Nagy csoda lesz, ha az Orbán miatt megbukott Manfred Weber és Donald Tusk titkos reménye teljesül, és az Európai Néppárt kirúgja Orbánt. Ehhez mindenek előtt arra lenne szükség, hogy Angela Merkel és a német kereszténydemokraták levegyék róla a kezüket, mert Orbánt eddig is Merkel és a CDU védte meg a legalantasabb kétszínűséggel, megtagadva minden nyíltan hangoztatott európai és demokratikus értéket. Ehhez viszont arra lenne szükség, hogy a német autógyártók, akik Orbán segítségével kizsákányolják a magyar munkavállalókat, ne követeljék Orbán védelmét, mert Orbán rajtuk keresztül zsarolja a németeket. Leginkább azt kellene felismerni, hogy az Orbán által támogatott német autógyárak jelenléte Orbánnak legalább olyan fontos, mint a németeknek, mert nélkülük összeomlana a költségvetés.
Már az is meglepő, hogy nem minden ricsaj nélkül, fű alatt rendezik Orbán ügyét, kiadva a „három bölcs” által egy semmitmondó kamu jelentést, amely alapján egyszerűen visszaállítják a Fidesz felfüggesztett tagságát. Abból tudható, hogy nem így van, hogy a döntés közeledtével egyre többször lebegtetik, hogy a „Fidesz” dönti el, marad-e vagy távozik, és sok szivárogtatás nem zárja ki a távozás lehetőségét. Orbán hazugsága természetesen, hogy ők döntenek, mert ebben az esetben bármikor dönthettek volna eddig is, legalábbis a kilépésről.
A maradásról pedig semmiképp nem ők döntenek, hanem a Néppárt. Ha a Néppárt úgy döntene, hogy Orbánra semmi szükség, többet árt, mint használ, ha a németekkel szemben a Néppárt demokratikus része megfelelő ellenerőt képviselne (a kirúgáspárti németekkel együtt), akkor ezt Orbán eléőadhatná úgy, mint a saját döntését. Ez is tipikus óvodás viselkedés, hogy róla nem dönthetnek mások, hanem ő dönt magáról, ami lehetne tiszteletre méltó, ha valóban így lenne, és végre saját maga döntene. De nem dönt, mert csak a távozás mellett dönthetne, a maradásról nem ő dönt, de ha kirúgják, akkor neki el kell játszania, hogy nem kirúgták, hanem ő távozott. Méghozzá azért, mert a Néppárt megtagadta saját értékeit, liberális és bevándorlópárti lett.
Ebből egy szó sem igaz, a valóság ezzel szemben az, hogy miközben a Néppárt menedéket nyújtott az Unió első fasiszta államának és korlátolt diktátorának, maga nem fasizálódott el, ahogy Orbán szerette volna. Annak ellenére, hogy mindent megtett ezért, még hígítani is próbálta a Néppártot, behúzni az olasz fasisztákat, a balkáni nacionalistákat az európai szélsőjobbot, de nem sikerült. Az viszont látszik, hogy Orbánnak megint van egy rá jellemző sunyi terve arra az esetre, ha végre a Néppárt kitenné a szűrét. Ebben az esetben ugyanis a Fidesznek mennie kell (mint tudjuk, ő „döntött” így), a KDNP viszont marad, mert formálisan a KDNP az egy „párt”, méghozzá egy „önálló párt”. Ezért formálisan a KDNP-t nem érintik a Fidesszel kapcsolatos szankciók.
Ez tartalmilag nevetséges, mert a KDNP egy nemlétező párt, amelynek annyi szavazója nincs, ahányan járnak egy Felcsút meccsre, önállósága pedig semmi. Deutsch Tamás meg is jegyezte, hogy „Innen is látszik, hogy a formállogika legalapvetőbb szabályai nem befolyásolják az ő gondolkodásukat”, ami cseppet sem igaz, mert a Néppártnak a KDNP jogi státuszát kell figyelembe vennie, nem az informális helyzetét. Viszont azzal, hogy a KDNP a Néppártban marad, azzal Orbán is közvetve a Néppártban (is) marad. Ez lehetővé teszi számára, hogy a két párttal trükközzön: a „Fidesz” nevű maffia nyíltan az európai szélsőjobb mellé áll, illetve létrehoz, hogy demokratikusnak álcázott fasiszta szélsőjobboldalt Salvinivel és társaival. A KDNP-n keresztül pedig a Néppártban űzi tovább a kettős játékot.
Ezért a KDNP olyan lenne a Néppártban, mint Orbán szeme és füle, valamint piszkos mancsa, mert Orbán a KDNP révén továbbra is beavatkozna a néppárti politikába, miközben már kirúgták onnan. A KDNP-vel legfeljebb a súlya csökkenne átmenetileg, mert kevesebb a KDNP-s mandátum. Viszont Orbán azt csinál a KDNP-vel, amit akar. Ha akarja, megerősítheti, hogy legyen egy pártja a Néppártban is, ha nem jönne be a szélsőjobboldali fasiszta hatalomátvétel, és a KDNP-n keresztül beavatkozhat a Néppárt politikájába továbbra is. Eljátszhatja, hogy ő továbbra is tényező a Néppártban. De ha akarja egyesítheti is a két pártot, méghozzá a legkülönfélébb formákban, a pártszövetségtől a teljes fúziói. Lehet Fidesz-KDNP vagy bármi, még formálisan is a KDNP elnöke lehet.
Természetesen olyan egyesülési forma képzelhető csak el, ami a céljait szolgálja, hogy a kettős játéka megmaradhasson, formailag a KDNP ne legyen kizárható, és amit a magyar katolikus püspöki kar is elfogad, mert a KDNP a katolikus egyház tagság nélküli pártja. A katolikus egyház pedig mindig századokban gondolkodik, nem köti önmagát még Orbánhoz sem. Ezért vélhetően teljes egyesülésre nem kerül sor, mert ez a magyar parlamentben is plusz egy frakciót jelent, de a néppárti trükközéshez szükség lehet valamiféle látszólagos fúziós megoldásra.
Kezdetben azonban enélkül is működhet a kettős játék, és Orbán gondolkodhat úgy, hogy nem baj, ha a „Fidesz” nevén kirúgják, és a Fidesz nevén nő a mozgástere a szélsőjobb felé, mert a „KDNP” nevén megmarad a néppárti tagsága is, és ha megégeti magát, a KDNP nevén még mindig visszatáncolhat. Bánhatják a nyugat-európai civilizált országok, liberális demokrációk a „keleti bővítést”, a posztkommunista kelet-európai országok felvételét az Unióba. Némi gazdasági előny mellett, amit a piac és olcsó munkaerő jelent, magukkal hozták a kelet-európai „kultúrát”, a kicsinyes, sunyi alakoskodást, a kiskapukat, a képmutatást, a csalást, a korrupciót. Orbán olyan Európa számára, mint a pestis.
