Mivel Magyar Péter mindenről posztol, amit fontosnak tart, ezért legalább olyan beszédes információ az, hogy miről nem posztol. Ez feltűnt másoknak is, ezért közbeszéd tárgya lett, hogy Iványi Gábor ügyéről, az ellene zajló politikai üldözésről hallgat.
Majd még inkább az, hogy elment az Iványi Gáborért tartott tüntetésre, le is fotózták, de a mindenről hírt adó Magyar a Facebook-oldalára nem tett fel semmit. Megindult a találgatás, a messiáshívőktől jól ismert magyarázkodás, hogy Magyar milyen bölcs, mennyire ravasz.
Bekapcsolódott az értelmezésekbe az önmagát és egykori értékeit eláruló pesti értelmiség is, aminek a közös nevezője az volt, hogy Magyar a győzelmet tartja szem előtt, ezért kell neki nagyon „taktikusnak” lenni, és hát ezúttal is tökéletes döntést hozott, mint mindig.
Azt nem tudjuk, hogy Magyarország egyetlen igazi politikai üldözöttje, az emberséget és a jóságot megtestesítő Iványi Gábor melletti kiállás mennyiben korlátozná Magyart abban, hogy az Iványi Gábort üldöző rezsimet legyőzze, de inkább megmondjuk: sehogy!
Az sem logikus, hogy Magyar az Iványi Gábor melletti kiállás miatt a támogatottságát félti, mert Iványi Gábor az egyetlen ellenzéki személy, aki mellett osztatlanul kiáll mindenki, ő a legkevésbé megosztó személyiség. Iványi Gábor támogatása csak hozhatna támogatókat.
Ennek bizonyítéka, hogy Magyar bármennyire próbálta elhallgatni Iványi Gábor ügyét, nem tehette meg, hogy ne menjen el a tüntetésre, mert az már egyre nagyobb nemtetszést és felzúdulást okozott fanatikus hívei körében. A „győzelemnek” Iványi Gábor csak jót tenne.
Az másik kérdés, hogy ennek a beígért győzelemnek az esélye a nullával egyenlő, és ma már nemcsak azért, mert az egyenlőtlen és állandóan változó feltételek mellett, amelyeket Magyar elfogadhatónak tart, nem lehet nyerni, hanem miatta is. Magyar sokakat taszít.
Magyart a kutatásokat meghamisító Medián és a magyarista lakájmédia (444, Telex, HVG, Klubrádió, stb.) nyomja, de csak egy luftballon, amiben az üres levegőn kívül semmi nincs. Iványi Gábor jól tudja ezt, nem is hisz az álmessiásban, állandóan csak hazudni kell róla.
Arról nem beszélve, hogy Magyar, az egyszemélyes „Tisza Párt” és követői morális érzékét jól mutatja, hogy számukra elfogadható magatartás, ha Magyar politikai céloknak rendeli alá egy ellenzéki politikai üldözött, Iványi Gábor támogatását. Ez tisztességtelen.
Iványi Gábortól például ez idegen, nincs semmi, ami távolabb állna tőle, mint a képmutató hazudozás, a személyválogatás és az érdekvezérelte magatartás. Aki Iványi Gábort szereti, az vele egyidőben nem szeretheti Magyart is.
Bármennyire szeretnék őket egyesek összemosni, s Magyar elfogadhatatlan magatartását megint kimagyarázni, hogy a „nagy cél” érdekében nem áll ki nyilvánosan Iványi Gábor mellett. Nincs az a cél, ami ettől távol tarthat, s ilyen eszközökkel nem lehet elérni semmit.
Ezzel szemben a valóság az, hogy Magyar politikai céljait nem az szolgálta, hogy nem tett fel semmit Iványi Gáborról a Facebook-oldalára, hanem az, hogy egyáltalán megjelent azon a tüntetésen, amelyet Iványi Gábor megsegítésére tartottak. Csak politikai érdekből tette.
Mert Magyar számára Iványi Gábor is az „óellenzék” része, ahogy Karácsony Gergely is, és mindenki, aki nem az ő embere, elkötelezett híve. Magyar semmit nem utál jobban, mint a baloldaliakat és a liberálisokat, szívből gyűlöli az SZDSZ volt politikusait, Iványi Gábort is.
Magyar „taktikai” húzása az volt, hogy megjelent a rendezvényen, az őszinte magatartása pedig az, hogy semmit nem posztolt róla, és nem állt ki nyilvánosan Iványi Gábor mellett. Magyart saját magán kívül senki nem érdekli, és Iványi Gábor létezése csak zavarja.
Az emberségét, hitelét és korábbi értékeit feladó értelmiség a kritikai attitűd és a józanság helyett semmi mást nem tesz, mint összevissza hazudozik, hogy Magyar Pétert mindenből kimossa. Ennek egyik jellemző példája, ami a Kard-blog Facebook-oldalán megjelent.
Hadházy Ákost kritizálva írták ezt: „MP posztol mindent, de hogy olyan, az inkább balos szubkultúrának ikonikus ügyekben, mint Iványi vagy a kirúgott madáchos igazgató, kimegy a tüntetésre, nem hirdeti. Ott van, véleményét ezzel kifejezi, de nem emeli a politikai kommunikációja magasabb szintjére. Ravasz, sokkal összetettebben ravaszabb, mint a „zsigerből őszinte” Hadházy. Vajon melyik a nyerőbb?”
Ide züllött ezt ez az önmagával meghasonlott, Magyarhoz züllött, romlott társaság, hogy Iványi Gábor és a kirúgott madáchos igazgató ügye csak a „balos szubkultúra” ügye. Ami nem Magyarról szól, az már minden csak „balos szubkultúra”, jelentéktelen és ócska.
A Kard-blog szerecsenmosdatásával szemben Magyar nem azzal fejezte ki a véleményét, hogy elment, hanem azzal, hogy semmit nem posztolt róla. Ez nem ravaszság, hanem az emberség minimumát is megtagadó aljasság.
A Magyar-magyarázók szerint „ravasz, sokkal összetettebben ravaszabb, mint a „zsigerből őszinte” Hadházy. Vajon melyik a nyerőbb?” Rövidtávon az ilyen immorális, züllött és aljas emberek között ez nyerőbb lehet, mint a „zsigerből őszinte” Hadházy. Valójában nem az.
Mert ezek az emberek elfelejtik, hogy az erkölcsi nihilizmus még szép világot soha nem teremtett, a Magyarhoz és a hozzájuk hasonló embereket a világ megveti, s a „nyerő” az őszinte ember, nem a hazug. Nekünk Iványi Gábor a nyerő, Magyar és hívei bukottak.
A gonosszal tartani nem győzelem, hanem vereség.
Mert ez nem „ravaszság”, hanem hazugság, aljasság, szenny és mocsok, amiben tobzódik a magyar balliberális értelmiség, egy aljas ember szintjére süllyedve, minden emberi értéket és normát feladva. Ne hazudjanak maguknak, már most rosszabbak, mint a Fidesz.
Megtalálták az ördögöt, akit kerestek, sebesen változnak át a képére és hasonlatosságára. Ezzel ne említsék egy napon a tiszta és szent embert. S ne is tetszelegjenek abban, hogy ők Iványi Gábort tisztelik.
Ha tisztelnék azokat az értékeket, amelyeket Iványi Gábor megtestesít, egy Magyar Péter hívei nem lennének. Még azon a szintesn sem, akik csak eszköznek tekintik az álmessiást.