(Fotó: Orbán szerint ezeknek az embereknek „idegenszerű” a demokrácia és a szabadság, akik így mennek a szabad és demokratikus világ felé.)
AN
Orbán a Focus című német lapnak adott interjújában azt mondta, „az arab tavasz legkeserűbb tanulsága az, hogy nem a szabadság kibontakozásához vezet a nyugati demokrácia rákényszerítése olyan országokra, ahol az idegenszerű, hanem még az a kevés is veszendőbe megy, ami volt”.
Ez a szöveg egybecseng a kuruc.info amerikaellenes szövegeivel és szerves részét képezi annak a szélsőjobboldali propagandának, amelyet Orbán magáévá tett. Nem először vádolja Amerikát azzal, hogy rá akarja kényszeríteni a demokráciát más országokra és emiatt felelős a világ bajaiért. A náci hírportálokkal és az összeesküvés-elméletek elmebeteg gyártóival összhangban Amerikának tulajdonítja az Iszlám Államot, a szíriai helyzetet, a menekültválságot és a térségben uralkodó káoszt.
Szerinte az amerikai „demokráciaexport” hatására „még az a kevés is veszendőbe megy, ami volt”. Az orbáni hasbeszéd egyetlen hazugságát sem szabad válasz nélkül hagyni, ezért jelentsük ki, hogy semmi nem ment veszendőbe, mert semmi nem volt. Ezek embertelen elnyomó rendszerek voltak, amelyek ellen felkelt saját népük, és nem a felkelők által sem kedvelt Amerika demokrácia-exportőr ügynökei robbantották ki az „arab tavaszt”. Az „arab tavasz” Amerikát váratlanul érte, és nem is tudott mit kezdeni vele.
A magyar sajtó jobbára kritikátlanul visszaböfögi a hazugságokat, és nem írja meg az igazságot. Az Egyesült Államok budapesti nagykövetségéről nem lehet tudni, hogy létezik-e egyáltalán azóta, hogy megérkezett oda egy hollywood-i producer, és kiirtotta egy hónap alatt a professzionális amerikai külszolgálatot. Ezért üdítő kivételnek számít, hogy a kenyérpusztító magyar külpolitikai szakértők közül Eörsi Mátyás végre megírta a Népszabadságban a tényeket (Eörsi Mátyás: Az USA a hibás, Népszabadság). Ezért elegendő csak idézni a cikkből.
„Azt mondják, az arab tavaszt az USA csinálta. Valójában azonban semmi köze nem volt hozzá. A Mohamed Bouazizi nevű fiatalember egy Sidi Bouzid nevű tunéziai kisváros többszörösen tönkrement utcai árusa volt. Amikor elege lett a tunéziai hatóságok packázásaiból, a mindent elöntő korrupcióból, 2010. december 17-én a főtéren leöntötte benzinnel, majd felgyújtotta magát. A Bouazizi halálát követő felháborodás olyan mértékű volt és olyan gyorsan terjedt, hogy Ben Ali diktátornak egy hónapon belül, már 2011. január 14-én el kellett menekülnie Tuniszból. A tunéziai siker bátorítóan hatott a térség más, diktátorok uralta országaiban is. Egyiptom, Líbia, Szíria volt a sorrend. Először Mubarak elnök bukott meg, majd egy elkeseredett és sok tízezer áldozatot követő polgárháború után Kadhafi líbiai elnök rendszere is. Kitört a polgárháború Szíriában, és zavargások voltak Jordániában, Bahreinben, Jemenben. Mit csinált eközben az USA? Az égegyadta világon semmit. Katonai beavatkozásra csak Líbiában került sor. Az ENSZ BT felhatalmazása alapján a NATO, azon belül elsősorban Franciaország avatkozott közbe, ám ez jobbára csak a „No Fly Zone” kikényszerítését jelentette, és azt volt hivatva megakadályozni, hogy Kadhafi légi erejével a saját civil lakosságát bombázza. Néhány odapörkölésen túl a felkelők kaptak még hírszerzési támogatást, hadviselési tanácsokat, amelyeket vagy meghallgattak, vagy nem. Nagyjából ebben merült ki a beavatkozás.”
Ezek a tények. Líbiában az ENSZ BT felhatalmazása alapján nemzetközi koalíció bombázott, amelyet Magyarország képviseletében az Orbán-kormány is megszavazott. Magyar repülőgép csak azért nem bombázott, mert nem voltak alkalmasak a korrupciós ügyletben vásárolt Gripenek a bevetésre. Martonyi János, Orbán külügyminisztere, azt mondta Kadhafi likvidálása után, hogy „túl későn volt”. A líbiai beavatkozást Franciaország kezdeményezte és kanadai parancsnoka volt. Senki nem exportált sehova semmit, senki nem kényszerített demokráciára senkit. Tömegmészárlás elől mentett meg tömegeket a NATO és az ENSZ. Ez a dolguk.
Szíriában 60 országból álló koalíció vetett véget az Aszad-rezsim népirtásának, amelynek tagja Orbán Magyarországa is. Van aki saját rendszerét akarja exportálni Szíriába, az nem más, mint Orbán Putyin barátja, aki életben tartja a diktátor hatalmát. A politikai stabilizáció, az öldöklés megállítása mindenki érdeke, ezt a célt szolgálta a diktatúra ellen lázadók segítése. Nem a szándék, hanem annak sikertelensége indította el a menekülthullámot. Nem részletezzük a többi antiszemita, amerikaellenes szélsőjobboldali hazugságot, amelyet Orbán terjeszt. Ráadásul gyáván, mert a magyarokat uszítja Amerika ellen, akik megértik, hogy kikről beszél, de nem meri megnevezni az Egyesült Államokat, hogy ne szembesítsék a tényekkel. Kétszínű, jellemtelen, gyáva gazember.
A szövegben a leginkább felháborító mégis az, amikor Orbán elvitatja más népeknek a szabadsághoz és a demokráciához való jogát és képességét. Vannak évezredes törzsi viszályok, vallási ellentétek, amelyeket háromezer éve fegyverrel oldanak meg. Ezeket nem lehet egyik napról a másikra demokratikus keretek közé szorítani. De Orbán állítása, hogy vannak népek, amelyektől idegen a szabadság és a demokrácia, egyes népek mély lenézéséből és megvetéséből fakad. Ez rasszizmus. Mi jogon vitatja el azt, hogy Szíriában vagy Líbiában valaki szabad és demokratikus országban éljen? Az Európába menekülők nagy része arra vágyik, hogy demokráciában éljen.
Nem kell messzire menni, nézzük meg Orbán Magyarországát. Magyarország eddigi töténelme alatt vajon hány évet élt klasszikus értelemben vett demokráciában? 1848 előtt mikor éltek a magyarok polgári demokráciában? S akkor Magyarország nem érdemelte volna meg a polgári jogokat? Hogy a forradalom elbukott, azt jelentette volna, hogy idegen tőle a szabadság és a jog, a demokrácia? Ez nem való a magyaroknak? Az aradi 13 közül azok, akik nem magyar származásúak voltak, helytelenül tették, hogy exportálni akarták a demokráciát? Nem ez alapozta-e meg a kiegyezés utáni aranykort? A Horthy-rendszer nem volt demokrácia, miközben a rendszer a nemzeti identitással azonosította magát, de ez azt jelentette, hogy a magyaroktól mégiscsak idegen a szabadság és az egyenlőség?
Magyarország egész történelme során talán egy emberöltőt sem élt összesen nyugati értelemben vett demokráciában, a legutóbbi kísérletet éppen Orbán számolta fel. Akkor a szabadság, a jogállamiság és a demokrácia a magyar népnek „idegenszerű” lenne? Nem alkalmas rá? Akkor miért pozitív előjelű az 1956-os forradalom? Miért vetik a magyarok Amerika szemére, hogy nem avatkozott be és nem exportálta Magyarországra a demokráciát? Hiszen az orbáni logika alapján az úgyis „idegenszerű” a magyaroknak. A magyarok török, osztrák, orosz elnyomás alatt vagy saját keresztényfasiszta rendszerük szolgáiként érzik jól magukat. Nem igaz?
Orbán megsérti azokat az embereket, akik diktatúrák elnyomásában élnek, és elvitatja tőlük mind a jogot, mind a képességet arra, hogy szabadok legyenek és demokratikus országban éljenek. Eörsi Mátyás cikkében jól mutat rá arra, hogy a mai sikertelen forradalmak és lázadások kudarca nem értékelhető ekkora történelmi távolságból, mert a francia forradalom is elbukott, miközben abból a magból nőtt ki később a szabadság. Orbán hazudik. Ez a propaganda arra szolgál, hogy Amerikát, a „zsidó” liberalizmust tegye felelőssé a világ bajaiért, hogy azzal ellentétben saját keresztényfasiszta rendszerét propagálja.
Burkoltan pedig azt mondja, hogy Magyarországon is idegenszerű a demokrácia. Amerika és a gyűlölt liberális Európai Unió ne akarja a demokráciáját terjeszteni és exportálni a magyaroknak. Ő ezt eldöntötte, a magyaroknak nem kell. Ezért azt hazudja nekik, hogy a liberalizmus és a demokrácia megbukott a világban. Orbán lenézi és megveti a saját népét is, amely abban különbözik a többi megvetett és lenézett néptől, hogy szolgalelkűen ezt eltűri. A szíriaiak nem tűrték, és amikor nem volt más eszközük, akkor legalább otthagyták.
