Orbán Viktor egyértelműsítette, amit eddig tagadtak, hogy a „gyermekvédelminek” hazudott népszavazás a homoszexuálisok ellen irányul, miután a pénteki rádióinterjújában azt mondta, hogy „van egy nagyon nagy vita” arról, hogy a homoszexualitás „elvezet a pedofíliához”. Ez a mondat bizonyítja azt is, hogy a pedofiltörvény is a melegekkel azonosítja a pedofíliát, „tőlük kell védeni” a gyerekeket, és az egész „gyermekvédelemnek” álcázott propaganda a homoszexuálisok elleni gyűlöletkampány, méghozzá szavazatszerzés céljából. Hazudtak az Európai Uniónak és Amerikának is.
Ami a mostani kijelentését illeti, Orbán jól tenné, ha nem a felcsúti kocsmában és a gyűlölködő amerikai fundamentalista keresztény szennyirodalomból tájékozódna, hanem például a magyar bűnügyi statisztikákból, tudományos kutatások eredményeiből, ami egy más világ, és ami a legteljesebb mértékben ellentmond az uszító kijelentéseinek. Már amennyiben a valóság érdekelné, és nemcsak az, hogy diktatúrák szokása szerint bűnbakokat keressen, akikkel szemben a gyűlöletet felkorbácsolhatja, mert a migránsozás már lejárt lemez.
Magyarországon vannak gyermekvédelmi szakemberek, kutatások, programok. Működik egy gyermekvédelmi hálózat, az elkövetett és felderített gyermekbántalmazásokról statisztikát vezetnek, azokat tipizálják és publikálják is. Ezért akit valóban érdekel a téma, könnyen utána járhat egy sima Google kereséssel is, hogy a gyermekek ellen elkövetett szexuális bántalmazásokat családokon belül, és nem a homoszexuálisok követik el. A pedofil bűncselekmények elkövetői legnagyobb számban közmegbecsülésnek örvendő, heteroszexuális, keresztény családtagok, többnyire férfiak.
Ha Orbánt valóban a „gyermekvédelem” érdekelné, akkor egy szakember öt perc alatt felvilágosítaná, hogy a gyermekbántalmazások legkisebb százalékát képezik a szexuális visszaélések, a legtöbb a fizikai bántalmazás és a lelki abúzus, a veszélyeztetés és az elhanyagolás. Ha valóban a gyerekek érdekelnék Magyarország elsőszámú bűnözőjét, akkor ezekkel is foglalkozna, ezek pedig nem egy népszavazással kezelhetők, hanem a szakemberek által már százszor leírt, de soha meg nem valósított intézkedésekkel, ami egyébként az ő dolga lenne.
Herczog Mária szociológus kutatásaiból kiderül, hogy a szexuális gyerekbántalmazások esetében „a szexuális abúzusnak nincs speciális oka, az elkövetőket a szexuális vágy vezérli. Jellemzően nem pedofil személyekről van szó, a lányok sokszor a megbetegedett, meghalt stb. anya helyett – esetenként tudtával és egyetértésével – lesznek áldozatok”. A Legfőbb Ügyészség büntetőeljárásokról készített listája alapján megállapítható, hogy a vizsgált három évben 411 gyermek közül 352 lány és 59 fiú – döntően 8 és 12 év közöttiek – szenvedett el családban szexuális abúzust.
A Központi Statisztikai Hivatal 2017-ben kiadott elemzése szerint „a gyermekbántalmazás a tapasztalatok szerint ugyanis korántsem csak a szülő-gyermek viszonyrendszerében értelmezhető, annak elkövetői ugyanúgy lehetnek nagyszülők, testvérek, mostohaszülők vagy egyéb, a gyermekkel rokoni viszonyban álló személyek is. (…) a szexuális erőszak sértettjeinek 36,5 százaléka, a gyermekpornográfia áldozatául esett személyeknek pedig 53,2 százaléka az elkövető családtagjaként vált annak áldozatává.” Az összes szexuális bántalmazás tekintetében az esetek kétharmada.
De nem kellene messzire menni a tények vizsgálatához, az Orbán-rezsim által létrehozott Emberi Erőforrások Minisztériuma is vezeti a gyermekbántalmazások statisztikáját a KSH adatai alapján. A minisztérium 2016-os elemzése (Papházi Tibor) szerint „a 2006–2013 évek átlagában a családon belül fizikailag bántalmazott gyermekek száma 4,1-szer, a lelkileg bántalmazottaké 7,2-szer, a szexuálisan bántalmazottaké 2,4-szer volt több, mint a családon kívül előfordult esetekben”.
Miközben közismert tény, hogy a szexuális erőszak felderítése a legnehezebb, mert a gyerekek a családtagok által elkövetett abúzusról nem mernek beszámolni. Egyesek szerint 25-szörös is lehet a látencia. Egyetlen felderített családon belüli szexuális bántalmazásra becslések szerint 25 darab fel nem derített eset jut. Íme, itt láthatók a táblázatok a családon belül és kívül elkövetett erőszak számára vonatkozóan. A zöld vonal mutatja, hogy hányszorosa a családon belül elkövetett szexuális bántalmazás a családon kívüliekhez képest évenként:
Az Orbán-kormány Emberi Erőforrások Minisztériumának elemzése a következő megállapítást teszi: „Hasonló mértéket kapunk, ha a családon belüli és kívüli erőszak által érintett gyermekek számát százalékos tekintetben vizsgáljuk a következő táblázat alapján. Az adatokból az állapítható meg, hogy a 2006–2013 évek átlagában a fizikailag bántalmazott gyermekek mintegy négyötödét a családon belül érintette ez a sors, a szexuálisan bántalmazottaknak pedig több, mint kétharmadát.”
Itt látható a hivatalos állami statisztika a családon belüli és kívüli szexuális gyerekbántalmazásról. Az egész statisztikai nyilvántartásban, de a tudományos kutatásokban, elemzésekben meg sem jelenik a homoszexualitás, mint valami szignifikáns tényezője a gyerekek szexuális bántalmazásának. Sehol nincs szó a homoszexuálisokról. Az a „nagy vita”, amiről Orbán beszél, hogy elvezet a homoszexualitás a pedofíliához, nem létezik. A statisztikai adatok azonban azt mutatják, hogy a legtöbb pedofil bűncselekményt a családokban követik el. A lenti táblázatban átlagban a dupláját.
Megismételjük: az Orbán-kormány minisztériuma szerint a szexuálisan bántalmazott gyerekek „több, mint kétharmadát” a családon belül éri a pedofil bűncselekmény. Ezek a családtagok pedig megbecsült heteroszexuális keresztény tagjai a társadalomnak, akik most felsóhajthatnak, mert velük mostantól senki nem foglalkozik, a pedofíliát a homoszexuálisokkal azonosították. A „család” az Orbán-rezsim legfőbb jelszava, az Orbán-rendszer azzal legitimálja és fényezi magát, hogy a család áll a középpontban. Miközben itt követik el a legtöbb szexuális visszaélést a gyerekek ellen.
De ez ellen nem tesznek semmit. Ott keresik az elkövetőket, ahol nincsenek, mert a homoszexuálisokat azzal akarják lejáratni és gyűlölt célponttá tenni, hogy a pedofíliával azonosítják őket. Akik pedig védik a nemi és szexuális kisebbségek jogait (mint például a demokratikus ellenzéki pártok), azokat úgy tüntetik fel, mintha a pedofíliát védenék a melegjogokkal, és a gyermekek szexuális kihasználását támogatnák, a gyermekeket veszélyeztetnék. Miközben a bántalmazók nem köztük, hanem a képmutató Orbán-rendszer „szent” keresztény családjaiban vannak.
A statisztikai adatok szerint a legtöbb pedofil bűncselekmény áldozata kislány, akiket a család valamelyik férfitagja abúzálja, legtöbbször a mostohaapja. Sok esetben az anyja tudtával. Ezek ellen kellene tenni valamit, ha Orbánt a gyerekek érdekelnék, és nem a legkiszolgáltatottabb, legvédtelenebb gyerekeket használná fel politikai célokra, egy aljas gyűlöletkampányra. Ők azok, akik nem tudnak védekezni a hazugságai ellen. Azt már csak Orbán kedvéért jegyezzük meg, hogy a nem szexuális jellegű családon belüli erőszak is súlyos társadalmi probléma, ami ellen tenni kellene.
A Kaliforniai Egyetem Davis-i központjának honlapján megtaláljuk a gyerekmolesztálók szexuális orientációjára vonatkozó tudományos publikációk összefoglalását. Az egyik említett kutatásban 195 elítéltet vizsgáltak meg. Kiderült, hogy az elkövetők 47 százalékának felnőtt kapcsolatok vonatkozásában nincs is szexuális orientációja, mivel hasonló korúakhoz soha nem is próbált közeledni. Azok a gyermekmolesztálók, akiknek korábban voltak felnőttekkel kapcsolatai, többségben heteroszexuálisok (a minta 40 százaléka). Itt látható az egyik kutatás eredménye.
A maradék 13 százaléknak felnőtt férfiakkal és nőkkel is voltak kapcsolatai, azonban esetükben sem találtak a saját nemük felé az ellenkezőnél nagyobb érdeklődést. Egy későbbi kutatásban Carol Jenny és munkatársai azt találták, hogy a gyermekek ellen szexuális erőszakot elkövetők kevesebb mint egy százaléka vonzódott a saját neméhez. A kutatók jogosan tették szóvá a Pediatrics folyóiratban, hogy a homoszexualitás és a gyermekmolesztálás összemosása megakadályozza a gyermekek elleni szexuális abúzussal szembeni hatékony fellépést.
Az ellenzéki pártok és a civilszervezetek szerint az alkotmánybíróság (ennél kisebb betüvel már nem tudjuk írni ezeknek a pártkatonáknak a nevét) által jogsértő módon átengedett népszavazási kérdésekre érvénytelen szavazatokkal kell válaszolni. Ezek nem kérdések, hanem hazug állítások, amelyek nem létező dolgokról szólnak, vagy olyasmit akarnak eltiltani, amire jelenleg is törvény van. Céljuk az uszítás, a gyűlöletkeltés és a megfélemlítés általi szavazatszerzés. Orbán hazugságokkal magyar emberek ellen uszít, akiknek a jogait és emberi méltóságát védenie kellene.
Méltatlan arra, hogy Magyarország miniszterelnöke legyen.
