Szájer József a balatonszárszói református konferencián elmondta butaságoktól és hazug csúsztatásoktól hemzsegő beszédét, amelyből többen idézték azt a mondatát, hogy szerinte a liberális baloldal támad a világban, „e támadás részeként maga a kereszténység, a hit ma ódivatú dologként jelenik meg a főáramú médiában, többnyire gúny és nevetségesség tárgyává téve”. Szájer téved, a kereszténységet, aminek tartalmát nem az orbáni bűnszervezet, hanem a Biblia és Jézus Krisztus tanítása határozza meg, mindenhol nagy tiszteletnek örvend. S a képviselőik is.
A kereszténység ugyanis a hívő ember belső megváltozása az ingyen kegyelemből kapott megigazulás által, amelynek gyümölcsei lesznek a jó cselekedetei, amelyek nemcsak saját életének megváltozásában, hanem a többi emberhez való viszonyábanis megnyilvánulnak. Ezért valóban keresztény ember nem támogat fasisztákat, diktatúrákat, amelyek csorbítják az emberek jogait és szabadságát, gyűlöletet keltenek más emberekkel szemben. Keresztény ember segíti a hajléktalanokat, a szegényeket, árvákat, örvegyeket, jövevényeket, menekülteket, és nem üldözi őket, mint az Orbánhoz és Szájerhez hasonló fasiszták. A kereszténységnek semmi köze a nacionalizmushoz, a „nemzeti” hazugságokhoz, egy elnyomó gonosz államhoz.
A keresztény ember alázata, az emberi méltóság iránti tisztelete mindig, mindenhol nagy elismerést arat, a főáramú médiában éppen úgy, mint a közösségi médiában. Maga a kereszténység, amelyről Szájer semmit nem tud, amiről fogalma sincs, óriási megújuláson megy keresztül, felismerve a törvény és a kegyelem viszonyát, és elhagyva a Mózes által adott törvény ószövetségi korszakát, Jézus Krisztus áldozata által adott újszövetséghez, a kegyelem korszakához, a megváltás csodálatos valóságához fordul. A megigazult ember elhagyja a kegyelem által nemcsak a bűneit, hanem a kárhoztatást is, amiben a vallásos álkeresztények élnek.
Szájernek minderről fogalma nincs, valóban keresztény embert a környezetében nem sokat láthat, mert az Orbán által vezetett fasiszta bűnszervezet, tolvajbanda, maffia, gengszterhálózat, amelynek ő maga is tagja, egyenesen masíroz a pokolba, mert nem ismeri a kereszténységet, és a gyümölcseiről lehet megismerni őket. Hazudnak, lopnak, gyűlölködnek, hatalmaskodnak, kevélyek és gonoszok, a kereszténység nyoma sem látszik rajtuk, ahogy az őket támogató hamis álegyházaknál sem, amelyek a világi hatalomban és a pénzben bíznak.
Szájer olyat is mondott nagy „kereszténységében”, hogy „tisztelet érdemei alapján, a társadalomban való szerepvállalása szerint illet meg valakit”. Ennél butább, antikrisztusibb, keresztényellenesebb szöveget kitalálni sem lehetne. Ha van valami, ami távol áll Istentől, akkor éppen ez a megkülönböztetés. Isten szereti a kicsit, az aprót, a jelentéktelent, az érdemtelent, és éppen az ilyen felfuvalkodott gőgös hülyéket utálja, akik azt képzelik, hogy ők valakik: „És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.”
Szájer hazudik, az igazi kereszténység mindig tiszteletet váltott ki a környezetében, s a világi sajtóban is. A hozzá hasonló fasiszták, hamis álkeresztények az ódivatúak, ők azok, akik gúny és nevetség tárgyai. A képmutató hazugságaikkal, az ostoba, buta szövegeikkel, a hatalmaskodó pojácáskodásaikkal. Szánalmas nyomorultak, akiknek bűnei sokkal nagyobbak, mint bármelyik esendő bűnös emberéi, aki még nem ismeri a világ Megváltóját, de a szíve éhes és szomjas az igazságra. Az ilyen mocsok emberek, mint Szájer József, aki egy elnyomó, sunyi fasiszta rendszer gátlástalan kiszolgálója, már azt is elfelejtették, hogy valaha ők is szomjaztak az igazságra és a világosságra. Elég megnéznie saját fényképeit, hogy besötétült ez az ember. Ma már beborítja őket a gonoszság és a sötétség. Szélsőjobboldali szörnyetegek lettek.
