Most, hogy bő egy hónapja véget ért az ellenzéki összefogás előválasztása és a résztvevők elégedetten dőlhetnek hátra foteljeikben, visszatért minden a régi kerékvágásba. Újra az országot irányító klerikálfasiszta, emberirtó kormány goebbelsi propagandaminisztériuma tematizálja a közbeszédet, a velük szemben álló úgynevezett politikusok pedig folytathatják a tizenkettedik éve rutinosan begyakorolt tevékenységüket: a magyarázkodást, a rájuk kent hazugságok, rágalmak és egyéb mocskok levakarását az egészségügyminiszter által sosem látott körömkefével.
Nem kivétel ez alól az egyik legfontosabb vezető figura sem. Az egykor közvélemény-kutatóként dolgozó, megnyerő külsejű, közel két méter magas, értelmes, jó beszédkészségű, szimpatikus fiatal férfi egy idő után szűknek érezte az ottani karrierlehetőséget és a politikusi pályában találta meg a számára leginkább testhez álló feladatot.
2010-ben a (Nem) Lehet Más a Politika párt színeiben először országgyűlési képviselő lett, majd a zuglói polgármesteri széket elnyerve folytatta munkáját. Képviselői testületének többségét a vele politikailag szembenálló klerikálfasiszta, emberirtó párt adta, de ez nem akadályozta őt a gördülékeny együttműködésben, kompromisszumra való erős hajlama azonnal megmutatkozott. Hallani lehetett zsíros parkolási ügyeletekről, más sötét bizniszekről, amelyek fölött ő szemet hunyt, nem zavarva a klerikálfasiszta, emberirtó kormánypárti képviselők üzleti érdekeit, de ezek nyilván mind csak rosszindulatú pletykák voltak, hiszen, ahogy annyi minden másról, ezekről sem derült ki sohasem a teljes igazság. Jó időérzékkel együttműködést javasolt a Budapestet Judapestnek nevező náci Jobbikkal, azzal a párttal, amelyik korábban a világ talán egyik legszebb Holokauszt-emlékművének, a Duna-parti cipőkbe disznólábakat tett. (Még közel tíz évet kellett várni, amíg az ötlete beérett és a náci párt őszintén megjavult, hátat fordított korábbi antiszemita eszméinek.)
2019-ben Budapest főpolgármesterévé választották. Választási ígéretei közé tartozott a 2. világháború alatt a magyar hatóságok és a magyar társadalom aktív közreműködésével halálba küldött félmillió zsidó bűntette alóli felmentést kifejező Szabadság téri szoborkompozíció eltávolítása. Tudjuk, éjt nappallá téve dolgozik, így bokros teendői miatt – többek között az autósok és a biciklisták egymásnak eresztésével – a szégyenfolt két év eltelte után is, még mindig ott ékeskedik a város szívében. Ám a rá jellemző, megbékélést hirdető politikája az első perctől kezdve kifejezésre jutott, amikor is hivatalba lépését követő 4 másodpercen belül azonnal kitüntette a város korábbi vezetőjét, a klerikálfasiszta, emberirtó kormány Budapest élére kihelyezett tanácselnökét, aki tíz éven át asszisztált a főváros mindennemű rombolásához és pusztításához, egyedül a kulturális életet gazdagította egy új neonáci színházzal.
Nem szeretnénk igazságtalanok lenni, így nem hallgathatjuk el, hogy létrehozta a Szabad Városok Szövetségét, amely olyan városok polgármestereiből áll, akik nem a klerikálfasiszta, emberirtó kormánypártot képviselik. Hogy ők milyen gyakran és melyik kávéházban szoktak egy illatosan gőzölgő capuccino és ropogós croissant mellett találkozni, az épp oly rejtély, mint a tevékenységük, amelynek jeleit mikroszkóppal sem lehet detektálni.
Igaz, nincs könnyű dolga, hiszen a klerikálfasiszta, emberirtó kormány feje állandó harcot folytat az általa gyűlölt főváros ellen. És bizony a budapestiek százezrei is inkább otthon puffognak, jó esetben dühödt FB-bejegyzéseket írogatnak tiltakozásuk jeléül, aminek valamivel kisebb a hatása, mint anno a százezres internetadóelleni látványos tüntetésnek. Így meglehetősen magányos a mi kedves, simulékony városvezetőnk, de meglehet, még örül is neki. Eggyel kevesebb konfrontáció, eggyel kevesebb kompromisszumkötés.
Kevés országban tud egy ország vezetése hasznot húzni a jelenleg dúló koronavírusjárványból, de a felcsúti nemzetgazda nem ismer akadályokat. A vele szemben álló önkormányzatokat ott sújtja, ahol csak tudja. Elveszi adóbevételeiket, a nekik járó parkolásból befolyó összegeket, ráteszi a mancsát az iparűzésiadó felére, kényszeríti őket a tömegközlekedés ingyenessé tételére, a fővárost illető forrásokat nem utalja át, és a végtelenségig folytathatnánk a sort. Természetesen a kormányfő is ott fogja meg a pénzt, ahol tudja, ezért a 139. stadion felépítése, a 900 év alatt megtérülő, kínai kölcsönből épülő vasút, valamint az egyetem fedőnév alatt futó kémközpont, az orosz hitelből tervezett, elavult atomerőmű felépítése és legjobb barátjának, a nemzeti gázszerelőnek napi több milliárdos tendernyerései mellett, érthető, ha a garast is a fogához verő országgazda nem talál forrást, konkrétan 6 milliárdot a roskadozó Lánchíd felújítására. Szerencsére ilyenkor sarkára áll a kompromisszumkész fiatal városvezető, kemény szavakat mond, kilátásba helyez valamilyen fenyegetést, zsarolást, amin a nemzetgazda jót nevet, lehajt egy kupicával a magyar alapélelmiszerből, és marad minden a régiben.
Jelenleg épp a budapesti tömegközlekedés került csődbe. A fővárosnak 12 milliárd forint járna a kormánytól a BKK működtetéséhez, de mint említettük, a spórolós kormányfő nem talál hozzá anyagi forrást egyik kasszafiókjában sem. A határozott főpolgármester ez ügyben is bekeményített, ezúttal már ultimátumot küldött: ha nem érkezik meg a pénz e hét csütörtökéig, leállítja a tömegközlekedést. Hatalmas és ütős eszköz ez a kezében! A polgári ellenállás igazi tette lenne, amit észrevennének a fővárosi lakosok, észrevenne az ország, ami mellett nem lehetne szó nélkül elmenni! De nem fogják elhinni, mi történt! A kompromisszumkész – illetve, nevezzük végre nevén; a megalkuvó főpolgármester újból a meghunyászkodás útját választotta. A 15-20 éves fővárosi buszok, valamivel fiatalabb villamosok és trolik pöfögnek és csikorognak tovább pénteken is, szombaton is, és ki tudja meddig. Hitelből. A nagy ellenállás abban merül ki, hogy a járműveken bemondják: „a kormány bliccel”. Még az utasok is jót nevetnek a pandémia miatt rájuk kényszerített maszkjuk mögött és vidáman szállnak le a járművekről.
A főpolgármester még csak 46 éves, előtte a jövő, sokat tehet a magyar megalkuvás politikájának továbbfejlesztéséért, további finomításáért.
Ha egyszer megfaragják a megalkuvás szobrát, feltétlenül róla kell megmintázni és központi helyre felállítani. Remélhetőleg, hosszasan ott fog díszelegni, míg egy majdani kurzus diktátora a szoborparkba száműzi ércnél is maradandóbban.
