Az Amerikai Népszava olvasói tudják, hogy lapunk mennyire elutasítja a konspirációs teóriákat. Az összeesküvéselméletek ma különösen romboló hatásúak, mert ezeket felerősíti a közösségi média. A világ fasizálódásának egyik oka, hogy a szélsőjobboldali konteók szabadon terjednek és mérgeznek. Amerikában tragédia a Trump körüli összeesküvéselméletekben hívők tömege, de ma már a Trumpot támogató evangéliumi keresztény vezetők uszítása és megfélemlítése is annak tekinthető. Az Orbán-rendszer egésze konspirációs teóriára épül. Ezért nem szívesen keltenénk még a látszatát sem annak, hogy Bogdán László halálával kapcsolatban összeesküvéselméleteket támogatnánk.
De túl sok a gyanús öngyilkos. Vannak megválaszolatlan kérdések, amelyek nyugtalanítják a közvéleményt. Ezekre válaszolni kellene, hogy ne keletkezzenek hamis teóriák. Ha pedig jogosak a kérdések, akkor meg kellene nézni jobban: nem bűncselekmény áldozata lett-e például Bogdán László, Magyarország egyik fénylő csillaga? Mert Bogdán László az volt, egy csillogó tehetség, csupaszív ember, a magyar földön termett tehetségek egyik legnagyobbika az elmúlt évtizedekben. Ezt nem csupán azért mondjuk, mert elhunyt, és ilyenkor mindig felerősödnek a jelzők. Bogdán László valóban rendkívüli ember volt ezen a sivár, kiszáradt, magyar ugaron, ahol tolvajok irányítják az országot, minden hazugság, és az emberek többsége eladja magát semmiért.
Bogdán László nem ilyen volt, és hála Istennek hiányzott belőle a jólfésültség is, a megfelelési kényszer, hogy megfeleljen azoknak, akik mindig eltartott kisujjal kérnék számon az ő vasalt jómodorukat, amellyel a legszagosabb hátsófelet is megtisztelik, és a legkorruptabb kompromisszumokat is megkötik. A magyarországi cigányság különösen nagy ajándékot kapott Istentől, egy olyan embert, aki mindennek ellentéte, amit a cigányság eddigi képviselőinek jelentős része képviselt. Antitézise mindennek, amit a rendszer hivatalos cigánya, Farkas Flórián jelent, akinél többet senki nem ártott a cigányságnak. Kivéve talán azt az embert, aki őt kinevezte, támogatja és futtatja, mintha csak le akarná járatni vele a cigányokat. De hasonlókat mondhatnánk a Fidesz Brüsszelbe küldött roma képviselőnőjéről, Járóka Líviáról is.
Bogdán László őstehetség volt, akiben őserő lakozott, és akiben benne volt a potenciál, hogy felemelje az ő népét, és emberhez méltó sorshoz juttassa őket. Majdhogynem titokzatos, de mindenképpen érthetetlen halála a sötétségbe és a reménytelenségbe nyomta vissza a magyarországi cigányságot. S ennek a halálnak a révén bizony felmerül, hogy kinek volt ez érdeke. Ki akarja azt, hogy a cigányok beszélő szerszámok, megvetett kisebbség legyenek, nehogy kijöjjenek abból a skatulyából és korlátok közül, ahova a többségi társadalom és gondos politikusok kezek lökték őket? Hogy mennyit ér az életük, azt pontosan kifejezi, ahogy az Orbán-rezsim viszonyult ahhoz, ahogyan megfosztották őket az emberi jogaiktól, az egyenlő oktatáshoz való hozzáférés lehetőségétől és a nekik megítélt kártérítéshez.
Ha meghal egy fiatelember, egy ragyogó tehetség, akinek nagy tervei voltak az életben, aki felelősséget viselt sokakért (akikről tudta, hogy ha ő meghal, visszazuhannak a korábbi reménytelen életükbe), felmerül a kérdés: miért lett egy ilyen ember öngyilkos? Az emberi lélek kiszámíthatatlan, senki nem lát másik ember gondolataiba, lelkébe. De azért vannak bizonyos jelek, amelyekből olvasni lehet. Bogdán Lászlónak volt valami betegsége, amiről beszélnek, de attól még nem lesz valaki öngyilkos, aki előtte még egy mozgalom indításáról tárgyalt, amely augusztusban indult volna el. Bogdán László a Cserdiben elkezdett programot országos programmá szerette volna bővíteni, ami nem illett a NER-be, amelyben semmiféle önálló, civil akarat nem lehet. Főleg nem olyan, ami felemeli a krumplival megvett cigány szavazókat és elmossa a cigányok és nem cigányok közötti határt, s csak embert lát: egyformán szegény embert, akin segít.
Akármi történt is, Bogdán László halála olyan reménytelenségbe lökte vissza a cigányság helyzetét és a szegények ügyét, hogy önkéntelenül eszébe jut az embereknek: akármi történt Bogdán Lászlóval, mintha valakiknek nem lenne érdekük az, hogy a cigányok kiemelkedjenek a hátrányos helyzetükből és egyenrangú, megbecsült polgárai lehessenek ennek a hazának. Valamiért Farkas Flórián kell, egy évtizedek óta csaló, szélhámos, bűnöző, aki ellen állandóan eljárások vannak folyamatban, aki saját népe, a testvérei elől lopja el a felemelkedésükre szánt pénzeket, de valakiknek mégis ez a jó, ezt akarják. Mert, ha nem ezt akarnák, nem ezt támogatnák.
Felmerül a kérdés egy életerős, koncepciózus, felelősségérzettel rendelkező és országosan is egyre népszerűbb fiatalember állítólagos öngyilkosságával kapcsolatban, ha milliárdokról van szó, ha alulról jött politikai riválisról van szó, aki nincs a jól fizetett, kilóra megvett álellenzék soraiban, aki mögé sokan felsorakozhatnak. Aki nem válogatja meg a szavait, és a bűnszervezetet bűnszervezetnek mondja. Ha egy ilyen ember váratlanul „felakasztja magát”, akkor azért arra magyarázatot kell adni. Haltak már meg emberek Magyarországon furcsa körülmények között, akik valamiért veszélyesnek látszottak a hatalomra, a hatalmasokra. Nem jó, ha egyre többen lesznek, és mindig azok lesznek állítólagos szívroham, közlekedési baleset és öngyilkosság áldozatai, akik valamiért kényelmetlenek voltak egyeseknek. Ha valaki meghallgatja az alábbi riportot, egy olyan egyenes embert ismerhet meg, akitől joggal tartott egy korrupt rendszer.
Bogdán László azt mondta: „Ma Magyarországon Farkas Flórián az egyetlenegy gátló tényező, aki a cigányság felemelkedését igazán meg tudja gátolni, mert a többségi társadalom nyilvánvalóan elzárkózik mindenféle cigánykérdéstől. Azt gondolják, hogy minden cigány olyan, mint a Farkas Flórián.” És mi van, ha valakik szándékosan ezt akarják? Nem akarják, hogy felemelkedjen néhány millió cigány, kitörjön a szegénységből és a tudatlanságból, s ne legyen független, szabad ember. Mert egyeseknek az a jó, ha a cigányok szegények, iskolázatlanok maradnak, és alázatos szolgái azoknak, akik nyomorban tartják őket. Vezetőjük pedig olyan ember, akivel azt a képet lehet a cigányságról kelteni, hogy ők tehetnek a nyomorúságos helyzetükről, mert pontosan ilyen alávaló emberek, mint az Orbán Viktor által a nyakukra ültetett Farkas Flórián.
Szóval, nem egy tiszta ügy ez. Bogdán László nemcsak egy magánember volt. Nemcsak egy kis falu polgármestere, hanem annál sokkal több. Nemcsak potenciális lehetőség, remény és tehetség, hanem egy szimbólum is. Magyarország egyik tehetsége, reménysége, a jövő egyik embere, aki szembeszállt a hatalmasokkal és fenyegetést jelentett rájuk. Olyan emberekre, akiknek sok pénzük és nagy hatalmuk van, akik egy ilyen „öngyilkosságot” bármikor megrendeztetnek. Magyarországnak joga van tudni arról, hogy mi történt. Volt-e vizsgálat, rögzítettek-e nyomokat, találtak, kerestek-e bármit, ami idegenkezűségre utalhat. Egyetlen oknyomozó riport sem olvasható, hogy hol, mi, hogyan történt, a rendőrség hogyan járt el, milyen alapos eljárás után zárták ki az idegenkezűséget vagy semmi ilyen nem történt.
Bogdán László nem olyan ember volt, aki egyik napról a másikra eldobja az életét, és nem hagy maga után semmit. Nem mond semmit, hogy miért hagyta magára azokat, akikért élt, akikért harcolt. Senkinek nem mond semmit arról, hogy bármi nyomasztja, zavarja, bántja, elkeseríti. Egyik nap még a jövőnek dolgozik, másik nap megöli magát? Egy ilyen ember különös halála után ezekre a kérdésekre válaszolni kell. A rendőrségi nyomozás részleteiről be kell számolni. Azt is el kell mondani, milyen nyomozás, vizsgálat folyt, ami minden kétséget kizáróan megerősítette az öngyilkosság tényét. Bogdán László életéből nem következett a halála, miközben óriási ígéret volt, nagy tervei voltak, és nagy veszélyt jelentett nagy hatalommal rendelkező emberekre és milliárdos pénzekre. Bogdán László szuperintelligens, céltudatos ember volt. A halála körülményeiről, a vizsgálat részleteiről pedig nem lehet tudni semmit.
Ez tarthatatlan akkor is, ha valóban öngyilkos lett, mert akkor ezt meg kell tudnia az országnak, és tudomásul kell vennie a szomorú tényt. S azért is tarthatatlan, mert ha gyilkosság történt, annak ki kell derülnie. Nem tűnhet el egy így egy ember. Nem tüntethetik el Magyarországnak egy ilyen értékét büntetlenül. Nem lehet, hogy egyenként levadásszanak mindenkit, aki nem illeszkedik a rendszerbe, s aki alternatívát kínálhat ebben a megalkuvó, korrupt társadalomban.
