Megtörtént, amire 2010 előtt senki nem számított, Mészáros Lőrinc felcsúti gázszerelő találkozása a Magyar Tudományos Akadémiával. Rövid idő alatt közelített egymáshoz a két intézmény, mert Mészáros Lőrinc nem csupán egy rendkvüli ember, hanem jelkép, fogalom, intézmény, sőt intézmények, cégek is. A találkozáshoz az kellett, hogy Mészáros Lőrinc emelkedjen, míg a tudományos akadémia süllyedjen, párhuzamosan az ország szellemi színvonala süllyedésével. A találkozás még úgy is meglepő, hogy Mészáros egyelőre nem elnöke, hanem felújítója lesz az MTA épületének.
A helyzet ott tart, hogy Mészáros ezen fel is háborodhat. Csodálkozhatunk azon, hogy ezt nem kéri ki magának, és hálásak lehetünk, hogy megalázó jellege miatt nem utasítja vissza a megbízatást, amely szerint az MTA székház felújításának első ütemére kiírt tendert nyerte meg, bruttó 8,85 milliárd forintért. Már az összeg nagysága is megalázónak tűnhet Magyarország leggazdagabb, a világ legsikeresebb gázszerelőjének, aki bölcs mondásairól messze földön híres, s aki a legkomolyabban gondolja, hogy talán azért gazdagodik gyorsabban, mint Mark Zuckerberg, mert okosabb nála.
Zuckerberg a Harvardon végzett, ahol Mészáros Lőrinc ezek szerint professzor is lehetne, ám a Harvard épületeire nézve azonnal megmondaná, hogy ráférne egy felújítás. A Magyar Tudományos Akadémia még mindig nem teljesen érti, mi a feladata, elmaradt a NER igényeitől és a magyar élet követelményeitől, mert nincs Sikertudomány Osztálya, amelynek lehetne akadémikusa Mészáros Lőrinc, mert ő ismeri a siker kulcsát, s nemcsak elméletben, viszont azt már többször sikeresen fordította le a tudomány nyelvére.
Akadémiai székfoglalónak is elmenne, amikor például azt mondta: „Mindenki a maga sikere kovácsa, ez bárki legyen, azt gondolom, tehát mindenki, mindenki, tehát kell hozzá, hogy valamire vigye, vagy valamire ne vigye, ahhoz is kell ám nagyon sok minden, ez lehet pozitív, negatív.” S mivel ezt az igazságot minden akadémikus tudományos kutató is magáénak tekintheti, ezt akár ki lehetne írni az MTA homlokzatára. Legjobb alkalom, hogy Mészáros Lőrinc ezt a mostani felújítás alkalmával meg is tehetné.
De nehéz lenne az idézetek közül választani, mert a „legyetek bátorak” is életre szóló, és mindenkinek, bárki legyen az, életre szóló jótanács. De lehetne teljes egészében is a homlokzatra írni az idézetet, mert veszteség lenne egy szóról is lemondani: „Mert azt gondolom, mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy ő mire képes, és mit tud tenni. Valaki egyáltalán a bátortalansága miatt nem tud az életbe sikert elérni. Úgyhogy ne legyetek bátortalanok, bátorak legyetek!” Mint Mészáros Lőrinc. Amit ő tesz, azt kevesen mernék megcsinálni. A Btk. nem ismerete kell hozzá.
Amihez Mészáros Lőrinc ért, az maga az élet. Míg az MTA és egyes osztályai az élet, sőt csupán a tudomány egy-egy részterületével foglalkozik, Mészáros Lőrinc magával az élettel, és egész életre szóló és való útmutatásai vannak. Egy alkalommal ezt mondta a nagy gondolkodó: „Az életről sok mindent gondolok én jómagam is. Azt hiszem, elmondhatom, hogy sikeres vagyok, persze, azért sokat kell tenni, hogy sikeres legyen az ember, és nem úgy kell megélni, hogy ez egy felsőbbrendűséget okoz az embernek”. A felsőbbrendűség okozása külön kutatás tárgya is lehetne.
Bár egy alkalommal, amikor a gazdagságról kérdezték, azt is mondta, hogy ő nem is egy hétköznapi ember. Ez a kijelentése is olyan, mint a többi, úgyis mondhatnánk, mint bármelyik: nem lehet belekötni. De amiről Mészáros Lőrinc hallgat, az a legkiválóbb tulajdonsága, amivel méltóvá lett arra, hogy Orbán Viktor a sikerességre (nevezzük így) kiválasztotta: ez pedig a hallgatás. Senki nem tud úgy beszélni, mint Mészáros Lőrinc, ahogy azt a fentiekben láttuk, de még ennél is jobban tud hallgatni. Ő adott értelmet annak a magyar közmondásnak, hogy „hallgatni arany”. Szó szerint.
A Magyar Tudományos Akadémia sokszor felesleges dolgokat kutat. Novák Katalin megmondta, hogy majd mi eldöntjük, mit fogadunk meg és mit hasznosítunk belőle, miközben olyan alapvető és örökérvényű, egyszerű igazságokig nem jut el, hogy nemcsak beszélni, de hallgatni is tudni kell. Ezt pedig Mészáros Lőrinc mindenkinél jobban tudja. Ezért sikeres. Azok soha nem vitték semmire, akik azt mondják, hogy „ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni”. Ezzel csak a kabaréban lehet kétperces sikereket elérni. Az életben soha. Különösen a NER-ben nem.
Nincs egy szó, amibe bele lehetne kötni, amikor a hallgatás helyett beszél, illetve nem beszél arról, amiről hallgatnia kell: „ahhoz, hogy sikeresek legyetek, ahhoz kevés az ösztöndíj, azért nagyon sokat kell tenni. Elsősorban dolgozni kell mindig, folyamatosan. Munka, munka, munka. Már a tanulás is munka, nem is kicsi. De a tanulással el tudjátok azt érni, hogy sikeresek legyetek. Persze, ahhoz még nagyon sok utat meg kell tennetek, és nem lesz egyszerű, azért előre mondom. Lesznek akadályok, lesznek sikertelenségek, lesznek sikerek, kisebb-nagyobb sikerek, de az igazi az, amikor eléritek a legnagyobb sikert az életetekben”. Amit Mészáros Lőrinc elért. Tolvaj ilyen magasra még nem emelkedett.
Lenin azt mondta: „tanulni, tanulni, tanulni”. Nem is vitte semmire. Mészáros Lőrinc azt mondta: „munka, munka, munka”. Ezzel megszületett a munkaalapú társadalom. Az iskolákból épp most csinálnak gyereklaktanyákat és kiképző központokat, lehetne mellette egy összeszerelő üzem vagy akkumulátorgyár is. Ha kell, Mészáros Lőrinc megépíti darabját tízmilliárdért. Mészáros Lőrinc szerénységére és bölcsességére jellemző, hogy azért a munka mellett a szerencsének is tulajdonít jelentőséget.
„Szerencsésnek is kell lenni, illetve hát az nem rossz, ha az embernek van olyan társa, akivel ezeket az akadályokat közösen tudják venni. Illetve tudnak olyan gyerekeket nevelni, akik szintén lehetnek esetleg olyan sikeresek, mint ők.” Mészáros Lőrincnek pedig ilyen gyerekei vannak, ők is tudják, mi az a közpénz és mit jelent a közbeszerzés, mert azon kívül mást még nem láttak. Ha pedig a sikeres ember olyan szerencsés, hogy beleszeret az egykor világszép tévébemondónő, akkor elég bátoraknak kell lennie, hogy a társát a szerelemre cserélje. Ugye, Andika?
Ezért Várkonyi Andreának is helye lenne a Magyar Tudományos Akadémián, de az már egy másik tudományág, amelynek a legrégebbi mesterségnek kijáró tisztelettel kellene helyet szorítani a Kémiai Tudományok Osztálya és a Biológiai tudományok Osztálya között.
