A Magyar Narancs adott hírt arról, hogy a Székesfehérvári Törvényszék elsőfokú ítéletében a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványt, hogy adja ki azoknak a beruházásoknak, megbízásoknak a szerződéseit, amelyeket a klubhoz beérkezett társasági adókedvezményből finanszíroztak. Ezek az úgynevezett TAO-pénzek, amelyekkel most a nyilvánosság előtt kell elszámolnia Mészáros Lőrincnek és „Mészáros Lőrincnek”.
A felcsúti TAO-támogatás különféle korrupciós bűncselekmények, vesztegetés, befolyással való üzérkedés klasszikus formája. A felcsúti utánpótlás alapítványt maga Orbán Viktor alapította. Azzal a céllal, hogy a saját fociakadémiáját ne saját pénzből kelljen fenntartani és üzemeltetni, hanem az államnak járó, be nem fizetett adóból. Míg az esetleges bevétel az alapítványát illeti. A vestzegetésnek mindkét oldala bizonyított: látható a vesztegetési pénz, és a másik oldalon látható az ellenszolgáltatás.
Az államnak járó, de be nem fizetett adó, közpénz. Hiszen az állam engedményezi csupán, hogy közvetlenül Felcsútra fizessék az államkassza helyett. Attól, hogy két átutalást megspórolnak azzal, hogy nem kell előbb befizetni az államnak, és nem az állam utalja át Orbán magánhobbijára a társasági adó összegét, az még nem veszíti el közpénz jellegét. Ezt korábban még egy elsőfokú bírósági ítélet is kimondta, amiről a mostani ítélet hallgat.
A korrupciós modell lényege, hogy aki állami megrendelést, a kormányzattól elnyerhető támogatást vagy kedvezményt akar kapni, az befizet Orbán alapítványába az egyik oldalon, majd az Orbán-vezette kormány megítéli a neki járó ellenszolgáltatást a másik oldalon. Ez kimutatható a TAO-befizetők esetében, így ha Magyarországnak lenne független ügyészsége, a modell láttán Orbán Viktort azonnal őrizetbe kellene vennie.
A felcsúti Orbán-alapítványnak a bíróság ítélete szerint most ki kell adnia, hogy a befizetett vesztegetési TAO-pénzeket mire költötték. Nem kevés összegről, 5-6 milliárdot elérő pénzről van szó. Mészáros Lőrinc embereinek 15 napjuk van arra, hogy számlákat és dokumentumokat hamisítsanak. A Magyar Narancs és a dokumentumokért perelő DK azt reméli, hogy az adatokból kiderül, kik kaptak megbízásokat ebből a pénzből, kikkel építtetnek, kiket bíznak meg „egyes feladattal” és mennyiért. Hova szivárog a közpénz.
Könnyen lehet, hogy nem tudnak mindent eltüntetni, és mivel nem kell retorziótól tartani, nem is nagyon erőltetik meg magukat. Kiderülhet néhány disznóság, azt leszámítva, hogy Mészáros Lőrinc, aki „Mészáros Lőrinc” és a kutyája strómanja, mikor hova és mennyit utal a gazdának az államkasszából kilopott milliárdokból.
Tételezzük fel, hogy akár bűncselekményekre utaló tények is kiderülnek, bár – mint mondtuk – maga a konstrukció is bűncselekmény, még akkor is, ha a pénzt rendeltetésnek megfelelően használnák fel (amit egyébként kizártnak tartunk). És mi van akkor? Mit számít Magyarországon, ha bármi kiderül? Lesz valami következménye? Nem derült még ki elég minden?
Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell az ilyesminek utána járni, kiperelni, használni a jog megmaradt morzsáit, amíg vannak. Szükség lehet ezekre még az „Orbán és társai” per főtárgyalásain. De arra nem számíthatunk, hogy a legnagyobb lopások felszínre kerülésének bármilyen következményei lennének ma Magyarországon. Ezek pedig joggal remélik, hogy a magyar nép elnéző türelmének köszönhetően életük végéig kezükben tartják a hatalmat és a bűnüldöző szerveket, ezért felelősségre vonás soha nem lesz.
Emlékszik még valaki Tocsik Márta 700 millió forintjára, amely megrázta a magyar közéletet, s közvetve az SZDSZ megszűnéséhez vezetetett? Deutsch Tamás és a Fidesz vezette a parlamenti vizsgáló bizottságot, mélyen felháborodva a lopás tényén és az összeg nagyságán. Hol vagyunk már attól?
