Orbán úgy akart békepártinak látszani a március 15-i beszédében, hogy az általa támogatott Putyin az, aki háborút indított egy független szomszédos ország ellen, és ezt egyetlen szóval nem ítélte el. Orbán a „békepártiságot” úgy értelmezi, hogy ha az oroszok megtámadnak egy NATO országot, akkor ő a békére hivatkozva nem tesz eleget a NATO kötelezettségének, és megtagadja, hogy Magyarország részt vegyen a NATO bármilyen katonai akciójában.
Ez nem „békepártiság”, hanem árulás, s mivel Orbán a szövetségeseit árulja el, akik Magyarországot is védik, méghozzá azért, hogy az ország és a szövetséges NATO ellensége ellen ne harcoljon, ez hazaárulás is. Orbán nem békepárti, hanem oroszpárti. Ezt 1848 évfordulóján volt képes világossá tenni, amikor az 1848-as szabadságharcot (is) az oroszok verték le és fojtották vérbe. Csakúgy, mint most az ukránokét.
Orbán az oroszok népirtó rablóháborúját a „nagyhatalmak” háborújának nevezte, ami szintén egy hazugság, mert nem a nagyhatalmak, hanem az agresszor Oroszország és az áldozat Ukrajna között zajlik. Orbán bevonta a felelősök körébe a Nyugatot, és azonos szintű felelősséget tulajdonított nekik, akiknek semmi közük ahhoz, hogy Putyin el akar foglalni egy független és szabad államot.
A Nyugat és Magyarország árulója és ellensége, a háborús bűnös Putyin cinkosa és bűntársa (annyiban is, hogy minden eszközzel akadályozta Ukrajna uniós és főleg NATO csatlakozását) beszélt 1848 március 15-e évfordulóján, meggyalázva a magyar szabadságot és a magyar forradalmat. Orbán Putyin szolgája és bábja, ebben az értelemben pedig olyan, mintha maga Putyin helyezte volna a pozíciójába. Orbán orosz kém, ügynök és áruló, aki az orosz érdekeket védi és képviseli Magyarországgal és a Nyugattal szemben. Magyarország orosz gyarmat, egy olyan orosz báb vezetésével, amilyet Putyin Ukrajnában is akar.
Magyarország az Orországgal szembenálló NATO tagja. Orbán oroszbarátsága a NATO-tagságból fakadó kötelezettségek megtagadásához vezetett, mert ha valamelyik NATO országot megtámadnák az oroszok, akkor a NATO-nak kötelessége lenne a NATO országot megvédeni, és ebben Magyarország köteles lenne résztvenni. Orbán azonban az ellenség oldalán áll, ezért nem hajlandó az ellenség ellen harcolni, s ő ezt nevezi „békepártiságnak”. Ebben semmi békepártiság nincs, kizárólag árulás, amiért hadbíróság járna.
A magyar ellenzék bénasága és tökéletes impotenciája, hogy még ezt sem tudta világossá tenni, és hagyta azt, hogy a haza védelmét és a NATO kötelezettségek teljesítését Orbán háborúpártiságnak mutassa be, s a tökéletes árulást és hazaárulást pedig békepártiságnak nevezze. Orbán illiberális szövetségese, Putyin a világ szeme láttára háborús bűnöket követ el, népirtást folytat, Orbán pedig nyíltan a tömeggyilkos mellé állt a Nyugattal, az EU-val, Amerikával és a NATO-val szemben, és ebbe nem tudják belebuktatni.
Kommunikációs csőd, a tehetségtelenség, az alkalmatlanság, az államférfiúi karizmák teljes hiánya ez, s Magyarország történetének legnagyobb szégyene már az is, hogy a hazaáruló bűnöző rendezvényén több ember vett részt, mint a magyar szabadság mellett kiállók gyűlésén, az pedig a világ szégyene lesz ránk nézve, hogy a szomszéd országban zajló népirtás pártfogója kétharmados győzelmet arat a választáson, méghozzá úgy, hogy ehhez a rendszerbe épített csaló elemeken kívül még csalásra sem lesz szüksége.
Orbán a nagybetűs HAZUGSÁG. Annyiszor hazudik, ahányszor levegőt vesz. Megtestesíti a hazugság fogalmát. De folyamatos hazugsága közben egyetlen igazságot mondott: még soha nem állt ilyen jól a választás előtt 19 nappal, és az ellenfele egy olyan kihűlt üstökös, aki lezuhant és fejjel beleállt a földbe. Bármily fájdalmas, ez az igazság. Jobb szembenézni vele, mert csak az igazság segít abban, hogy valami változás legyen.
