Orbánt Kim Dzsongun dicséri. Az észak-koreai kisvezér egy táborba sorolta önmagával, s ebben cseppet sem tévedett. Orbán valóban egy politikai és ideológiai táborba tartozik az észak-koreai diktátorral, aki ma a legsötétebb diktatúrát tartja fenn az egész világon.
Orbán már csak formálisan, papíron tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak, az is kérdés, hogy meddig. Orbánt semmi nem köti Európához, a Nyugathoz, Amerikához, kizárólag a megörökölt és csak papíron létező tagság tartja a nyugati szövetségi rendszerben.
De Orbán ezektől elhatárolja magát, nem azonosul velük, ideológiai és politikai ellenfelének tekinti őket. Az ő szíve a Nyugat ellenségei között van, az oroszok, kínaiak, türk diktatúrák oldalán, és most már Észak-Koreával egy kategóriában, egy politikai családban.
Miután az oroszok szorosan bevonták a kötelékükbe az észak-koreai diktatúrát, fegyvert és katonákat küldött Kim Dzsongun az orosz barbár hordáknak, közelebb került az oroszokkal szoros szövetségben levő országokhoz, így Magyarországhoz is.
Putyin az észak-koreai katonák ukrajnai bevetésével megnyitotta az ajtót a világháború előtt, mert kiszélesítette a háborút: az immár nemcsak orosz-ukrán háború. Orbánnak, a béke nagy barátjának, egyetlen szava sincs ehhez, semmi kifogása ez ellen.
Már csak azért sem, mert ő ugyanezen az oldalon áll, és miután az oroszok nagykövete és megbízottja, ügynöke a nyugati világban, aki az orosz háborús érdekek szószólója, maga is részese a háborúnak. Ilyen értelemben „fegyvertársa” Kim Dzsongunnak.
Ha Dél-Korea az ukránok oldalán belép a háborúba, az formálisan elindítja a világháborút. Putyinnak ez a célja: az Ukrajnában megakadt, vesztes háborúját ki akarja szélesíteni, azzal próbálja leplezni a vereséget, s az orosz háborút két rendszer háborújává tenni.
Magyarország az oroszok és a kínai kommunista diktatúra, a primitív türk zsarnokok után Észak-Korea szövetségesének szintjére süllyedt. Csupán átmeneti állapotnak tekinthető immár a nyugati szövetségi rendszerhez, az EU-hoz és a NATO-hoz való tartozás.
Ilyen szintű elkötelezettséget a Nyugat nem tűr el. Ha Donald Trump elveszíti a választást Amerikában, és nem kerül a világ egy totális fasiszta és náci elmebeteg kezébe, elkezdik Orbán kiszorítását az EU-ból és a NATO-ból is.
Amikor Orbán „semlegességet” hirdetett, a Nyugattól való elszakadást jelentette be. Ennek előbb-utóbb végbe kell mennie „papíron” is. Orbán olyan helyzetet és légkört fog előidézni, hogy Magyarországot kiléptesse mindkét nyugati szövetségi rendszerből.
Ha ez megtörténik, és a magyarok nem csinálnak forradalmat, akkor megindul az ország rohamléptekkel az észak-koreai diktatúra szellemi színvonala, s gazdasági szintje irányába. Magyarország rohan a háborúba.
Orbán fején látszik, hogy teljesen megváltozott az arca, elembertelenedett a tekintete. Úgy elszállt, annyira elszakadt a valóságtól, külpolitikai manővereivel elhagyta Magyarországot, önmagát a világpolitika alakítójának, fontos szereplőjének tekintve, hogy semmi más nem látszik rajta, csak a nagyság hamis tudata és a diktátorok megvető, önhitt zsarnoksága.
Orbánnak már terhes a kétszínű játék, a hintapolitika, szívesebben tartozna már nyíltan a keleti despotákhoz. Taktikai okokból még az EU és a NATO tagja, de ha polarizálódik majd a helyzet, ha az oroszok szélesítik a háborút, Orbánnak választania kell.
Orbán pedig már választott. Eközben a magyarok egy nárcisztikus pszichopata pojáca showműsorával tölti az időt, és azt hazudja magának, hogy a keleti diktatúrába szervesen beépült Orbánt majd választáson legyőzik.
Nagyjából úgy, mint Kim Dzsongunt. Főleg, hogy még egy fajsúlyos, demokratikus politikus sincs a tarsolyukba, mert mindenkit lenulláztak, elüldöztek, s fasiszta fideszes bohócokban bíznak. Nem veszik észre, hogy annyi idejük sincs, mint malacnak a felcsúti disznóvágáson.
