Az eddig is világos volt, hogy Orbán „békepártinak” mondott szövege oroszpártiságot jelent. Orbán egy szót sem ejt arról, hogy a háborút az oroszok kezdték, ők folytatják, és ők tartják fenn, ahogy arról sem, hogy ők fejezhetnék be. Szóba sem kerül, hogy a háború Ukrajnában zajlik, az oroszok harcolnak egy idegen állam területén. A béke akkor jönne el, ha elhagynák az általuk megtámadott ország területét. Az fel sem merül, hogy az ukránok a saját hazájukat védik, ezért nem felelősek a háborúért, s az Orbán-féle béke azt jelentené, hogy az ukránok adják meg magukat az oroszoknak.
Mivel Orbán az orosz propaganda szerint állítja be a történéseket, a hazájukat védő ukránok nyugati támogatása is mást jelent az orbáni narratívában. Szerinte a háborúért a Nyugat felelős, mert az ukránokat pénzzel és fegyverekkel segíti. Ezt a tényt úgy tekinti, hogy a Nyugat benne van a háborúban, mert akik pénzzel és fegyverekkel segítik az ukránokat, azok benne vannak a háborúban. Az orbáni propaganda erre mondja azt, hogy Magyarországot is „bele akarják kényszeríteni” a háborúba, de Orbán szerint Magyarország kimarad a háborúból azzal, hogy nem segíti Ukrajnát.
Az orbáni hamisság azért álnok, mert Ukrajna nyugati támogatásának leállítása nem a békét jelentené, hanem orosz győzelmet. Orbán nem békét akar, hanem orosz győzelmet. Az orosz győzelem nem jelentené a békét, mert az oroszok Ukrajna elfoglalását és gyarmatosítását az első lépésnek tekintenék, ahogy Putyin azt a háború kezdetén is jelezte. A háború mögött az orosz messianizmus ideológiája áll, miszerint az orosz nép küldetése a földön a „kereszténység” képviselete és terjesztése a liberális és szabad Nyugat legyőzésével. Orbán pedig ezt támogatja, nem a békét.
Mindez az első szótól az utolsóig hazugság. A háborút Oroszország vívja Ukrajnával és nem a Nyugattal (az oroszok nem az EU-val és nem a NATO-val háborúznak, hanem az ukránokkal). Attól, hogy valaki pénzügyileg, politikailag és fegyverekkel segít egy megtámadott országot, sem jogi, sem katonai értelemben nincs benne a háborúban. Legfeljebb valamelyik fél oldalán áll, valamelyik harcoló felet segíti. Ha Orbán is segítené a megtámadott országot, azzal még nem lépne be a háborúba.
Ennél azonban többről van szó. Azzal, hogy Orbán (az Európai Unió tagjaként) nem segíti Ukrajnát, még nem maradt semleges, és nem maradt ki a konfliktusból. Orbán magatartása cseppet sem semleges, mert nem elégszik meg azzal, hogy ő maga nem nyújt támogatást, hanem mindent megtesz azért, hogy akadályozza az uniós támogatást, amivel az oroszokat segíti, az ukránokat gyengíti. Ha elfogadjuk, hogy az EU a szankcióival és a támogatásaival „benne van a háborúban”, akkor Orbán is benne van azok akadályozásával, csakhogy a másik fél oldalán.
Az nem semlegesség, s az nem „kimaradás” a háborúból, hogy az egyik legnagyobb háborús bűnöst, Kirill pátriárkát (aki nem mellesleg egy papnak álcázott bűnöző oligarcha) levetette a szankciós listáról. Ahogy az sem az, hogy további orosz maffiózó oligarchákat, akik részt vesznek a háború finanszírozásában, akar eltávolítani a szankcióval sújtottak közül. Eddig megszavazott minden más szankciót, amivel szintén „benne van” a háborúban, saját definíciója szerint, de újabb vétóval fenyegeti a szankcóról szóló szavazásokat, ami nem semleges magatartás, hanem az oroszok védelme.
Oroszország megtámadta Ukrajnát, és győzelme esetére megfenyegette a Nyugatot. Ezért a Nyugat segíti a megtámadott Ukrajnát, amivel megfenyegetett önmagát is védi. Orbán a megfenyegetett Nyugat szövetségi rendszerének része, ezért nem tud semleges lenni, csak akkor, ha kilép ebből a szövetségből (az EU-ból és a NATO-ból egyaránt). Az EU és a NATO tagjaként az oroszok Nyugat elleni fenyegető magatartása és támadása következtében nem tud semleges maradni, mert formálisan a megtámadott félhez tartozik, még akkor is, ha a Nyugat egyelőre nem háborús fél.
Orbán „semlegességre” vonatkozó állításai hamisak, mert ő nem semleges, hanem a nyugati szövetség tagjaként az ellenséget támogatja, nyíltan az oroszok oldalán áll. Ezt ki is mondja, amikor azt állítja, hogy a Nyugat nem a jó oldalon, és nem a győztes oldalán áll. Nehéz elképzelni, hogy az oroszok itt győzzenek, még azon az áron is, hogy százezrével küldik vágóhídra saját fiataljaikat. De ha a Nyugattal kerülnének nyíltan szembe, esélyük nem lenne. Az viszont minősíthetetlen, hogy Orbán képes a tömeggyilkos terrorista állam mellé állni, ha azt tartja „győztes” oldalnak.
Ezt azonban úgy kell értelmezni, hogy Orbán az orosz illiberális keresztényfasiszta rendszert tartja a jó oldalnak, míg a liberális demokratikus Nyugatot a rossz oldalnak. Miután ő maga is fasiszta diktátor, mint Putyin, és az illiberális fasiszta ideológia és politikai rendszer győzelmében hisz. Ezért áll az oroszok oldalán, miközben még mindig a nyugati szövetségi rendszer tagja. E szövetség tagjaként segíti az ellenséget, az oroszokat, és ő maga (saját retorikájának megfelelően) így az oroszok oldalán van benne a háborúban, és az a dolga, hogy a nyugati szövetségi rendszert bomlassza, akadályozza belülről, hogy a Nyugat segíteni tudja az oroszok ellenfelét.
Ennek semmi köze a békepártisághoz. Aki békepárti, az a megtámadott felet segíti, hogy ki tudja verni az országából a terrorista népirtó támadókat, akik nem hajlandóak távozni, nem hajlandóak az általuk indított háborút befejezni. Ezzel egyedül ők azok, akik nem hajlandóak a békét megteremteni. Az Orbán-féle béke azt jelentené, hogy az oroszok elfoglalhatják, amit akarnak, elvehetnek bármit, amire szemet vetnek. Ukrajnában megdönthetik a törvényes választott kományt és orosz bábkormányt állíthatnak a helyükre. Ezzel egy terrorista állam állna fenyegetően a Nyugat határán.
Ez a fenyegetettség növelné Orbán erejét a Nyugattal szemben. Ez az orbáni „béke”. Orbán Európa egyetlen oroszbarát hánorúpárti politikusa, aki Magyarországot az oroszok oldalán vitte bele a háborúba, a saját definíciói szerint. Magyarország megint rossz oldalon áll, megint a tömeggyilkosok valódi szövetsége, és megint a vesztesek mellett áll. Ezzel újabb nemzeti katasztrófa fenyeget. Orbán egy áruló, és Magyarország is az. Miatta szégyen magyarnak lenni.
