Volt idő, amikor a neonácizmus Magyarországon (és a világon) elszigetelt, marginális csoportok sajátja volt, azzal a turistalátványossággal, hogy mindennek az ellenkezőjében hittek, mint ami a valóság, és mégsem kezeltették magukat. A kilencvenes évek végén már érezhető volt, hogy Orbán Viktor képes lesz arra, hogy ezt a sötét ideológiát szalonképessé tegye és a mainstream politika részévé tegye. Erre azért is volt esélye, mert a fasizmus – leánykori nevén „keresztény-nemzeti” ideológiának nevezett – horthysta változata Magyarországon soha nem szűnt meg, hanem az maga a magyar jobboldaliság.
Ezért az unalmas papírforma az, hogy egyházi emberek fasiszta pártba keveredve legnagyobb szószólói lesznek olyan gondolatoknak, amelyeket már Potyka bácsi skinheadjei is túlzónak tartottak volna és kiröhögnek. De ma ez a fasizmus kivívta létjogosultságát, magát legitim, sőt a józan ész, az emberség és a jogállamiság egyedül elfogadható alternatívájaként hirdeti, s nem is veszi észre, hogy más elnevezéssel a fasizmus és a nácizmus koktélját kínálja korlátolt és elbutított embereknek, vagyis a világ jelentős részének.
A világ pusztulásának nyilvánvaló jele, hogy egy ilyen ideológia képviselője, Hoppál Péter még magyar kulturális államtitkár is lehetett. Hoppál évek óta bizonyította, hogy megállta volna helyét a Bosnyák Imre által vezetett nyilas csoportban is a Jurta Színházban, de most életműve csúcsára érkezett, amikor a rasszizmus elleni kiállást jelentő térdelést a náci karlendítéshez hasonlította, s a magyar futballválogatott 1940-es berlini meccsével állította párhuzamba az Orbán-csapat „nem térdelését”.
Először is emlékeztetnénk Hoppál urat, hogy a magyar horthysta keresztényfasiszta állam labdarúgói nem hősként szálltak szembe akkor a nácikkal, hanem országuk a náci Németország baráti és megbízható szövetségese volt. Nem azért nem mutattak be karlendítést, mert tiltakoztak volna a német nácizmus ellen, hanem azért, mert más volt a köszöntésük, mint ahogy más címert viseltek a mezükön. Ez nem egy hősies náciellenes kiállás volt, nem is annak szánták, ahogy nem is tűnt annak.
Aztán emlékeztetnénk a keresztényfasiszta Hoppált arra is, hogy az a Magyarország, amelyet akkor az a csapat képviselt, karlendítés nélkül, „keresztény” megfontolásból, csaknem félmillió magyar zsidót küldött példás szorgalommal a német náci haláltáborokba, hogy ott iparszerű keretek között megsemmisítsék őket. Ez a cselekedet a keresztényfasizmus kvintesszenciája volt, amikor az eszme önmagára ismer, azonos önmagával és legmagasabb szinten fejezi ki önmaga lényegét. Ezért Hoppál a maga keresztényfasiszta, kereszténynáci ideológiáját ne próbálja valami hősiességnek beállítani.
Nincs a Szent Korona, Szittyakürt és a Magyarok Vasárnapja gazdag archívumában ahhoz mérhető ostobaság és nyilas gonoszság, mint amikor Hoppál a tömeggyilkos, rasszista, antiszemita, náci ideológia karlendítését a fekete bőrszínű emberek fajgyűlölő kirekesztése elleni szolidaritást kifejező térdre ereszkedéséhez hasonlítja, azzal azonosítja. Ebben a párhuzamban a nem letérdelés az, ami a náci karlendítés megfelelője, mert az áll ki a fajgyűlölet, a fehér felsőbbrendűség mellett.
Hoppál Péter kétségkívül eredeti keresztényfasiszta és kereszténynáci gondolkodó, aki a képességeihez mérten nagy karriert futott be ezzel az eredetiségével. De a „liberálfasizmus” kifejezéssel – fájdalom – már csak gyenge epigon a nála törekvőbb NER-gazemberek között, akik hamar elsajátították, hogy az antifasiszta liberalizmust nevezzék fasisztának, mely „fasizmus” abban nyilvánul meg, hogy nem kíván túlzott teret adni az igazi fasizmusnak és nácizmusnak, amit Hoppál és a gazdái képviselnek.
Azt kell mondanunk, sajnos, nem eléggé teszi ezt, aminek ékes példája a NER, az Unió első fasiszta és náci államának létezése. Megint önvédelemre szorulnak a fasiszták és a nácik, mint 1944-ben, és nincs kétségünk afelől, hogy ha tehetik, meg is védik és felszabadítják a kereszténységet és a nemzetet újra a liberális (értsd: zsidó) emberi jogvédők terrorja és elnyomása alól.
Íme, Hoppál hazug és ízléstelen kereszténynáci posztja a Facebookon:
Log in or sign up to view
See posts, photos and more on Facebook.
