Erdő Péter bíboros és esztergomi érsek, a húsvét alkalmából Ferenc pápa április végi magyarországi látogatásáról ezt mondta az MTI-nek: „a program – amelyben szegényekkel, menekültekkel, hajléktalanokkal és beteg gyerekekkel való találkozás is szerepel – kifejezi, hogy a Szentatya közösséget vállal a szenvedő emberrel, a halmozottan beteg gyerekek pedig különösen közel állnak a szívéhez. A pápa látogatása emellett a figyelem és az elismerés jele is a magyar nép iránt.”
A pápalátogatás nem elismerés a magyar népnek, legfeljebb erős kritika a magyar népet elnyomó diktatúrával szemben, amely így is propagandacélokra akarja felhasználni a pápa látogatását. Ezt erősíti Erdő Péter nyilatkozata is. Ferenc pápa ugyanis csupa olyan emberrel találkozik Magyarországon, akik az Orbán-rezsim számkivetettjei, üldözöttei, elhanyagoltjai, bántalmazottjai. Ha van valami, ami tökéletes ellentéte Orbán Viktor rendszerének, az a szegények, a menekültek, a hajléktalanok és a beteg gyermekek támogatása és oltalmazása.
Magyarországon a gazdag, a befolyásos, az egészséges és az erős emberek kultusza virágzik, ezt sugallja az uralkodó elit, mely a közvagyon elsajátításával királyi színvonalon él és dőzsöl. Azt hiszik, ők az erősek és gazdagok, pedig ők a legszegényebbek. Az ilyenekről mondja a Biblia: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.” A pápa nem hozzájuk jön, a sanyargatókhoz, hanem az ő áldozataikhoz. Bennük lát értéket.
A pápa ezzel példát mutat a magyar népnek, hogyan kellene viszonyulniuk a szegényekhez, a menekültekhez, a hajléktalanokhoz, a betegekhez, akik nem jutnak megfelelő kórházi ellátáshoz, a beteg gyerekekhez, akikről nem gondoskodnak kellőképpen, hanem ezek helyett az elnyomóikat imádják, őket utánozzák, az ő hazugságaikra viszket a fülük. A világtörténelem első keresztény pápája (aki liberális társadalmi értékeket vall, bizonyítva, hogy keresztény ember társadalmi-politikai értelemben csak liberális lehet) egy diktatúrába érkezik, de nem a diktátort dicsőíti és emeli fel.
Mégcsak nem is a magyar népet, amely mindezt szó nélkül tűri. A magyar nép nem tett semmi olyat, ami elismerést érdemelne, ezt legfeljebb a zsarnokaik, s azok vazallusai mondják nekik, hogy még tovább uralkodhassanak rajtuk. Közéjük tartozik az esztergomi bíboros, Erdő Péter is, aki a legfelvilágosultabb főpapnak számított a megválasztásakor a magyar katolikus egyházban, a sok középkorból itt maradt magyar püspök között. De a keresztény pápához nem méltó.
Nem véletlenül gyalázza a Nemzeti Együttműködés Rendszerének minden rendű és rangú potentátja a római pápát, mert a pápai trónon jelenleg nem egy „katolikus”, hanem egy keresztény ember ül. Vagy csak egyszerűen normális, ami a katolikus klérusban olyan ritka, mint a fehér holló, s ha közöttük valaki normális, az már kereszténynek látszik. De erős a gyanú, hogy Róma a legutóbbi pápaválasztáson mellényúlt, mert tévedésből keresztény embert választott a Vatikán élére, amely az egyház és az állam tökéletes összefonódásának példája: állam és egyház egyszerre.
Ferenc pápától távol áll az a fajta személyi kultusz, hamis tömjénezés, ájtatoskodás és pátosz, ami Erdő Péter szavaiból árad. Ferenc pápa nem isteníti magát, nem beszél úgy magáról, ahogy Lenin elvtársról beszéltek Kövér László és elvtársai, hogy Lenin elvtárs szívéhez különösen közel álltak a gyerekek, hát még a beteg gyerekek. Ferenc pápa normális, a beteg gyerekek számára nem vallást és képmutatást jelentenek, hanem létező bajt és problémát, nem a vallásos kenetesség és képmutatás hamis eszközei, hanem segítségre szoruló emberek.
Ferenc pápa soha nem mondana olyat, mint Erdő, hogy ő azért megy el egy országba, hogy elismerését fejezze ki az ottani népnek. Mit ismerne el? Mit tett, ez a nép, ami elismerésre méltó? S mit kellene bárkinek tenni azért, hogy kivívja a pápa elismerését, akinek keresztényként az emberek szolgájának kell lennie, ahogy maga Krisztus is azt mondta magáról, hogy azért jött, hogy szolgáljon és az életét adja az emberekért. Egy keresztény főpap elismerését Jézus igazi egyházában nem kell kivívni, hanem fordítva van.
Keresztény pásztor nem azért megy valahova, hogy elismerését fejezze ki az ott élő embereknek, hanem azért, hogy szembesítse önmagukkal, és Krisztushoz vezesse őket. Ha máshogy nem, akkor a személyes példamutatásával, ahogy Ferenc pápa felhívja a magyarok figyelmét arra, hogy embertelenül bánnak a menekültekkel, a hajléktalanokkal, a szegényekkel, a betegekkel, a melegekkel és az üldözöttekkel. Erdő Péter éppen most mondta, hogy Isten minden embert szeret, és mindenkihez szeretettel kell viszonyulni. Ebben igaza volt, nagy kár, hogy a szavakat nem követik tettek.
Hasonlóan visszatetsző Erdőnek az a megjegyzése, hogy „az egyházfő korábban volt a szomszédos országokban, Romániában és Szlovákiában is lelkipásztori látogatáson, magyarországi útjával pedig megmutatja, hogy egyformán szereti ezeket a népeket, és ez nagyon fontos – fűzte hozzá a bíboros”. Taszító szöveg a trónjáról leereszkedő pápa képe, aki egyformán szeret minden népet és ezért hálásnak kell lenni. Mert a talpnyalói sértve érezték magukat, hogy máshova elment, ide pedig nem.
Ez az első pápa a világtörténelemben, aki nem azért megy egy diktatúrába, hogy fényezze azt és fürödjön az autokráciában, mint annak támogatója és erős oszlopa, hanem ellenkezőleg: azért megy Magyarországra, bárányként a farkasok közé, hogy megmutassa a különbséget egy embertelen, önző, hazug, tolvaj zsarnok és egy keresztény értékeket valló, normális és rendes ember között. Nem a diktátorhoz és a diktátort kiszolgáló magyar egyházi vezetőkhöz jön, akiket legfeljebb udvariasan, de hidegen eltűr, s egy pillantással átlát rajtuk, hanem azokhoz, akiket ők semmibe vesznek.
A látogatásnak akkor lesz értelme és akkor lesz sikeres, ha a magyarok észreveszik ezt a különbséget. Élvezzék a pillanatot, mert Ferenc pápa után fordul a bummfa, és egy iszonyatos fasisztát kap a világ a hamis egyház római (babiloni) trónjára. Arra vár Orbán, mert ez a pápa nem az ő pápája. Neki ő egy áruló.
