Ne menjünk el szótlanul amellett, hogy Gera Zoltán szövetségi kapitány U-21-es válogatottjának a félig hazai rendezésű U21-es futball Európa-bajnokságon egyetlen említésre méltó megnyilvánulása a román válogatott cigányozása volt. Nem a bunkó magyar szurkolók, hanem a fiatal magyar játékosok cigányoztak, és a hírek szerint a pályán tették, nem is egyszer. A korosztályos bajnokságok egyik legfontosabb célja, hogy sportembereket neveljenek, és általában sokkal nagyobb szerepet tulajdonítanak a sportszerűségnek, mint a felnőtt tornákon.
Ennek megfelelően a minimális elvárás az lett volna, hogy Gera azonnal lehozza a pályáról azt a magyar játékost, aki cigányozott. Ha nem hallotta, akkor utólag kellett volna vizsgálatot indítania, s a cigányozó játékosok nem léphettek volna pályára a következő meccseken. Ez a minimális elvárás rasszista megjegyzések után egy korosztályos csapatnál. Ehhez képest az MLSZ illetékese olyan felháborító nyilatkozatot tett, miután kiderült, hogy a románok panaszt tettek az UEFA-nál, hogy „a meccs után már nem érdemes azzal foglalkozni, hogy mi történt a pályán”. Tessék? Mit tetszett mondani?
Egy tisztességes országban ezért a nyilatkozatért azonnal kirúgják azt a sportvezetőt, aki egy korosztályos csapat rasszista megnyilvánulása után ilyen nyilatkozatot tesz, és eltiltanák örökre a sportvezetői tevékenységtől. Különösen fiatal sportolók, az utánpótlás tekintetében. Az is felháborító, hogy a kereszténységével úton-útfélen tüntető Gerának nem volt egyetlen szava sem a cigányozásról. Milyen sportoló, milyen sportvezető az, aki szó nélkül elmegy a gondjára bízott fiatalemberek rasszista megnyilvánulása mellett?
Nem mentség, hogy Magyarországon a románokat szidni, cigányozni, rasszista megjegyzést tenni teljes mértékben hétköznapi eset, semmiféle megbotránkozást nem okozó cselekedet. Pedig fajgyűlölő, bármely népet lealacsonyító megjegyzéseknél durvább megnyilvánulás nehezen képzelhető el. Itt ráadásul két népet is gyaláztak egyszerre, a románokat és a cigányokat is. Fiatal sportolók, akikről már most tudható, hogy az Aranylabda elnyerése nem fenyegeti őket, legalább arra törekedhetnének, hogy pályafutásuk egyetlen pozitív hozadéka a sportemberi karakter, jellem kialakulása legyen.
Ennek pedig elsődleges követelménye az ellenfél tisztelete. Ráadásul a sportemberi magatartás és a siker összetartozik. Nem véletlen, hogy ezek a fiúk a cigányozás után kaptak egy hatost. Gera totális alkalmatlansága nemcsak abban nyilvánult meg, hogy eltűrte és elnézte, elhallgatta a csapatában a rasszizmust. Ezzel ugyan megbukott, mint sportvezető, pedagógus, korosztályos sportvezető. Ezt az embert egyetlen civilizált országban sem tűrnék meg ezek után a posztján. Akkor sem, ha megnyerte volna a rasszista „fiaival” az Európa-bajnokságot.
Erről azonban szó sincs. Gera akkorát bukott a csapatával, amekkorához foghatóra nem is emlékszünk. Még szerencse, hogy nézők nélkül játszották hazai pályán a meccseket. Gera csapata pont nélkül, három vereséggel, mínusz 9-s gólkülönbséggel zárta a hazai rendezésű Európa-bajnokságot. A háromból az egyik kataszrofális vereség volt, 6:1-re kaptak ki a hollandoktól, de a végén lehetett volna tíz is. Az egyetlen gól egy ajándék 11-esből esett. A tornán lőtt összes magyar gól közül ez volt az egyik. Egyszerűen tragédia.
Nincsenek szavak, ahogy arra sem, hogy ezek után Gera nem mondott le, nem jelentette be azonnal a lemondását. Ez az ember azért került az U21-es válogatotthoz, hogy majd átvegye a felnőtt válogatottat. Jól fekszik a NER-ben, kijelölték a karrierét. Néhány sikeres év az utánpótlásnál és mehet a felnőttekhez. Ez nem jött össze. Gera alkalmatlansága ordít. Ez az ember nem való edzőnek. Azért sem, mert nem neveli meg a fiatal játékosait, de szakmailag is a nulla osztva nullával.
Ennek a csapatnak se stílusa, se tartása, semmije nem volt. A falusi foci legrosszabb példáit idézi. Mintha a járásban játszó Felcsútot láttuk volna. Rohannak eszetlenül, ahelyett, hogy a labda futna, seggbe rúgják a labdát és fuss utána, a passzok pontatlanok, nincs elgondolás. lyen rossz magyar csapatot még ebben a korosztályban nem láttunk. A csapat minden megnyilvánulása arról tanúskodott, hogy ezeknek a gyerekeknek nincs edzőjük. Minden meccs végére darabjaira hullott a csapat. Gerának ötlete sem volt, mit kellene csinálni.
Sajnos, nem sikerült úgy kiesni a tornáról, hogy a teljesítményük ugyan katasztrofális, de emberileg kiemelkedő, sportszerű a csapat. Még ez sem jött össze, s örülhetünk, hogy a fekete holland játékosoknak nem kezdtek elhuhogni vagy banánt mutogatni. Ha futballozni nem is, de viselkedni meg lehetne tanítani fiatal sportolókat. Az adófizetők milliárdjaiból működő futballakadémiák és a korosztályos válogatott még erre sem képes. Ez Orbán totális kudarca is, vádirat a futballra költött milliárdokért. Tíz év alatt ezt az utánpótlást tudták kitermelni. Ennél az is jobb lett volna, ha nem csinálnak semmit.
Gera dettó. Attól, hogy valaki – magyar viszonylatban – sikeres játékos volt, még nem biztos, hogy edzőnek is alkalmas lesz. Az U21-es válogatott totális kudarca azt is bizonyította, hogy Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze semmiféle mennyei támogatást nem tud szerezni Gerának. Ez a hamis mítosz is szertefoszlott. Németh nem tud „futballista angyalokat” mozgósítani, ahogy más angyaloknak sem parancsolhat. Ezzel szemben rasszista démonok glasszáltak a csapat körül, és ha már választani lehetne, ennél még az is jobb lenne, ha jóga démonokkal lennének tele a játékosok, nem fasiszta démonokkal.
De mit lehet tenni, ha fasiszta démonok veszik körül őket? Mitől lennének mások, mint a környezetük? Cigányozni már megtanultak. Mindent tudnak, amit egy magyarnak tudnia kell.
