Mióta feltaláltak a futballt, nem volt még Németországnak ilyen gyenge csapata, amely végül nagy nehezen kiverte Orbán Viktor magyar állami csapatát. A 11 emberrel védekező magyarokkal szemben tanácstalan volt ez a német csapat, amelyből hiányoztak olyan egyéniségek, akik képesek betörni, a védők mögé kerülni. De ez is elég volt ahhoz, hogy kiüssék Orbán csapatát. A magyar csapatnak szerencséje is volt, mert két helyzetből szereztek két gólt, a németek még a saját helyzeteiket sem tudták berúgni.
Végül győzött az igazság, a magyar válogatott nem érdemelt továbbjutást. Mindhárom ellenfelénél gyengébb csapat, de mindhárom válogatotthoz képest a legtöbb közpénzt felemésztő állami sport. Szijjártó külügyminiszter azzal a mondatával tette legutóbb nevetségessé magát, hogy „nem helyes, ha a sport és a politika keveredik”, miközben Magyarországon a sport maga a politika, egészen pontosan a futball, mert Magyarországon csak a futball a sport. A többit csak azért támogatják, hogy ha egyszer lesz felelősségre vonás lesz a futballra kilopott pénzek, vesztegetési TAO-pénzek, és egyebek miatt, akkor hivatkozni lehessen arra, hogy más sportágak is kaptak pénzt.
Magyarországon a futballt államosították, mint mindent egy fasiszta rendszerben, az egész bajnokság állami tulajdonban van, ahogy az MLSZ és a magyar válogatott is állami tulajdon. Az állam pedig Orbán Viktor tulajdona, ezért végeredményben minden Orbáné. Orbán állami csapata a franciák ellen 1:1-re győzött, mert ezzel megnyílt a továbbjutás elméleti lehetősége, a németek ellen viszont 2:2-re veszítettek, mert ezzel kiestek az Európa-bajnokságról. Ha az 1:1-es győzelem a goebbelsi propagandasajtóban azt jelentette, hogy „Orbán feltámasztotta a magyar futballt, megérte minden pénzt, mert „minden egyes forint jó helyre ment, megérte”, akkor a 2:2-es vereség azt jelenti, hogy Orbán nem támasztott fel semmit, és kidobott pénz volt minden százmilliárd forint.
Továbbra is úgy gondoljuk, hogy ha a magyar válogatott lenne a világ legjobb csapata, ha megnyerné a világbajnokságot, az Orbán-rendszer akkor is egy fasiszta diktatúra, egy undorító és mocskos elnyomó hatalom, amellyel szemben nincs elnézés, nincs bocsánat. Márpedig a futballsikereket erre találták ki, hogy a futballőrült magyarok mindent elnézzenek, mindenről lemondjanak, ha van a futball élvonalában jegyzett csapatuk. Orbán erre költötte a magyarok pénzét, vércukorvizsgálatra ezért kell nyolc hónapot várni egy végtelennek tűnő listán. Jövő tavaszra lehet időpontot kapni.
Ezért soha nem fogunk Orbán állami futballcsapatának szurkolni, ahogy most is – életünkben először – a németeknek szurkoltunk, méghozzá minden idők legrosszabb német csapatának, mert nem támogatjuk Orbánnak azt az aljas tervét, hogy a futballsikerek miatt azonosuljon vele érzelmileg az ország. Ebbe a hibába ellenzékiek is beleesnek, azt képzelik, hogy az Orbán-csapatnak szurkolás ártalmatlan, semmiféle hatással nincs a diktatúrához való érzelmi viszonyukra, de ez hazugság. Képesek 90 perc nevetséges örömért vagy győzelemért odadobni még húsz évet Orbánnak.
Azokat a futballistákat, akiket főállásban alkalmaznak Orbán állami csapatában, és a tüdejüket kiköpve próbálják megakadályozni a náluk százszor jobb játékosokat, hogy gólt rúgjanak, sajnálni lehet, mert szerencsésebb időszakokban ők csak futballisták lennének, nem pedig egy diktátor aljas és piszkos tervének jószándékú végrehatói. Együttérzünk velük, de ez nem homályosítja el azt a tényt, hogy Magyarország érdeke az, hogy Orbán állami csapata soha ne legyen képes arra, hogy a diktatúrát bebetonozza, Orbánnak dicsőséget és elismerést szerezzen.
A magunk részéről felháborítónak tartjuk, hogy azok az ellenzéki politikusok, akik évek óta tisztában vannak azzal, miért költik az állami százmilliárdokat erre a sportágra, amelynek helyességét ennek a csapatnak kellene igazolnia, elmennek abba a stadionba, amit kórházak helyett építettek, amit nem orvosoknak, nővéreknek adtak. Beöltöznek nevetséges maskarákba, és Orbán állami csapatának szurkolnak. Kigúnyolja őket jogosan a propagandasajtó, mert ennyire elvtelenek és következetlenek, mert félnek, hogy Orbán bolondfocijának elvakult hívei majd nem szavaznak rájuk. Közben azért nem szavaznak rájuk, mert a jelenlétükkel legitimálják Orbánt, az orbáni politikát, csapdát, lopást. Ha szerintük is rendben van az egész, akkor mi a baj Orbánnal?
Nem tudjuk, hogy Dobrev Klára életében hány futballmeccset nézett meg, de most fontosnak tartotta, hogy az Orbán-rendszert legitimáló állami csapat meccsére kimenjen. Reméljük, valaki elmagyarázta neki a lesszabályt. Hálát adhatnak a jó Istennek, hogy Orbán csapata kiesett, vége ennek az irracionális, nevetséges őrületnek, mert ha még egy körbe bejutnak, Orbánt az ellenzéki szavazók is a vállukon vitték volna be a parlamentbe, hogy legyen minden idők magyar miniszterelnöke, aminek így is csak a biológiai korlátok vetnek majd véget. A stadionban való megjelenés a parlamenti kollaborációhoz hasonlóan legitimálta az Orbán-rendszert.
Ezt a magyar állami csapatot bármelyik korábbi német válogatott 6:0-ra verte volna, szemben a jelenlegi német válogatottal, amely atomjaira hullott a már távozóban levő Löw keze alatt. Így azt hiszik sokan, hogy valami nagy teljesítményt nyújtott ez a magyar csapat, mert ez mégiscsak a német válogatott nevét viseli. Ám győzött az igazság, a tudást nem helyettesíti sem a lelkesedés, sem a fanatizmus. Orbán a levegőbe szórta a futballra költött százmilliárdokat, a magyar futball ugyanott van, ahol eddig, legfeljebb kicsivel jobb légiósai vannak, és még nem Gera az edzője.
Ez elég két döntetlenre, két pontra és a csoportkörből való kiesésre. Erről nem a játékosok tehetnek, ők mindent megtettek. Az ő teljesítményük elsősorban a német és más, piaci alapon működő bajnokságokat dicséri, ami élő és eleven cáfolata az orbáni állami futball modelljének. Orbán a futballal megint megbukott, kiesett, lehet örülni. Arról nem beszélve, hogy a világ utálata lett azzal a törvénnyel, amelyben pedofíliával vádolta meg nemi identitása alapján magyar állampolgárok jelentős részét. Emiatt még a stadionba sem mert elmenni, ami egyértelmű bukás, szégyen és égés.
Végezetül tegyünk egy említést az Orbán-rezsim őrzővédő feladatait is ellátó magyar törzsszurkolók magatartásáról. Münchenben kórusban azt énekelték, hogy „Buzi németek!” Reméljük, hogy ezt a szép dalt lefordítja valaki Angela Merkelnek, a német parlamentnek, a német sajtónak, s a logójukat szivárvány színűre festett német cégeknek és autógyáraknak. Ez az Orbán-rendszer. Orbán ezt a kultúrát kínálja Európának, mint az emberi jogokra, az emberi méltóság tiszteletére és a jogállamra épülő liberális demokrácia alternatíváját.
Ne felejtsük el, nemcsak „a család az család”, hanem „a fasiszta az fasiszta”.
