Angela Merkel augusztusban azért látogat Sopronba, hogy köszönetet mondjon Magyarországnak az NDK-s menekültek befogadásáért, és az osztrák határ megnyitásáért. Mindezt egy olyan magyar kormány regnálása idején, amely a menekültek előtt légmentesen lezárta a határt, nem engedi be őket az Európai Unióba, hanem éhezteti őket a határon. 2015-ben, a szíriai menekültválság csúcsán Orbán megpróbálta a Keleti-pályaudvaron csapdába ejtett menekülteket a továbbjutástól elzárni, velük összetűzést kiprovokálni, hogy menekültellenes hangulatot korbácsoljon fel. A menekültek viszont elindultak gyalog az osztrák határ felé, és ezzel keresztülhúzták Orbán számítását. Az út mellett pedig az NDK-s menekültekkel szembeni spontán reakciókra emlékeztető szolidaritást mutatott akkor még a magyar nép.
Orbán gyűlöletpropagandája miatt azóta ez a rokonszenv, segítőkészség és a menekültekkel szembeni nyitottság minimálisra zsugorodott. Merkel most egy olyan országnak mond köszönetet, amely cseppet sem szolidáris a menekültekkel szemben, és Orbán idegengyűlölő nacionalista rendszere minden bizonnyal elutasítaná az akkori NDK-s menekülteket. Magyarország akkor még a jobbik arcát mutatta, Németh Miklós kormánya, Horn Gyula külügyminiszter aktív közreműködésével befogadta az NDK-s menekülteket, akik nem voltak hajlandók visszatérni a kommunista diktatúrába, majd meg is nyitotta előttük a határt, hogy átjussanak a szabad világba. Ma ezt Orbán elutasítja a mostani menekültektől, még az élelmet is megvonja azoktól, akik szabályos és törvényes menekültkérelmet adnak be az Európai Unióba.
Ezért érdekes Merkel látogatása, aki szóvívője útján kiemelte, hogy a vizit nem Orbán és rendszere elismerése, méltánylása, vagy közös értékek elismerése, mert ilyenek nem nagyon vannak. Különösen azon a területen, amiért Merkel Magyarországra érkezik. Merkel az akkori Magyarországnak mond köszönetet, látogatása az akkori szocialista (sőt: kommunista) politikus tisztességét és érdemeit ismeri el, amelyek homlokegyenest ellentétesek Orbánnal és az általa uszított Magyarország jelentős részével. A magyar emberek akkor megindultak a kelet-németeken, enni adtak nekik, szolidárisak voltak velük, befogadták őket, a kormány gondoskodott arról, hogy segélyszervezetek gondoskodjanak róluk, végül pedig nem állták útjukat, hogy a zsarnokságból a szabadságba juthassanak. Ezt ma Orbántól nem kapnák meg. Erről kellene merkel beszédének szólnia. S a két Magyarországról.
Miközben Orbán az Európai Uniót gyalázza, az EU teszi lehetővé, hogy a magyarok politikai és gazdasági okokból Európába meneküljenek. Ha nem lenne az Európai Unió, az európai szabadság, és ha a határ nem lenne nyitott, akkor a volt NDK-sokhoz hasonlóan magyarországi menekültek százezrei árasztanák el Európát, ahogy most is teszik, csak így nem látszik rajtuk, hogy menekültek. Ha Orbánnak nem lenne szüksége az Európai Unió pénzére (és nem reménykedne abban, hogy orosz támogatással az európai szélsőjobboldal hatalomra juthat, és a keresztényfasiszta ideológia nevében rá tehetik a kezüket Európa pénzforrásaira is), Orbán már régen kilépett volna a jogállami, demokratikus Európai Unióból. Így azonban csak rombolja és pusztítja.
A 30 évvel ezelőtti határnyitás évfordulója alkalmas pillanat megemlékezni arról, hogy a rendszerváltás küszöbén a volt kommunista rendszer politikusai felvilágosultabbak, európaiabbak és demokratikusabbak voltak, mint a rendszerváltást elutasító Orbán és jogtipró önkényuralma, zsarnoki rendszere. Ennél talán még szomorúbb az, hogy ebből az örökségből szinte semmit nem őrzött meg Horn Gyula utódpártja, és már azt sem tudja, kit és mit képviselne, ha bérmit vagy bárkit is képviselne. Nem állnak ki azokért az értékekért sem, amelyeket azóta is elismer a világ, és amelyek maradandóak voltak.
