A hódmezővásárhelyi történelminek mondható Fidesz-vereség nem billentette ki Orbánt, és nem járt azzal az eredménnyel, hogy visszatérjen az értelmes beszéd és tisztesség útjára. Ez is az egyik fő tanulsága a helyi polgármester-választásnak: Orbán nem képes váltani, és nem hajlandó visszatérni a normalitás világába.
A hódmezővásárhelyi eredménnyel kapcsolatosan azt a papagáj-szöveget hajtogatta, hogy „A választás tétje nem változott, egyetlen dologról szól: bevándorlóországgá alakulunk-e a választás eredményeképpen vagy nem”, továbbá: „Ha a mi közösségünk marad, akkor Magyarország nem lesz bevándorlóország, ha az ellenfeleink kapnak nagyobb bizalmat, Magyarországból bevándorlóország lesz”.
Mindez azt bizonyítja, hogy Orbán nem hajlandó felnőtt módjára kezelni és a propagandától különböző értelmes beszéddel megtisztelni a magyar népet: sem a maga táborát, sem az ország azon részét, amely nem a NER támogatója. Ez azt jelenti, hogy sem a retorika, sem a propaganda,s em a kampány, sem a NER nem változik. Vezetésével az ország halad a bukás és a pusztulás felé.
Orbán nagy kockázatot vállal azzal, hogy a választásokon mindent az idegengyűlöletre tesz fel, mert ebben a Hódmezővásárhely utáni pszichikai légkörben ez a hamis hang nagyon is disszonáns, és egyáltalán nem biztos, hogy a magyar emberek a végtelenségig vevők erre. Nem beszélve arról, hogy nem válasz arra az igazi kérdésre, amiről a választás szól, hogy maffiaszervezet, tolvaj és hazug bűnbanda irányítja az országot, felszámolva a jogállamot vagy nem.
Az idegengyűlöletre alapozott propaganda azért is veszélyes fegyver, mert a hazugságokról előbb-utóbb kiderül, hogy hazugság. Még akkor is, ha az ellenzék bűnös módon nem világt rá ezekre kellő határozottsággal, és nem tesz különbséget határőrizet és menekültek elleni törvénytelen magatartás között. Még akkor is, ha az ellenzék nem mer a bevándorlásról, a magyarok által is oly kedvelt szabad mozgás előnyeiről szólni. A magyar identitásnak pedig a „vendégszeretet” is a része, és könnyen feltámadhat ez az identitás a magyarokban.
Ha egyszer elmúlik a félelem, és a magyarokat nem lehet megijeszteni, akkor a demagóg idegengyűlöletre épülő propaganda ellenkező hatást vált ki, és elsöpörheti a rezsimet. Az, hogy Orbán ebben a pillanatban nem volt képes emberi hangon megszólalni, hanem csak az eddigi propagandát hajtogatni, arra utal, hogy elveszítette a kapcsolatát a valósággal, s eddig sokak által magasztalt ösztönös megérzései is cserbenhagyták.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy le lehetne őt választáson cserélni, és meg lehetne tőle demokratikusan szabadulni, mert azt is elmondta, hogy ezt ő soha nem bízza a véletlenre. Azt mondta, „mi csak úgy, véletlenül vagy szerencse révén, vagy a többiek gyengesége miatt sosem nyertünk választást”. Ez pontosan így van, mindig kellett hozzá a hazugság, az uszítás, az utcai zavargások, a puccs és a válastzási csalás. Ezért most sem bízza arra a győzelmet, hogy majd a többiek gyengesége miatt nyer.
Ez azt is jelenti, hogy a hódmezővásárhelyi sajnálatos eseményekl után várható, hogy valamilyen indirekt módon akadályozni fogja az ellenzéki összefogás lehetőségét, a sajtót, és a nyilvánosság elérésének lehetőségét korlátozni fogja, a kampányolást nehezíti majd az ellenzéknek. Olyan változtatásokat eszközöl, ami a propaganda mellett garantálja továbbra is a győzelmét, mert nem bízza azt sem a véletlenre, sem az ellenfél gyengeségére.
Amivel szembe kell néznie, az nem az ellenfél erősödése, hanem az ellene és a rendszerrel szembeni közutálat növekedése. Az idegengyűlöletre épülő propaganda azoban elhibázott, mert nem a közutálat növekedésének okaira ad választ. Ezért csak még inkább bosszantja azokat, akiknek kezd elehgük lenni a hazudozásaiból és a bűnszervezetükből. Ha pedig a demokratikus kormányváltást továbbra is akadályozza, ahogy az várható, akkor éleződik a szembenállás, és egyre inkább arra kényszerül, hogy a rendszer igazi arcát megmutassa.
Ez erősítheti azt a szándékot, hogy a 2018-as győzelme után felszámolja a civileket, a vele ellenséges maradék független sajtót, és szorosabbra húzza a diktatúra köteleit. Nehezen lesz fenntartható hosszútávon az ellentmondás, hogy egy diktatúra működik a demokrácia hamis látszata mögött, amely meghagy bizonyos szabadságot. Ez a szabadság ugyanis a diktatúrát veszélyeztetni fogja, emiatt a diktatúrának le kell vennie az álarcát. Ez igazolja majd a tézist, hogy diktatúrát hosszútávon demokráciának álcázva működtetni nem lehet.
Ma már a világon mindenhol diktátornak, autokratának tartják, lényegét tekintve a lepel lehullott, de a formális látszat még megmaradt. Amikor ez megszűnik, akkor kezdődnek a rendszer végnapjai, mert a rendszer alapja ez a leplezett típusú diktatúra, amely kisiklott mindenki kezei közül.
