esemény zajlott tegnap, 2019. február 3-án Magyarország fővárosában, Budapesten, amikor is délutánra megszületett a főpolgármesteri választásra készülő előválasztás eredménye. A baloldal egyik jelöltje óriási fölénnyel legyőzte a baloldal másik jelöltjét.
Értethetetlenül nagy öröm árasztotta el a várost, hiszen az igazi öröm az lenne, ha a baloldali jelölt a Fidesz által kirendelt jelenlegi főpolgármestert győzte volna le hatalmas szavazatkülönbséggel. De nem ez történt.
Most hagyjuk a két jelölt által a kampány alatt puffogtatott közhelyeket, a „nyitott Városháza”, a rákosrendezői „Legoland” (amire nyilván égetően nagy szükség van), az „élhető város”, a „békés fejlődés”, a „jobb lesz itt élni”, a „biztonság és esélyegyenlőség” (talán kibővítik a nemrég elkészült, 45 cm szélesre sikeredett Reáltanoda utca járdáját?) és hasonló szlogenek.
Ezúttal inkább koncentrálnánk az előválasztás újszerű gondolatára, amely lehetőséget adott a budapestieknek kiválasztani azt a jelöltet, akit szeretnének a jelenlegi fideszes proconsul (helytartó) személye helyett látni. Az előválasztással alkalom nyílt a fővárosiak számára kifejezni városuk iránti érdeklődésüket, szeretetüket, aggódásukat és törődésüket. Meg is tették. Az 1,7 millió budapestiből – a szervezők által a vártnál jóval többen, 34 ezren – nagyjából 2% tartotta fontosnak, hogy részt vegyen a városa jövőjét, a saját lakókörnyezetét alapjaiban befolyásoló kérdés eldöntésében. Ez a szám önmagáért beszél és ez az arány pontosan megfelel annak, ahány embert zavar az, amit a fővárost megszálló vidéki horda művel kilencedik éve Budapesttel.
98% bambán és szótlanul nézi a felcsúti nemzetvezető ádáz fairtási programját, a Liget ledózerolását és beépítését, a budai Vár kisajátítását, iskolái, kórházai államosítását és szándékos lerohasztását. Ez a 98% hallgatva – sőt néha tetszéssel – szemléli, ahogy a parvenük eltávolítják Budapest esztétikus, magas művészi színvonalú és mondanivalót hordozó szobrait, s telepötyögtetik az utcákat, a patinás tereket a saját falusi ízlésüket tükröző, C-kategóriás tömény giccsel. Ez a 98% némán tűri, hogy a kulturális élettől pezsgő, liberális városban felszámolják a sokszínű kultúrát és helyette újfasiszta színházat nyissanak, történelemhamisító emlékműveket állítsanak a város szívében. Ez a 98% bárgyún figyeli és engedi külföldre űzni a világhírű, rangos egyetemét. A 98% szerint minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg van elégedve.
Az egészben az a legviccesebb, hogy – ellentétben az országgyűlési választással – speciel a Fidesz proconsulját még demokratikus úton is meg lehetne verni a fővárosban. Ne felejtsük el, hogy 2014-ben is csak mintegy 600 ezer ember vette magának a fáradságot, hogy elmenjen szavazni a főpolgármester-választáson, ezért a kormánypárt helytartója pusztán 290 ezer szavazattal, 49%-os kisebbséggel uralkodik az 1,7 millió lakosú fővárosban.
A baloldal rendezte előválasztás mintegy előrevetíti a jövőt: a budapestiek a saját totális érdektelenségük, apátiájuk és közönyük miatt valószínűleg újabb 5 évig élvezhetik ezt a kifinomult stílusú, kulturált és mindenhez értő embert. A 98%-nak azután is minden nagyon szép, minden nagyon jó lesz és mindennel meg lesz elégedve.