Orbán Viktor a gyakorta csak gyarmatosítónak és elnyomónak nevezett „Brüsszel” ellen tiltakozik, mert a gyarmatosítók kevesebb pénzt akarnak adni az eddigieknél. Felsorakoztak mellette a V4 (Vérszívó 4) országok vezetői is, különösen a korrupcióról és az uniós pénzek elveréséről híres Andrej Babis cseh miniszterelnök, aki azt mondta: „A csökkentés elfogadhatatlan. Ugyanakkor prioritásként kell kezelni, hogy a támogatási pénzeket értelmesen költhessük el. Lehetőséget kell kapnunk arra, hogy a beruházásokról önállóan, nemzeti szinten dönthessünk.” Ez a potenciális tolvaj hangja, aki tiltakozik, ha nem lophat.
Az Unió ugyanis egyre inkább arra törekszik, hogy a támogatásokat közvetlenül azoknak adja, akik felhasználhatják. A „nemzeti szinten” felhasznált támogatások egy része eltűnik és gyanús korrupciós ügyek veszik körül őket. Ez konkrétan is érintette Babist, akinek továbbra is nagyon fontos, hogy az uniós támogatások az ő „ragadós” kezén menjenek át. Ebben nyilván osztja a véleményét Orbán is, akinek a veje nevéhez kapcsolódik az OLAF által feltárt ügy, ahol csak azért nem került sor uniós eljárásra, mert Orbán inkább nem nyújtotta be a számlákat az EU-nak, hanem a magyar adófizetőkkel fizettette ki a Tiborcz István által meglovasított 3 milliárd forintot.
Az illiberális fasizmus flé hajló, korrupcióval fertőzött, nacionalista posztkommunista országok számára létérdek, hogy az általuk pocskondiázott, gyalázott, leszólt nyugateurópai liberális demokráciák polgárai pénzét megkapják. Leginkább a kohéziós pénzeket, mert ezeket nem kell visszafizetni, mivel az uniós átlaghoz való felzárkózást szolgálják. Ezek a pénzek vannak leginkább veszélyben, ezekből épülnek a „kisvasutak” és a hasonló projektek, már ha épül belőle valami egyáltalán. Ezeken lehet hízlalni a családot, az oligarchákat és etetni a holdudvart. A V4 országok, élükön Orbánnal, leginkább ezeket a pénzeket hiányolják, és ezek csökkenése miatt háborognak. Noha ezeknek a története kizárólag egy bűncselekménysorozat keretében írható le.
Orbán azt mondta: „Igazságot akarunk!”, de ez a mondata teljes mértékben értelmezhetetlen. Ez ugyanis azt jelenti, mintha neki és cinkostársainak bármi „járna”, és valaki a járandóságukat tartaná vissza. Ez a pénz azonban senkinek nem jár. Ezt az Európai Bizottság határozza meg az uniós költségvetésben. Ez a gyarmatosító „Brüsszel” ajándéka, a többi uniós támogatással együtt, ami nélkül az Orbán-rendszer rég összeomlott volna. Ezért is fontos nekik, hogy az Unió továbbra is zavartalanul finanszírozza az Unió első fasiszta államát, és mindazokat, amelyeket megfertőz. Támogassák az EU gyengítését és szétverését, Putyin erre irányuló terveit, amelynek legfőbb végrehajtója Orbán.
Az EU-ban megindult a tervezgetés arról is, hogy az uniós forrásokat és támogatásokat a jogállamiság feltételeihez kössék. Ennek oka az, hogy miközben ezek az országok az EU pénzéből élnek, tagadják az EU demokratikus és jogállami normáit. Nem ösztönösen, hanem tudatosan, és szándékosan készülnek arra, hogy előbb-utóbb valamilyen gazdasági- vagy menekültválság kihasználásával a megpuccsolják a jogállami és liberális demokratikus Európai Uniót az európai szélsőjobboldallal.
Orbán azt is mondta, hogy „csalódottak, mert nem kezdik meg a tárgyalásokat Észak-Macedóniával és Albániával, ezért fel kell gyorsítani a tárgyalásokat azokkal az országokkal, amelyekkel már megkezdték az egyeztetéseket, hogy valamelyest enyhítsék ezt a rossz döntést”. Orbánnak szüksége van a balkáni országokra és az EU keleti bővítésére, mert ezekben a demokráciahiányos országokban látja potenciális támogatóit a nyugat-európai demokráciákkal szemben. Minél több ilyen élősködő, vérszívó nacionalista ország kerül be az EU-ba, annál nagyobb lehet Orbán illiberális fasiszta tábora. Az EU öngyilkossága az is, hogy a jelenlegi vérszívókat felvette. Ha ezeket még szaporítani akarja, akkor saját torkára tette a kést.
