Kevés álságosabb beiktatási beszédet hallhattunk, mint amit Novák Katalin előadott. Ilyeneket mondott: “számíthatnak rám azok a magyarok is, akik a többség számára láthatatlan helyeken, rossz körülmények között élnek. Ott leszek közöttük, leülök a sámlira, meghallgatom és képviselem őket. Fül, szív és száj akarok lenni azok számára, akiket most kevésbé hallunk, látunk és értünk, hogy érezzük: összetartozunk”. Azért volt mindez szánalmas, mert Novák az elnöki kinevezés elfogadásával tudta, hogy egy diktátor parancsainak a végrehajtására vállalkozott.
Novák eljátszotta a legkisebb leányt, akiből köztársasági elnök lesz, és hivatalát az igazság képviseletére és az elesettek védelmére használja. Ő lesz a női Mátyás király. Talán el is hitte a mesét a régi énje, amelyet már rég eladott. Az olyasmiről álmodott volna, hogy neki önálló döntése lehet és ő lesz az „emberek elnöke”. De ez a kinevezés nem erről szól. Ide gazembernek választották, és ő erre mondott igent. Pontosan tudta, hogy egy diktatúra kiszolgálására kapott megbízást, és addig lehet elnök, amíg ezt megteszi. Ezt vállalta, és a vállalását teljesíti. Ő lett a gonosz a mesében.
Mi sem bizonyítja jobban, minthogy eddig minden elé tett papírt aláírt, és ezt teszi majd ezután is. Nem vesz tudomást a kirúgott tanárokról, az alapvető jogsértésekről, az oktatás katasztrofális helyzetéről. Nem éri el az ingerküszöbét, hogy családokat tesznek tönkre. De a „sámlis” ígéretéhez képest a legalja ténykedése a „szociálisnak” nevezett törvény módosításának aláírása volt. Ez a törvény eltörli az állam alapvető kötelességét, az elesettekről való gondoskodást. Az állam kivonul onnan, ami a dolga. Mostantól mindenkinek magáról kell gondoskodnia, ha nem tud, megdöglik.
Ez nem sok változást jelent a létező valósághoz képest, mert az egészségügy is úgy működik, hogy aki nem tudja meggyógyítani magát, az megdöglik. Nagy gondoskodást eddig sem vert le Orbán fasiszta rendszere, kivéve az Orbán-családról való gondoskodást. De mostantól már „törvényesen” nem felel az állam senkiért, nem gondoskodik senkiről. Így könnyű felszabadítani a pénzt, hogy nem kell gondoskodni senkiről és semmiről. Novák azt írta alá, hogy az elesettek, rászorulók, magatehetetlenek nem számíthatnak az államra.
A törvény szerint mindenkinek magáról kell gondoskodnia, mintha nem lenne állam, s nem lenne egy politikai közösség, amelynek a tagja. Mintha soha semmi adót nem fizetett volna az államnak, mintha soha semmit nem tett volna ezért a társadalomért. Mintha nem lenne a magyar társadalomnak kötelessége szolidaritást vállalni és gondoskodni a társadalom elesettjeiről. Ezért a fasizmus a legembertelenebb rendszer a világon, mert akiket – előbb-utóbb – nem öl meg, azokat hagyja meghalni. Joga csak az erőseknek van élni. Értéke csak a fizikai erőnek van.
Az állam kötelezően írja elő a hozzátartozóknak a gondoskodást. De attól, hogy valaki rokon, még nem biztos, hogy alkalmas arra, hogy gondoskodjon másról. Nem is kötelezhető arra, hogy élete hátralevő részét a magatehetetlen rokonáról való gondoskodással töltse. Ha ezt sem tudják érvényesíteni, akkor jön az önkormányzat, amelynek erre se embere, se pénze nincs. A lényeg az, hogy Orbán zsebéig ne érjen el a dolog. Ha az önkormányzat sem képes segíteni, akkor jönnek az egyházak és a civil szervezetek. Ha ezek sem segítenek, akkor jön az állam: a temetkezési vállalat.
Nováknak számos oka lett volna arra, hogy ne írja alá a törvényt, amely az első szótól az utolsóig alkotmányellenes. Az élethez való alapvető jogot sérti, és az állami feladatokat szünteti meg. De még olyan „apróságok” miatt is meg kellett volna tagadni az aláírást, hogy az állam a tőle elválasztott egyházak feladatává teszi a gondoskodást. Még az is törvénytelen, hogy ha együttműködési kötelezettséget ró rájuk. Az egyházak feladata az odefelvalókkal való foglalkozás, a természetfölötti valóság, Isten keresése, nem az állami feladatok helyettesítése. Az állam nem róhat rá semmit.
Megismételjük ebből a jeles alkalomból, amit Novák ígért a beiktatásakor: “számíthatnak rám azok a magyarok is, akik a többség számára láthatatlan helyeken, rossz körülmények között élnek. Ott leszek közöttük, leülök a sámlira, meghallgatom és képviselem őket. Fül, szív és száj akarok lenni azok számára, akiket most kevésbé hallunk, látunk és értünk, hogy érezzük: összetartozunk”. Nem, nem tartozunk össze, ezt nem lehet ennél világosabbá tenni. A NER elitjével, arisztokráciájával, lelketlen és gátlástalan kiszolgálóival nem tartozunk össze, nekik semmi közük ehhez a néphez.
Azt leszámítva, hogy ennek a népnek veszik el a jogait és a javait, forgatják ki mindenükből őket. Novák egy olyan elnöki rezidenciába hazatérve írja alá a magatehetetlen emberek halálos ítéletét, amelyet nemrégen 280 millióért újítottak fel (a halszemű Áder 38 milliójával szemben), aki már most tudja, hogy élete végéig királyi színvonalon gondoskodik róla a magyar állam. Hivatala most költött 185 millió forintot gépkocsibeszerzésre. Novák nem a szegények sámlijára teszi le a nagy seggét, hanem egy felső kategóriájú luxuskocsiba, és egyedül a diktátor lesz, akit meghallgat.
Akitől mindezt kapta, amiért eladta önmagát, azokat az egykori álmait, volt identitását, amely még a szegények és nyomorultak jótevője akart lenni. Ehelyett a zsarnokuk lett, nem ingyen, mert a karrier, a státusz, a pénz fontosabb volt, mint a becsület, a tisztesség, a jószívűség és önmaga. Mások legalább elhallgatják, hogy régen nem ilyenek voltak, és nem ilyen mocsok emberek akartak lenni. Novák azért a legvisszataszítóbb mindnyájuk közül, mert eljátssza, mintha ma is ugyanaz lenne, aki volt, aki szeretett volna lenni, miközben egy zsarnok szívtelen, gátlástalan kiszolgálója.
Ne próbáld becsapni magad Novák. Rongy ember vagy, és ezt mindenki látja. Senki nem dől be a képmutató dumának, az állandó idétlen művigyorgástól pedig mindenkinek hányingere van. Ne felejtsd el Novák Katalin: mi, a nép, egyszerű magyar emberek, amilyen egykor te is voltál, hányunk tőled. Megvetünk. Átnézünk rajtad. Úgy mondják a konyhaasztal mellett a sámliról, hogy aljas, szemét ember vagy. Most lehet vigyorogni.
