A centrális erőtér építésének legjobb módja, hogy az állami juttatásokhoz, amely járna az érintetteknek, csak úgy lehet hozzáférni, ha valaki alkut köt a rendszerrel, és a NER-nek is valamilyen formában legitimálója lesz. Legjobb példa erre a művészjáradék, amelyet az MMA-tól (Magyar Művészeti Akadémiától) kell igényelni.
Maga az MMA erősen átideologizált ellenakadémiaként jött létre, kezdettől fogva politikailag elkötelezett szervezetként, amit az első Orbán-kormány nyilvánított köztestülették. Ennek a kirekesztő és kulturharcos szervezetnek nem véletlenül voltak a vezetői mindig „urbánus” ellenes művészek, hogy finoman szóljunk.
A művészjáradék alapvetően pozitív kezdeményezés lenne az állam részéről, mert szakmai és állami problémák miatt, amiről a művészek nem tehetnek, rendezetlen a művésznyugdíj mértéke. A művészek nyugdíja kriminálisan alacsony, amit az államnak rendeznie kell. Ezt azonban úgy teszik, hogy közbeiktatják a NER ideológiailag elkötelezett szervezetét, hogy a művésznek itt kelljen igényelnie azt, ami egyébként államilag járna neki.
Ezzel mintegy deklarációt is kell tennie, hogy a sokak által utált, a rendszert kiszolgáló, az autonóm művész ideáltípusával össze nem egyeztethető, átpolitizált „akadémiához” kell kérelemmel fordulniuk, elfogadva annak autentikusságát. Aki hozzá akar jutni ahhoz, ami járna neki, meg kell aláznia magát, elvtelen kompromisszumot kell kötnie a rendszerrel, s akkor juthat hozzá a járandóságához.
Ez egy művész lelki megölése, kivégzése, a másik oldalről pedig morális öngyilkossága. De a kiszolgáltatott helyzetet kihasználva, erre kényszerítik őket. Vannak szellemi és morális nagyságai a művészeti életnek, akik mindig megvetették a kurzusművészeket, antiszemita érzületet keltő, az MTA ellenakadémiájaként létrejött szervezetet, életük végén pedig arra kényszerülnek, hogy leküpjék önmagukat, ha nem akarnak éhenhalni.
Ez nyilván az első lépés, mindenkinek be kell lépni a NER-be, össze kell törni a gerincét. Más célok mellett erre irányul az újságíró kamara terve is, és várhatóan más szakmáknál is politikai elkötelezettséghez, politikai színvalláshoz kötik a megélhetéshez szükséges javak megszerzését. Ezután már csak az kell, hogy a további feltételek teljesítéséhez legalább még egy szemenköpésre és rendszerhű megnyilatkozásra, vagy azt igazoló elirmerésre legyen szükség.
Mint a művészek esetében, ahol állami díjakhoz kötött az MMA-tól igényelhető járadék. Korábban is a díjak egy részét politikai alapon ítélték oda: voltak, akik ennek köszönhetően lettek díjazottak, míg művész óriások nem nyertek el bizonyos díjakat, mert nem voltak politikailag és ideológiailag elég konformisták hozzá. Most, hogy már négyévente nincsen kurzusváltás, hanem még legalább 12-16 évig Orbán-rezsim lesz, állami díjakat csak azok kaphatnak, akik a rendszerhez hűek. hasonlóan oldják meg más szakmák esetében is.
Ez azt jelenti, hogy a rendszer kihasználva korábbról örökölt helyzeteket is, maga is olyan kiszolgáltatott és függő helyzeteket hoz létre, hogy mindenkinek választania kell, színt kell vallania, meg kell alázkodnia, ellenállását fel kell adnia, ha hozzá akar férni a megélhetése és munkája forrásához. A stratégia az, hogy akit lehet, meg kell venni, be kell törni, meg kell alázni, morális alapjait fel kell számolni, őt magát el kell némítani.
Aki erre nem hajlandó, azt ki kell éheztetni, el kell jelentékteleníteni, ha ellenállását még hangoztatná is, le kell járatni, egzisztenciálisan és morálisan ki kell végezni. Ebben bízvást lehet számítani azokra a neofitákra, akik a kényszerhelyzetet letagadva, a morális feladást leplezve, ideológiát gyártanak abból, hogy ez így helyes, és a rendszer lelkes támogatóivá lesznek. Három kategória lesz: kollaboránsok, lelkileg kiheréltek és morálisan kivégzettek.
Aki kívül marad, nemcsak egzisztenciálisan megy tönkre, és közmegvetés tárgya lesz, hanem még valamiféle ellensége is a hazának, népnek és nemzetnek, feltehetően valami idegen érdek képviselője. Ha máshonnan szerzi meg a megélhetését, akkor annak lesz az ügynöke. Ha a társadalmi és szakmai elutasítás már elég erős lesz, és szinte követeli a nép az ilyenekkel szembeni retorziókat, akkor még üldöztetésre is számíthat. Nem lehet csak úgy, következmények nélkül a NER-ből kimaradni.
Mint látható, ez a diktatúra a végső formáját még el sem nyerte, csak most formálódik, így teljesen érthetetlen azok naivitása, akik elhiszik a hazugságot maguknak vagy másoknak, hogy ezt a fasiszta rezsimet demokratikus úton, választásokon le lehet váltani. Ezek még a saját ellenzéküket is maguk állítják ki, ők tartják el, ők irányítják. Akik ezen kívül vannak, azok a nemzet ellenségei, akik nemhogy hatalomra nem juthatnak, de a szabadlábon való maradásuk csak a rendszer kegye lesz, hogy a „demokrácia” hamis látszata megmaradjon.
A fenti képen látható a NER ideáltipikus művésze és polgára. Tőkéletes azonosulás, az ellenség elszánt gyűlölete, s a Vörös Hadsereg katonáihoz hasonló plecsni áradat a mellen.
