Ha nem tudnánk, hogy a pénzért és az egzisztenciáért teszik, érthetetlennek nevezhetnénk, hogy a parlamenti ellenzék miért csinál úgy, mintha nem tudná: Orbán mindig úgy módosítja a választási törvényt, hogy ne lehessen leváltani, és már előre elcsalja a választást. 2014 óta a válastzási törvény a mindenkori „kétharmados” Fidesz-győzelemre van beállítva, hogy Orbánnak még a díszletparlamentben se legyen semmiféle kontrollja és korlátja. Jelképesnek is tekinthetjük, hogy a nagy „keresztény” bűnszervezet az aljasságait az éj leple alatt bonyolátja: éjfélkor adnak be alaptörvénymódosítást, az éj leple alatt állítanak antiszemita, náci emlékművet, stb..
Varga Judit hazugságügyi miniszter sötétben, mint amilyen sötét ez a rendszer, az alábbi törvénymódosítást nyújtotta be: „Pártlistát az a párt állíthat, amely – legalább kilenc megyében és a fővárosban – legalább ötven
egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított.” Ezzel megakadályozzák az ellenzék összefogását és közös jelöltállítását. Kiszámolták, hogy ha egy pártnak ennyi jelöltet kell álíttani, különben kizárják a választásból, akkor kénytelenek egymás ellen indítani jelölteket, különben nem jön össze a pártonkénti ötven választókerületben indított önálló jelölt. Ez azt jelenti, hogy nem egy ellenzéki jelölt indul egy orbánist jelölt ellen, hanem egymástól veszik el a szavazatokat. Együtt esetleg nyertek volna, külön-külön veszítenek az egy szem orbánista jelölttel szemben.
Orbán a választási rendszerrel egyrészt összefogásra kényszeríti az egymással össze nem illeszthető ellenzéki pártokat is (hogy aztán ezzel kampányoljon ellenük), majd amikor tíz év alatt eljutottak odáig, hogy hajlandóak össze nem illiő pártok közös jelölteket állítani, adminisztratív úton megakadályozza azt is, hogy összefogjanak. Pontosan ki lehet számolni, hogy ezzel elég helyen nyerhet az önkényesen átrajzolt körzetekben Orbán, és előre bebetonozza a kétharmados hatalmát. A választást már a választás kiírása előtt elcsalja, amihez hozzátartozik az egyenlő feltételek hiánya, elsősorban a nyilvánossághoz való jután egyenlőtlentsége, a teljes közmédia és a teljes vidéki média lenyúlása, emellett az állami pénzekből hirdetésekkel életben tartott propagandamédia, amelyet a rendszer csaló struktúrjának megfelelően szintén „alapítványba” helyeztek.
Ezzel gyakorlatilag kivégezték azokat a naiv reményeket, amelyekre hivatkozva a pátrfinanszírozás miatt minden csaló feltételt tudomásul vevő ellenzék hivatkozott, hogy majd az ellenzéki összefogással demokratikus úton leválthatják Orbánt. Ez kizárt, aminek bizonyítéka az újabb törvénymódosítás, és ha szükségesnek látják, akkor még változtatnak valamit, a pénz miatt mindent elfogadó ellenzék pedig azt is tudomásul veszi. Ha nem fogadnák el a csaló választáson való részvételt, akkor elesnének a pártfinanszírozástól, amitől álellenzéki, kollaboráns tevékenységüket végzik. Azt a tevékenységet, ami semmi másra nem jó, csak az Orbán-rendszer legitimációjára, és a demokrácia hamis látszatának megteremtésére. Ezzel az álellenzék az Orbán-rendszer legerősebb támasza, mert a legitimáció megvonása nélkül a rendszer kívül és belül ellehetetlenülne és magától összeomlana. Ezt a kockázatot és a pénz elvesztését nem vállalja be Orbán hivatalos ellenzéke.
Reménytelen politikai ellenzéke van az országban, amely önző és kicsinyes érdekei miatt fenntartja az Orbán-rendszer demokratikus látszatát és a rendszer alapvető hazugságát, amire a diktatúra épül. Nincs más esély, mint az ellenzéken kívüli emberek összefogása, ellenállása, az SZFE-hez hasonló ellenállás az önkényuralommal szemben. Ezek azonban nem élveznek tömegtájékoztatást addig, amíg az ország lakóinak többsége nem éhezik, mert a hasa vezeti. Amíg lát a magyar ember kiskaput az egyéni megélhetésére, addig nem érdeklik sem jogok, sem eszmények, sem igazság, sem megalázottság, szabadság és szolidaritás pedig a legkevésbé. Ezért minden egyén, civil, intézmény, szervezet csupán saját önbecsülése, méltósága és szabadsága miatt vívhat kilátástalan és bukásra ítélt küzdelmet, mert azokra, akik valahogy megsütik a bűzlő, romlott pecsenyéjüket, nem számíthat.
Ezek közé tartoznak azok az áruló, hazug, lefizetett, kollaboráns ellenzéki pártok is, akik minden csaló feltétel ellenére résztvesznek a rendszer legitimációját célzó választásokon, és azt hazudják a becsapott választóiknak, hogy nyerhetnek Orbán ellen. Ebből egyetlen szó sem igaz, és a legitimáció mellett ez azzal a hátránnyal is jár, hogy az emberek úgy gondolják, nem kell tenniük semmit, mert a szavazás lehetőséget nyújt a változásra. Ezért nem tesznek magukért semmit, és a csaló választás után abban a hazugságban tartják őket, hogy ott lett volna a lehetőség, de nem voltak elegen. Azért veszítettek, mert többen akarják Orbánt. Miközben ez nem igaz, de a csaló választás elfedi a valóságot, a közutálatot.
