AIPAC: “Elfogadhatatlan, hogy Izrael nem enged be két amerikai kongresszusi képviselőt”

Közzétéve August 17, 2019, 11:17 am
9 mins

Tovább erősödik a két amerikai kongresszusi képviselőnő izraeli kitiltása miatt keletkezett botrány. Trump kezdeményezésére az Izraelbe látogató kongresszusi küldöttség két muszlim vallású tagját, Ilhan Omart és Rashida Tlaib-ot nem engedik beutazni Izraelbe. Az iszlamofóbiás és rasszista Trump antiszemitának és rasszistának nevezte a két demokrata képviselőnőt. Az izraeli kormány utóbb megadta az engedélyt Tlaib-nak, hogy nem kongresszusi képviselőként, hanem magánemberként meglátogassa a palesztin területen élő 90 éves nagymamáját, akit valószínűleg most láthatna utoljára. Végül Tlaib visszautasította az engedélyt, mert Izrael olyan feltételeket támasztott az amerikai képviselőnővel szemben, amely sérti a szólás- és a vélemény szabadságát, a feltételek elfogadásával legitimálta volna az izraeli politikai cenzúrát.

Izrael örült volna, ha Tlaib a rokoni kapcsolatot helyezi előtérbe az elveivel szemben, mert akkor felemásan ugyan, de megoldotta volna legalább félig azt a botrányt, hogy két amerikai kongresszusi képviselőt kitiltottak Izraelből a vallása és a véleménye miatt. Ez amerikai mércével mérve elfogadhatatlan, mert alapjogok megsértéséről van szó. Ráadásul úgy, hogy az Egyesült Államok dollármilliárdokkal támogatja a “Közel-Kelet egyetlen demokráciáját”. A két kongresszusi képviselőnő kitiltása nemcsak a két érintett személyét, hanem az Egyesült Államok Kongresszusát és annak integritását is sérti. Ez nem érinti a tényt, hogy Izrael a palesztin terrorizmus által fenyegetett ország, amelyben Amerika Izrael oldalán áll. Izraelben egyre inkább összemosódik a terrorizmus elleni küzdelem bizonyos alapjogok korlátozásával, amit el kellene választani egymástól.

Bernie Sanders demokrata elnökjelölt iszlamofób és rasszista döntésnek nevezte a két képviselő kitiltását, és azt mondta, hogy ha Izrael elutasítja, hogy az Egyesült Államok két megválasztott képviselője Izrael területére léphessen, “akkor tiszteletteljesen elutasíthatja azokat a dollármilliárdokat is, amelyeket mi Izraelnek adunk”. Az izraeli demokrácia támogatására adott amerikai milliárdokat ugyanis nem Trump adja, hanem az amerikai nép, és nem csupán a jelenlegi kormányzat nyújtja, hanem évtizedek óta egész Amerika, köztük a demokrata elnökök kormányzatai is.

Az ügy ellentmondásosságát mutatja, hogy az izraeli döntést elítélte az American Israel Public Affairs Committee (AIPAC), az Izraelt támogató amerikai lobbiszervezet is, mert ugyan elítélik, hogy Tlaib és Omar támogatja az Izrael elleni bojkott mozgalmat (BDS = Boycott, Divestment and Sanctions), kritizálja Izrael palesztinokkal kapcsolatos politikáját, de e véleménye ellenére minden amerikai kongresszusi képviselő joga, hogy “látogatást tegyen és első kézből személyesen szerezzen tapasztalatokat az izraeli demokráciáról” – fogalmaz a AIPAC közleménye.

A kiutasítás formai oka éppen a sokat vitatott izraeli “bojkott törvény”, amely megtiltja azoknak a külföldieknek a belépését az országba, akik támogatják a BDS mozgalmat. A BDS mozgalmat 2005-ben hirdették meg palesztin kezdeményezésre külföldi emberi jogi aktivisták és civilszervezetek, hogy a Ciszjordániában, illetve Izraelben gyártott termékek elleni bojkottal a telepesek építkezései és a ciszjordániai jelenlétük ellen tiltakozzanak. A törvény megtagadja az izraeli vízumot és tartózkodási engedélyt azoktól a külföldi állampolgároktól, akik nyilvánosan gazdasági, kulturális vagy akadémiai bojkottra szólítanak fel Izraellel, vagy a Ciszjordániában létrehozott izraeli telepekkel szemben, vagy olyan szervezetnek aktivistái, amely ezt teszi. Erre hivatkoztak a két amerikai képviselőnő kitiltása kapcsán is.

A 2017-ben elfogadott törvény a BDS mozgalom támogatói ellen irányul, akik arra ösztönzik az egyéneket és intézményeket, hogy nyomás alá helyezzék Izraelt Ciszjordánia nagy részének megszállása miatt, teljes egyenlőséget biztosítsanak Izrael palesztin állampolgárai számára, és engedjék meg a diaszpórában élő palesztinoknak és leszármazottaiknak, hogy visszatérjenek az otthonukba, ahonnan 1948-ban Izrael megalakulása után kitelepítették őket.

Az izraeli ellenzék a szólásszabadságra hivatkozott, másrészt kifogásolta, hogy nem tesznek különbséget Izrael és a telepek között. Szerintük a valódi cél az emberi jogi és a békeszervezetek aktivistáinak távol tartása Izraeltől. Az izraeli jobboldal az izraeli palesztinok egyenlő jogait követelő aktivistákat “Izrael gyűlölőinek” nevezte, és a törvény célja, hogy megakadályozza az Izraelen belüli bomlasztó tevékenységet. Való igaz, hogy ezekben az ügyekben is az emberi jogvédők keverednek az izraelellenes aktivistákkal. A törvény kezdeményezője, a jobboldali Bájt Hajehudi (Zsidó Otthon) párt képviselője azzal indokolta meg az Izrael elleni bojkottot támogató külföldiek kitiltását, hogy “egészséges ember legtermészetesebb dolga, hogy szereti azokat, akik szeretik, és gyűlöli azokat, akik gyűlölik, és nem tartja oda nekik a másik arcát”.

Ez éppenséggel ellentétes a zsidó Messiás által hirdetett elvekkel, de az izraeli jobboldal nem is a keresztények által tisztelt izraeli Messiás szellemiségét képviseli, ami nem akadályoz meg például evangéliumi keresztényeket abban, hogy akár az emberi jogokat, akár az újszövetségi Bibliát sértő politikai lépéseket is elvtelenül támogasson. De a vallási kérdéseken túl, amelyeknek azért van fontos szerepük ebben az ügyben, mert Trump az őt támogató evangéliumi-karizmatikus keresztény szélsőjobboldal javaslatait hajtja végre, az ügy elsősorban jogi és diplomáciai kérdés: a két ország kapcsolatait érinti, ha két amerikai kongresszusi képviselőt kitiltanak Izraelből a véleményük miatt.

Ha a törvény következetes végrehajtása azt követeli meg, hogy amerikai kongresszusi képviselőket is kitiltsanak Izraelből, mert egy évtizedek óta vitatott és megoldásra váró politikai kérdésben az aktuális izraeli kormánnyal ellentétes véleményt képviselnek, akkor kérdés, hogy helyes és igazságos-e egy ilyen törvény, akár másokkal szemben is? Nem lenne-e helyesebb, ha bárkinek konkrét tetteit szankcionálnák és nem a véleményét?







8 hozzászólás : AIPAC: “Elfogadhatatlan, hogy Izrael nem enged be két amerikai kongresszusi képviselőt”

  1. Nyuszika

    August 17th, 2019

    Kongresszusi képviselőket nem lenne szabad kitiltani, pláne hogy a lépés erősen felveti a gyanút, hogy Bibi Trumpnak akart ezzel egy belpolitikai viszont szívességet tenni ( a követség áthelyezésert, a Golan fölötti izraeli szuverenitás elismeréséért cserébe ).

    Deviszont… az Izrael elleni bojkott felhívások alapvetően NEM a mindenkori izraeli kormányok politikájával szembeni tiltakozások ( nyilván egy ország kormányaval való politikai viszony hidegre tétele és egy egész ország kollektív bojkottja talán nem ugyanaz ), hanem az ország népével szembeni kollektív megbélyegzés. A palesztin nemzeti mozgalomnak – amelynek a bojkott kampány szerves része – nem pusztán – esetenként jogos – emberi jogi követelései vannak, hanem egyenesen Izrael Állam puszta létezésének legitimitását, legalitását támadja.
    Amennyire tudom, a fosodru Netanjahu ellenes izraeli ellenzék is ugyanúgy elítéli az Izrael elleni bojkott felhívásokat, de a konfliktus békés rendezéséért síkra szálló mozgalmak is. Arról nem beszélve, hogy a bojkott az izraeli gazdasághoz szervesen kapcsolódó palesztin gazdaságnak szintén nem használ.

    Reply
    • Amanda

      August 19th, 2019

      Tök jó, hogy van egy ország, amelyet szinte az összes környező ország meg akar semmisíteni, és ebben a háborúban, ahol nyilván minden résztvevő követ el hibákat (maga a háború hatalmas hiba), folyton Izraelt akarja a fél világ bojkottálni.

      Ennek mondjuk két igen primitív oka van.

      Az egyik, hogy a környező országokon nincs mit bojkottálni, senki nem akar oda menni, vagy, ahová igen, az már embargó alatt van.

      A másik, amit már az oviban megtanul az ember, hogy “mindig az nyer, aki előbb sír”. Még sose hallottam sehol, hogy valaki bojkottra szólított fel azok ellen, akik merényleteket követnek el Izrael ellen. Egyszerűen azért, mert ők sírnak.

      A magyar szélsőjobbnak viszont, ha csöpp esze lenne, Izraelbe kéne járnia tanulmányi utakra. Izrael megvalósította azt, ami az ő alfa-omegájuk, és amiről életük végéig csak álmodoznak: megalakulása óta folyamatosan nagyobb területe lett.

      0:50

      https://www.youtube.com/watch?v=ScFV9hEbx_M

      Reply
      • Nyuszika

        August 19th, 2019

        “Tök jó, hogy van egy ország, amelyet szinte az összes környező ország meg akar semmisíteni, és ebben a háborúban, ahol nyilván minden résztvevő követ el hibákat (maga a háború hatalmas hiba), folyton Izraelt akarja a fél világ bojkottálni.”

        Egyiptom és Jordánia elismerik Izraelt, kölcsönösen elismert határaik vannak. Szíriával fegyverszünet van a jom kippuri háború vége -1974 – óta, a csapatok szétválasztását ENSZ békefenntartók felügyelik a Golánon, a szíriai rezsim ezt a polgárháború előtti évtizedekben sem akarta felrúgni, most meg ha akarná se tudná, ameddig saját népe elleni népirtó háborúval van orosz és iráni segítséggel elfoglalva. Libanon csak a Hezbollahon keresztüli iráni-szír befolyás miatt nem ismeri el Izraelt. A legtöbb szunnita arab állam, noha nem tart fenn direkt diplomáciai viszonyt Izraellel, de háborút sem hirdet ellene.
        Sőt színfalak mögötti együttműködés van a szaúdiakkal meg néhány öböl állammal. Arrafelé most egyébként Qatart szívatjak szomszédai, plusz Egyiptom. Amúgy az Al Jazeera riporterei például tök legálisan tudósítanak Izraelbol és a palesztin területekről. “Csak” a palesztin cirkusz megy már évtizedek óta, de az nem jelent egzisztenciális fenyegetést az országra ( természetesen az időnkénti merényletek fenyegetést jelentenek, amelyek ellen Izrael jogosan védekezik ). Az egyedüli egzisztenciális fenyegetést a perzsiai síta klerikalis, fél-feudális, fasisztoid rezsim jelentheti, amely a nukleáris létesítményeivel próbál játszadozni. De valószínűleg az ayatollahok is inkább békés jólétben szándékozzak elnyomni népüket, mint öngyilkosak lenni ( arról nem beszélve, hogy egyáltalán nem reprezentáljak az irániakat, akik nagy része nemcsak a rendszert ellenzi, de alapvetően se a zsidósággal se Izrael Állammal semmi bajuk nincs ). Egyedül a Hezbollah, amely lényegében az iráni rezsim meghosszabbított karja jelent komolyabb katonai kihívást és a civil lakosságra fenyegetést, de az izraeli erőkkel való paritástól az is igencsak távol van.

        Reply
        • Nyuszika

          August 19th, 2019

          Izrael belső társadalmi problémái, ellentmondásai sok szempontból sokkal nagyobb kihívást jelentenek, mint a legkevésbé sem könnyű térség amely körülveszi.

          Reply
  2. Nyuszika

    August 17th, 2019

    Különben meg alapvetően semelyik érdekelt tényezőnek nem érdeke a rendezés, hanem csak valamiféle alacsony intenzitású feszültség fenntartása. Ugyanis mindkét fél jórészt a konfliktusból él, nem is rosszul. Akár a palesztin oldal hivatásos felszabadítói a PFSZ-ben és a Moszlim Testvériséghez kötődő Hamászban intézményesülve, a palesztin nép nevében letarhálva a fél világot a gázai övezetbeli Hamász enklaveban és Palesztin Autonómia által Ciszjordániaban ( és libanoni, szíriai menekülttaboeokban ) berendezett korrupt, fasisztoid szemétdombjaikhoz.

    De akár az óriási büdzsével rendelkező, az izraeli nemzetgazdaság jelentős részét adó haditechnikai-katonai-állambiztonsági komplexum ( hasonlóan az Egyesült Államokhoz ) jelentős része is valószínűleg feleslegessé válna, ha a kitörne a térségben a béke, tolerancia, szabadság, emberi jogok korszaka ( amely szerintem a kapitalista világ berendezkedés keretei között soha nem fog )… S akkor még nem beszélve a térségbeli nagyhatalmi játszótérrol ( USA kontra Oroszország, Szaúd-Arábia kontra Irán )…

    Reply
    • Amanda

      August 19th, 2019

      Minden, ami külpolitikában történik, és félő, hogy valaha történni fog, megtalálható az 1984 című könyvben. Végső soron értelmetlen bármi mást mondani róla:

      “Mi történik Észak-Koreában?”
      “Lásd: 1984”

      “Mi történik Szíriában?”
      “Lásd: 1984”

      “Mi történik Afganisztánban?”
      “Lásd: 1984”

      “Mi történik a Gáza övezetben?”
      “Lásd: 1984”

      Reply
  3. Nyuszika

    August 17th, 2019

    No war, but class war…

    Reply
  4. Amigo

    August 18th, 2019

    Miért is menne ez a kér hölgy? Nyilván tiltakoznának, megosztanák az izraeli társadalmat is. Másrészről a két képviselő hazugságokat terjeszt Izraelről, akkor miért kellene beengedni őket? Az izraeli belpolitikai helyzetet megterhelne, ha képviselői mandátumukat kihasználva hőbörögének.

    Reply

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)