A kormány elkészíttette a Magyar Ifjúság 2016 című tanulmányt, melyhez Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere és Novák Katalin család-, ifjúság és nemzetközi ügyekért felelős államtitkár írt optimista hangvételű bevezetőt.
A négy évente készülő tanulmányban nyolcezer 15-19 év közötti fiatalt kérdeztek meg az alábbi témáról:
- családalapítás,
- munkavállalás és jövőtervezés,
- oktatás,
- szabadidős tevékenység, egészség,
- digitális média,
- közösség és politika,
- a fiatalok problémái.
A végeredményt Önök is átnézhetik, itt csak azt emelnénk ki, hogy a 15-29 év közöttiek harmada elmenne az országból, ez persze más, ha úgy tálalják, hogy 67 százalékuk itthon képzeli el a jövőt.
A külföldre távozni szándékozók 83 százaléka több évre menne tanulni, dolgozni, 45 százalékuk pedig végleg. 12 százalék azok aránya, akik kifejezetten az itthoni politikai helyzet miatt kelnének útra.
Mondhatnánk, nem olyan nagy a szám, ha a külföldre vágyó 33 százalék 45 százaléka maradna. Ám ha a felmérések rideg számaitól elrugaszkodunk, hamar kiderül, hogy a pár évre távozók nagy része végül mégis a kint maradás mellett dönt. Így – csak néhány példa – a Németországba ösztöndíjat nyert két gyermekes jogász házaspár, ők megnyugodtak az itthoni zaklatott életük után, és nem akarják a lelki békéjüket elveszíteni; a kifejezetten itthon maradni kívánó négy gyermekes hangszerkészítő apuka, aki a mindennapi megélhetési gondok elől végül Angliába menekült és ott néhány év múlva első díjat nyert; vagy a Svédországban idősgondozást végző szociális munkás, aki kis idő múlva Balin nyaralt. És ilyen az Amerikából tizenöt év után hazatérő család, akik egy próbaévre jöttek, majd visszamenekültek: a gyerekek nem tudtak beilleszkedni a magyar iskolarendszerbe.
Semmi gond nem lenne a tapasztalatszerzés, nyelvtanulás vágyával. Azonban Magyarországról tömegek menekülnek el, nemcsak fiatalok. Megy a negyvenes-ötvenes, sőt a hatvanas korosztály egy része is. Mennek a kilátástalanság, pénztelenség elől.
Tapasztaljuk a súlyos munkaerőhiányt az egészségügyben, a szakmunkát végzők körében . Hiába, semmi nem történik annak érdekében, hogy a tendencia lassuljon. Nem véletlenül terjedt el a mondás: százezrek a lábukkal szavaznak. És nem, nem hazaárulók, nem szeretik kevésbé Magyarországot, mint a többiek, csak élni szeretnének, és nincs annyi idejük, amennyi ahhoz kell, hogy kivárják, míg itthon egészséges, felnőtt társadalom jön létre.
Ahogy egyikük mondta: talán mindig idegen maradok ebben az országban, ahová jöttem, de ha megkapom a munkámért a tisztességes bért, máris jobban megbecsülnek, mint ott, ahová születtem.
