Simicska (és mások) esete bizonyítja, hogy nincs olyan érdem, amely megmenthetne bárkit, ha Orbánnak keresztbe tesz, vagy az ő korlátlan hatalmát veszélyezteti. A közös múlt sem jogosít fel senkit arra, hogy Orbán fölé emelje magát. Márpedig, ha valakinek tőle független elképzelése, koncepciója és akarata van, amelyet érvényesíteni is akar, azzal politikailag aláírta a „halálos ítéletét”. Matolcsy kritikája, amelyet egy nyilvános meghallgatáson mondott el, egyértelműen Orbánt, az ő kormányát és az ő döntéseit tette felelőssé a gazdasági bajokért, és a várható katasztrófáért.
Matolcsy kritikája ezzel elérte Orbánt. A vezért tette felelőssé, amivel a kormánypropaganda minden hazugságát leleplezte és lenullázta. A NER-ben ez megengedhetetlen. Orbán nem azért nyírta ki a sajtószabadságot, tart fékezett habzású, jogaitól és lehetőségeitől megfosztott, lefizetett és lebutított ellenzéket, hogy aztán saját kreálmánya belülről mondja el azt, amit a NER-ben nem lehet elmondani. Egymás ellen harcolhatnak, egymást gyengíthetik az oligarchák, strómanok, vazallusok és hűbéresek, de senki nem kritizálhatja őt, senki nem emelheti magát Orbán fölé.
Matolcsy ezt megtette, amire először a Fidesz-szekta úgy válaszolt, hogy dicsérte a szólásszabadságot, a „fékek és ellensúlyok” NER-ben nem létező rendszerét, hogy a jegybankelnök kritizálhatja a kormányt, és magát Orbánt, majd egy napon belül kiderült, hogy nem kritizálhatja, ilyen fékek és ellensúlyok az Orbán-rendszerben nincsenek. Matolcsy lázadó ellenség lett, akire kimondta Orbán az ítéletet, és megküldték neki a lakájmédián keresztül a selyemzsinórt. Szegény Gyuri úgy járt, mint sokan mások, s most megláthatja, milyen rendszert szolgált.
Azonnal „kiderítették” róla, hogy sértődött ember, ezért a kritikája nem megalapozott, hanem valótlan. Kiderült róla, hogy ürgebőrbe bújtatott zsarolással próbálkozott, búvárokkal juttatta el azt a követelését, hogy örök időkre nevezzék ki az MNB elnökének, betonozzák be a NER-be, ahol máskülönben Orbán engedélyével jól meglopta magát ő és a fia. Mivel kinyitotta a száját és kritikájával Orbán fölé helyezte magát, okosabbnak mutatkozott nála, beindult a lejárató gépezet, mielőtt úgy kivágják, ahogy Felcsúton a macskát szokás, a levegőben még belerúgva egyet.
Vélhetően kiderülnek majd további szörnyű dolgok róla, annál is inkább, mert merészelt ellenállni és közleményben cáfolni, holott már biztosan vannak megbízható tanúk, akik már gyakorolják, hogy „mit sütsz, kis szűcs”. Ha sokat ugrál, akkor a feje tetejére állítják, kirázzák a zsebét, és a végén örülhet, hogy élve megússza, és egy elfogadható életjáradékkal elvonulhat majd vidékre zabot hegyezni. Úgy meghunyászkodni, megalázkodni és mélyen benyalni, ahogy Lázár tette, nem mindenki tud, ezért nem sok esélye van, hogy alapos vezeklés után visszatérjen a vezér kegyeibe.
Ha eldurvul a konfliktus, sok mocsokság kiderülhet még kölcsönösen, s alig várjuk, hogy Matolcsy száját is elhagyja a bűvös jelző, hogy Orbán egy geci. Nem mintha ezt nem tudnánk, de mégis jó hallani ezt olyanok szájából, akik mindenkinél jobban tudják ezt. Nem tudjuk, hogy Matolcsyt mi motiválta, hogy elmondja az igazságot, mindenesetre hasznos volt. A többi pedig már történelem, az Orbán-rezsim belső leszámolásainak egyik fejezete. Matolcsy nem hiheti, hogy a kormánymédia támadása mögött nem Orbán áll. Nélküle nem mernék ezt megtenni, közük nincs önmagukhoz.
Miközben Matolcsyért sok könnyet nem hullatunk, azért emlékeztetünk arra, hogy egy őszinte és világos pillanatában az általa is képviselt unortodox gazdaságpolitikáról azt mondta, hogy a bajok okozója, és megjósolta, hogy ha Orbán és bandája ugyanezen az úton vezeti az országot, az katasztrófába vezet. A reakciókból pedig látható, hogy ezt a csatát nem ő nyerte. Alaposan elszámította magát, és mostantól neki vége. Ahogy az országnak is, amely a katasztrófába vezető úton rohan tovább a végzete felé. Matolcsy szíves közlései csak megerősítették ezt a tudásunkat.
