Bartus László Fesz lesz című könyvének „A pénz kenete, avagy Tribuszerné nyomában” című fejezete mutatja be azt a módszert, amivel Németh Sándor kiszedi a hívők zsebéből a pénzt. A technika azonos Tribuszernő piramisjátékával, azzal a különbséggel, hogy Németh a visszafizetés felelősségét Istenre hárítja. Azért kell minél többet adni, hogy az adakozó minél többet kapjon vissza. Németh Sándornál van a befizetés, és Istennél a kifizetés. Az „aki bőven vet, bőven is arat” bibliai igéjéből csinált Németh Sándor egy piramisjátékot, amelyben Isten egy bankautomata, aki a sokszorosát adja vissza annak, amit a hívő befizet. Minél többet fizet, annál nagyobb hozamot kap vissza.
A pénz kicsalásának technikája tökéletesen megegyezik Tribuszerné technikájával, azzal a különbséggel, hogy Tribuszerné azt ígérte, hogy ő fizeti vissza magas kamatokkal a befektetett összeget, míg Németh Sándor a visszafizetést Isten feladatává teszi, ennek megfelelően Tribuszerné valamennyit vissza is fizetett, Németh Sándor azonban egy vasat sem. Ha a hívő mégis hiába vetett bőven, mert csak Németh Sándor aratott, ő semmit, azért kizárólag ő a hibás, mert biztosan bűnös, vagy nem elég jó kedvvel adta Németh Sándornak az összes pénzét, amit csak tudott. Ezért még le is szúrják. Nem elég, hogy adja mindenét Németh Sándornak, ezt még örvendezve is tegye. Ezen kívül a másik lényeges különbség az, hogy Tribuszerné már leülte, Németh Sándor pedig nem vonható felelősségre, mert ő – ugyebár – csak a Bibliát idézi.
Csakhogy a Biblia nem piramisjátékról beszél, amikor adakozásra szólít fel. Isten nem bankautomata, nem befektetési bank, ahol kamatos kamatokat és nagy hozamokat ígérnek. Ez szélhámosság, a Biblia kiforgatása, az emberek becsapása és a hívők kifosztása. Németh Sándor meghamisítja a bibliát, és formailag egy bűncselekmény elkövetésére használja fel. Németh Sándor egyház címén létrehozott egy olyan piramisjátékot, amelyben neki semmit nem kell visszafizetnie. Németh Sándor pénzt gyűjt, magas hozamokat és hatalmas kamatokat, nagy visszafizetést ígér, mint Tribuszerné, de a visszafizetést Istenre ruházza át. Ez nagyobb szélhámosság, mint amit Tribuszerné elkövetett.
Németh Sándor nem elégszik meg az átok terhe mellett beszedett tizeddel, hanem az adakozásra is nagy súlyt fektet. A hívőknek azon felül, hogy a tizedet befizetik, még adományokat is kell adniuk, ha azt akarják, hogy „áldott emberek legyenek”. Ebben van némi ellentmondás, de ennek feloldása nem okoz gondot egy karizmatikus prédikátornak. Ha ugyanis az áldáshoz adakozni kell, akkor a bővölködés nem automatikus, nem a kereszten megszerzett áldás. Márpedig Németh Sándor azt tanítja, hogy aki sokat akar aratni Istentől, annak sokat kell vetni. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy a pénz is olyan az Isten országában, mint a vetőmag: elveted, és harmincszoros, hatvanszoros, százszoros gyümölcsöket terem, akárcsak az Isten Igéje. Ebben a párhuzamban találkozik a kétféle „kenet”. Ige és a pénz. Mammon és Isten. Keveredik a kettő.
A hívőknek a pénzt a gyülekezetben kell elvetniük (Németh Sándornak kell befizetniük), s majd Isten adja az aratást. A hívőket arra buzdítja, hogy minél többet adjanak, mert annál többet kapnak vissza Istentől. Aki emeli a befizetés összegét, annak Isten is emeli a visszafizetés összegét. Tribuszerné ugyanezt mondta, de ahogy nála elmaradt a kamatos visszafizetés, a hívők sem kapnak vissza semmit. A hívők előtt egy banknak mutatják Istent és az egyházat, ahol a legbiztosabb és a legnagyobb hozamokat fizetik. Egy olyan automata az Isten, ahova beteszed a pénzedet, s Isten kénytelen fizetni, mert megígérte. Ahogy Tribuszerné evangéliuma is úgy hangzott, hogy minél többet fizetsz be a piramisjátékba, annál többet és annál nagyobb kamattal kapsz vissza.
De amíg Tribuszerné esetében a befizetés és a kifizetés is ugyanott történt (amíg történt), addig Németh Sándor bővölködő piramisjátékában nála van a befizetés, de máshol van a kifizetés. Reklamációt ő nem fogad el: tessék a kifizetőhelyhez, Istenhez fordulni. Tribuszerné az elején nemcsak beszedett pénzeket, hanem azokból valamennyit vissza is fizetett. Ez Németh Sándor esetében nem fordulhat elő. Az ő ígéreteiért, tartozásaiért Isten felel. Miután hamis ígéretekkel kifosztják az embereket, azt mondják, hogy önként adták. A hívőket becsapják, és ők elhiszik, hogy ha Németh Sándornak adják a pénzüket, akkor áldott emberek lesznek és ők is meggazdagszanak.
Nem gondolnak arra, hogy Németh Sándor azért gazdag, mert ő kapja mindenki pénzét, ők pedig azért szegények, mert ők csak fizetnek. Ha helyet cserélnének Németh Sándorral, akkor nem Németh Sándor lenne gazdag, hanem ők, minden más feltételtől függetlenül. Ez a biznisz csalás. Németh Sándor piramisjátéka úgy működik, hogy aki nála befizeti a pénzét, azt Istentől kapja vissza kamatostul. A nyereségért Istennek kell jótállnia. De nyeresége itt csak egy embernek van, aki kicsalja a pénzt a többi embertől. A hívő nem arat semmit, de még a „vetőmagnak” használt pénzét is elveszítette. A panaszával forduljon Istenhez. Ha nem működik az áldás, akkor Németh Sándor még le is hordja. Minden bizonnyal ő a hibás, mert valamiért Isten leállította a kifizetést. Valamit ő nem csinál jól, vizsgálja meg az életét. Amit fizetett, elveszítette. Ez közönséges csalás, lopás, zsarolás, szélhámosság és bűncselekmény.
Ha megnézzük a Bibliát, Isten soha nem ígérte azt, hogy ő egy pénzváltó lesz, mint akiket Jézus kiűzött ostorral a templomból, és aki pénzt akar, annak nincs más dolga, mint befizet Németh Sándornál, Isten pedig visszafizeti a sokszorosát. A vetés és aratás törvénye az Ige esetében is függ a földtől, ahová a magot vetik. A mag hullhat köves földre, hullhat gaz közé, és akkor nem terem semmit. Márpedig itt a „föld”, ahová a mag hullik, az Németh Sándor feneketlen mély zsebe. A kérdés az: jó földbe hull-e a mag, amit a hívők a Hit Gyülekezetében Németh Sándornak fizetnek? A Németh Sándornak vetett mag teremhet-e gyümölcsöt?
Az adakozásról szóló alapelv így szól a Bibliában: „Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem, mint ragadomány. Azt mondom pedig: aki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat. Ki-ki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségetek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek. Amint meg van írva: szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad. A ki pedig magot ad a magvetőnek és kenyeret eleségül ad, és megsokasítja a ti vetéseteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét. Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez az Istennek.”
A cél nem a gazdagodás, hanem a teljes jószívűségre való eljutás. Pál apostol elküldött embereket az adományért, de nem egy tengerparti villát építtetett belőle Görögországban. Amikor kivégezték, „koldus” módjára, szegényen halt meg. Az adományok nem őt gazdagították. Akik Pál apostol munkájába vetettek, azok sem azért tették, hogy meggazdagodjanak. Ezért a vetés vége aratás lett, de nem úgy, és nem olyan brutálisan materialista módon, ahogy Németh Sándor hirdeti és a Hit Gyülekezete tagjai képzelik azt. Németh Sándor a Bibliát meghamisítva egy piramisjátékot épített föl, amivel kifosztja a hívőket, és a pénzüket elveszi, amit saját gazdagodására használ fel.
*
Nem szeretnénk untatni az olvasót, de ahhoz, hogy megértse, miért nem a Bibliáról, hanem közönséges bűncselekményről van szó, röviden bemutatjuk a különbséget. A fenti leírásból megismerhető a különbség a nyerészkedés és a szellemi vetés között. Az első, hogy az adomány nem lehet ragadomány. De ahol fenyegetéssel és hamis ígéretekkel, a gazdagság csábításával szedik ki az emberekből a pénzt, az nem adomány, hanem ragadomány. Ez nem anyagiak szellemi vetése, mert az nem származhat szomorúságból vagy kénytelenségből. Isten pedig nem banki kifizetőhely, aki a befizetett összeg után fizet magas kamatot, hanem annyit ad, hogy „elégségetek” legyen, és még annyit, hogy a „jótéteményre bőségben legyetek”.
A hívő sem adakozhat a nyerészkedés reményében, és nem számíthat arra, hogy pénzen megveszi Istentől a gazdagságot, amivel magát hízlalja, mint Németh Sándor. Amit kap a szükségein felül, azt jótéteményre kapja. Ugyanígy Németh Sándor is arra kapja, hogy másokkal jót tegyen, nem arra hogy a város egyik előkelő hegyén kétmilliárdos palotát építsen magának. Ha Németh Sándor a rezsi fölötti adományokat magának és a családjának tartja meg, miközben a szolgatársait, az alkalmazottait ki is zsigereli, hogy neki minél több maradjon, akkor Németh Sándor tipikusan az a „föld”, amelybe nem szabad vetni egy fillért sem, mert az elvetett magból nem nő ki semmi.
Ahol a vállalkozó a profitot elteszi, azt biznisznek nevezik, és nem egyháznak. Márpedig Németh Sándor profitot termel, amit kivesz a vállalkozásából. Aki szór, ad a szegényeknek, Isten azoknak megsokasítja a vetését, és megnöveli az igazságuk gyümölcsét, ami nem más, mint a „jótétemények”, amit másokkal tettek. A gyümölcs még csak nem is a gazdagság, hanem a jótétemény. Isten azoknak ad, akik másoknak is adnak, nem maguknak gyűjtenek, hanem akik csatornává válnak. Ez is úgy működik, mint az Isten Igéje, a szellemi kijelentés. Aki elrejti magának, aki elássa, az nem kap többet. Csak az kap, aki másokkal megosztja. Ez a vetés és az aratás szellemi törvénye Isten országában. A világi pedig az, amit Németh Sándor a Hit Gyülekezetében folytat. Nála a pénz megreked.
Jézus Krisztus tanítása szerint a gondviselés nem a „vetés és az aratás” törvénye szerint működik. Nem az alapján kap valaki Istentől bármit, mert Istennek adott bármit. Hanem azért, mert Isten szereti és gondoskodik róla. Akik pedig adnak, nem azért adják, hogy kapjanak, és főleg nem azért, hogy meggazdagodjanak. Ehhez képest Németh Sándor piramisjátékában mindkét oldalon nyerészkedők állnak. Az egyik oldalon Németh Sándor, aki megzsarolja, és hamis ígéretekkel kifosztja a hívőket, a másik oldalon pedig a becsapott spekulánsok, akik attól várják Isten áldását, hogy egy kőgazdag szélhámosnak adják a pénzüket, aki az így megszerezhető pénz érdekében egy vallási közösséget működtet, amelynek célja a tized- és adománytermelés a tulajdonosnak. Zalatnay Sarolta is így szedte ki a pénzt az emberektől, csak legalább nem keverte bele istent, tényleg azt hitte, hogy majd tud fizetni, és nem fenyegetett meg senkit, hogy neki adják a pénzüket. Ő börtönben végezte, Németh Sándor pedig él és virul belőle.
Németh a kárhozat lebegtetésével megfélemlíti a hívőket, ellenségképek gyártásával elidegeníti őket a világtól, nehogy más befolyás érje őket, és nehogy máshová vigyék a pénzüket. A vetés és az aratás szellemi törvényét meghamisítja. Szóba sem kerül a szegények megsegítése, a jótétemények, mint amelyek e törvény működésének feltételei. Mert a pénz csak eszköz Istennél, a meggazdagodás nem anyagi, hanem a teljes jószívűségre való meggazdagodást jelenti. A pénz átfolyik a hívőkön, de a jószívűség kiérlelődik, az megmarad. Ez pedig hálássá teszi a hívőt, ez szerez hálaadást az Istennek. Mert a pénz szeretete, és a gazdagság, amelynek vágya Németh Sándor piramisjátékát élteti, megrontja az embereket, és a jószívűséget kioltja belőlük.
Amikor pedig valaki a földi gazdagságáról lemond, és átengedi a pénzt a rászorulóknak saját magán, az krisztusi természet részese lesz, és a szíve jósággal telik meg. Erről beszél a Biblia, ami ellenkezője annak, amivel Németh Sándor kufárkodik. A pénz tehát nem cél, hanem a szellemi kincsek elnyerésének eszköze. Ez az, amihez semmi köze nincs Németh Sándor piramisjátékának. Hívők pásztora élhet jól, tisztes polgári jómódban, de nem törekedhet krőzusi gazdagságra, mert önzése és pénzimádata megrontja, sok káros kívánságba és cselekedetbe viszi. A végén pedig oligarcha lesz belőle egy önkényuralmi, maffiózók által vezetett rendszerben, ahol a diktátor szolgája lesz, mert az védheti meg attól, hogy a bűncselekményei miatt felelősségre vonják. A liberális jogállam ezért lesz a gyűlölt ellensége, mert abban nem élvezhetne törvények feletti védelmet.
Végezetül a tizedfizetés ugyanígy a Biblia meghamisítáával végrehajtott rablás. Az újszövetségben nincs tizedfizetés. A tized ezen kívül is rablás, mert átokkal fenyegetve kényszerítenek hívőket arra, hogy bármilyen forrásból származó jövedelmük tíz százalékát minden hónapban Németh Sándornak adják, aki egyedül dönt a pénz sorsa felől. Mintha útszéli rabló helyezne pisztolyt a hívők fejéhez. Ha nem fizetsz, átok alá kerülsz, tönkremész, meg is halhatsz. Németh Sándor ennek megfelelő királyi gazdagságban és luxusban él, miközben nem tudjuk, hogy még mennyi pénzt, értéket, vagyont rejteget. A látható vagyon is megdöbbentő.
Hivatalosan tagadják, hogy a tizedfizetés kötelező. Valóban nem tartják nyilván, ki fizet, ki nem fizet, de annál biztosabb „ösztönző”, mint az átokkal, a pokollal, Isten büntetésével, anyagi csőddel, betegséggel való fenyegetés, nincs. Akinek azt mondják, hogy nem kötelező, de a Biblia ezt mondja (ami hazugság, mert az újszövetségben a Biblia ezt nem mondja), és Istent lopja meg: aki visszatartja a tizedet, az fizetni fog ezért. Meg is halhat. Ha nem teszed, ez lesz a következménye. Ez zsarolás. Németh Sándor tehát egyik oldalról az áldás hamis ígéretével, másik oldalról az átokkal való fenyegetéssel csalja ki az hívőkből a pénzt. Ez nemcsak a Biblia primitív meghamisítása, hanem bűnözés. Egyik oldalról piramisjáték, másik oldalról zsarolás. Ezt nevezi ő és az Orbán-rendszer „egyháznak”. Hol van ilyenkor Semjén Zsolt?
További megdöbbentő és szaftos részletek Bartus László Fesz lesz című leleplező könyvében, amely a Libri könyvesboltokban és a Láng Tékában kapható.
