Nincs mit csodálkozni azon, hogy a „Soros-zsoldosok” által megrongált, majd kipótolt szánkók közül egy sem került a szegény gyerekekhez, ahogy ígérték. A családbarát Orbán-kormány túl elfoglalt volt ahhoz, hogy valaki is átadja azokat a szegénygyerekeknek. De lehetett az adományozás akadálya az is, hogy a rezsim lovagjai nem ismernek egyetlen egy szegény gyereket sem. Ilyenek közé ők már nem keverednek, a választások pedig általában tavasszal vannak, amikor már nincsen hó.
Ezek a nagyszívű keresztények csak akkor találkoznak szeretett népükkel, ha nekik van szükségük valamire, például a szavazataikra, hogy ne az utcán rohangáló harckocsikkal kelljen fenntartani a hatalmukat, hanem a csaló választásokkal. A csalás ugyanis nem elég, valamennyi szavazóra akkor is szükség van. Elpárologtak a szánkók környékéről a mélyen érző kereszténydemokraták is, biztosan az időjárás felmelegedése miatt, akik egy emberként kaptak a szívükhöz, hogy mi lesz most azzal a 22 szegénygyerekkel, akinek mégsem lesz szánkója. Mire jött a karácsony, a nagylelkű keresztények megfeledkeztek a rászorulókról.
Megjelentek azonnal nagy pátosszal a határon túliak is, a Gyimes Völgye Férfikórus kjpótolta a tüntetők által megrongált szánkókat. Íme, a rendes magyar emberek, a határon túliak, a Soros-hálózat közötti különbség. Meglátszik, kinek van gondja a szegénygyerekekre. A gyimesvölgyei kórus azonnal a rászoruló Orbán-rezsim segítségére sietett, hátha nincs nekik pénzük tíz újabb szánkóra. Latorcai kereszténydemokrata villogó kamerák kereszttüzében át is vette a rászoruló szegénygyerekek nevében a szánkókat, de eljuttatni már nem volt ideje, misére kellett menni.
Pedig eszerint összesen 22 rászoruló gyerek van Magyarországon, akinek semmi másban nincs hiánya. Teletömte a bendőjét kacsasülttel, mindene megvan, szép meleg ruhákban jár, csak egy szánkó hiányzott neki. A többi magyar gyereknek szánkója is van. Ez lehet az oka, hogy Magyarország ún. kormánya, amely húsz milliárd forintot költött a szegény magyar gyerekek szüleinek adójából két év alatt határon túli futballra, köztük olyan csapatra is, amelynek egyetlen magyar játékosa van, a rászoruló szegény magyar gyerekeknek összesen 22 szánkót akart ajándékozni, darabja 12 ezer forintért. A végén még ezeket sem kapták meg. Az eset már a „Tűz van, babám” jeleneteit idézi.
Ha már kelet-európai csóró valóság, és „Tűz van, babám”, akkor ne zárjuk ki annak lehetőségét sem, hogy a szánkók addig árválkodnak a Kossuth téren, míg valamelyik szemfüles kereszténydemokrata ellopja és elosztja a családtagjai között, svéd rénszarvastenyésztőknek ajándékozza, vagy eladja a rászoruló magyar családoknak, mint a Fidesz-KDNP kereszténymagyar ajándékát. Nem is értjük, hogy Tiborcz István hogyan nem jelent meg a traktorral és lopta el a szánkókat, és hagytak volna Ráhellel csak szarospelenkákat a helyén. Jelezve, hogy a szánkók jó helyre kerültek. Nem azért, mert rászorulnak, hanem megszokásból. Ezek már megszokásból is lopnak.
Sajnos, nemcsak a szánkó nem érkezett meg a rászoruló magyar emberekhez. Nem kerültek elő az ellopott nyugdíj-pénztári pénzek sem, a nővérek és az orvosok béremelése sem érkezett meg, a kórházi költségvetések is valahol várakoznak valamelyik karácsonyfa alatt, az iskolák működéséhez szükséges pénzekkel együtt. A közalkalmazottak és a nyugdíjasok is hiába várták a járulékemelésüket, a rokkantak is, a rendőrök is a túlórapénzüket, és három év után azok a túlórázók is hiába várják majd a pénzüket, akiket átlagban napi tíz órában lehet foglalkoztatni, nyolcórás munkabérért.
De nemcsak az „adományok” késnek, hanem egyre több minden el is tűnik. Észrevétlenül eltűnt a közszolgálati média, a vidéki szabad sajtó, a Népszabadság, a Magyar Nemzet, Friderikusz, a független igazságszolgáltatás, a fékek, ellensúlyok rendszere, a Köztársaság, az Alkotmány, a köztársasági elnök, a parlament. Még szerencse, hogy Orbán szánkói megvannak, de biztosan nem sokáig. Hacsak nem találnak valahol gyorsan 22 szegénygyereket, akiknek a KDNP nagy keresztek és szentképek kíséretében átadja a szánkókat, és amikor kikapcsolnak a kamerák, seggberúgják őket, hogy takarodjanak, ebédet már ne akarjanak.
Vannak azonban ezeknél a szánkóknál fontosabb dolgok, amelyek mindig időben megérkeznek. Ilyenek például a stadionok, a futballcsapatok TAO-támogatásai, ezek ellentételezése a miniszterelnök úrtól, a közbeszerzések, a yachtok, a magánrepülőgépek és a helikopterek, a Rolex órák, a budai villák, a vidéki kastélyok, a rénszarvasok, a szállodák, a kisvasutak, az óriásplakátok, a nemzeti konzultációk, a hajléktalanokért a rendőrök, a propagandaminiszter milliárdjai, a megbízások, a szerződések, a kerítések, a szóvívők, a napi hazugságok. A kereszténydemokrata ömlengések. Ezek sohasem késnek.
Csak a szegénygyerekek szánkói.
