(Kép: Ezt a látványt akarta elkerülni Göncz Árpád. Eladta a családja az ellenségeinek.)
AN
Mécs Imre Kossuth-téren elmondott beszéde alapján megállapítható, hogy a beszéd nem tartalmazott aktuálpolitikai részeket. A sajtóban megjelent híradások részben a beszéd hosszára, részben annak „aktuálpolitikai” tartalmára hivatkozva kérték Mécs Imrét a szöveg megváltoztatására. Göncz Árpád egykori rabtársa, harcostársa és barátja egy ideig ellenállt a család kérésének, majd az elhunytra való tekintettel a család kérésének megfelelően átalakította a beszédét, az eredeti szöveget pedig a temetés után a Kossuth téren mondta el.
Az egykori balliberális politikai oldalhoz tartozónak hitt médiumok egy része megértéssel tolmácsolta a nyilvánosság felé Göncz Árpád családjának kérését, megértéssel fogadva, hogy a család nem akar „aktuálpolitikai” kérdésokről hallani a temetésen. A később elmondott beszéd ismeretében azonban elmondható, hogy Mécs Imre eredeti beszédének nem volt semmiféle „aktuálpolitikai” tartalma. Nem ragadt le mindennapi problémáknál, nem valamiféle kicsinyes vagy részérdeket megjelenítő szöveg volt, hanem minden elemében a leglényegesebb mondanivalót tartalmazta.
Egy volt külügyminiszteret is a tagjai között tudó családnak el kellett volna tudni döntenie, hogy az alkotmányosság, a törvényesség, a demokrácia és a Köztársaság követelése nem aktuálpolitikai téma. Ezek a legfontosabb követelései egy országnak, s ezek Göncz Árpád életének szubsztanciái. Göncz Árpád egykor az életét is kockáztatta ezekért a családja által „aktuálpolitikainak” nevezett eszmékért, ezekért ítélték életfogytiglani börtönre. Göncz Árpád a börtönt és a halált is vállalta ezekért, a családja még azt sem, hogy az általa kijelölt egykori 56-os harcostársa elmondja ezeket az újabb diktatúra képviselői előtt.
Göncz Árpád családjának fontosabb volt, hogy a beszéd tetszen azoknak, akik lerombolták mindazt, amiért Göncz Árpád harcolt. Cenzúráztak egy 56-os halálraítéltet, Göncz Árpád barátját, hogy ne sértsék meg azokat, akiket az elhunyt végakarata szerint oda sem lett volna szabad engedni a sírhoz, de akiket a család az első sorba ültetett. Ezen a temetésen fontosabb volt a diktátornak való megfelelés, mint az elhunyt egész életműve, tevékenysége, pályafutása. A család hazudott, megalázta a rabtársat, megtagadta Göncz Árpádot, meghamisította a végakaratot.
Ebből nem nehéz következtetni arra, hogy Göncz Árpád családja nem lesz az elhunyt életművének és hitelességének védelmezője. Minden bizonnyal eladja majd Göncz Árpádot a diktatúrának, hogy az kisajátítsa és meghamisítsa a Magyar Köztársaság szimbolikus alakjának, egyetlen valódi köztársasági elnökének életművét, lerombolja erkölcsi hitelét. Orbán goebbelsi propagandája mindent megtesz majd azért, hogy megakadályozza Göncz Árpád pozitív kultuszának kialakulását. Élére állnak majd a Göncz Árpád emlékezésnek, és sajátjukként eltemetik majd a mozgósító erejű és példamutató életművet.
Nincs nagyobb szégyene ennek az országnak, a diktatúra ellenzékének és Göncz Árpád családjának, ha ezt megtehetik. Ahol a prostitúció ilyen mértékben hatja át a demokráciát „védelmező” ellenzéket, ott fasiszta diktatúra lesz addig, amíg a diktátor végelegyengülésben meg nem hal. Csak utána ne beszéljenek majd többet a „szabadságszerető” magyar népről, hanem szégyelljék magukat. Aprópénzre váltanak mindent, még egy tál lencse sincs, amiért eladják a szabadságot, az emberi méltóságot és a tisztességet.
