Iványi Gábor sajtótájékoztatón jelentette be, hogy jövő héttől országos megmozdulásokat terveznek, hogy tiltakozzanak a Orbán-rendszer embertelen és jogtipró ténykedése és működése ellen. Iványi Gábor fasiszta rendszerek sajátjának nevezte, ahogy Orbán minden hatalmat saját kezében összpontosít, nem enged működni semmit, ami független, önálló és szabad. Megfojtja az intézmények önállóságát és a civil élet szabadságát is. Ennek példája az MTA, a média, az oktatás szabadsága elleni támadás, és az egyházát ért hátrányos megkülönböztetés, az egyházi státusz elvétele és egyháza üldözése.
Nem biztos, hogy Iványi Gábor szervezi majd az ország legnagyobb tiltakozásait. Nem biztos, hogy százezrek vagy milliók csatlakoznak hozzá, viszont ez a tiltakozás az, aminek soha nem lesz vége, és nem úgy végződik majd, mint 2010 óta Magyarországon az összes ellenállás, ami elhalt. Ki emlékszik már a kockásinges tanár tüntetésekre, annak szevezőjére, a médiatüntetésekre, a Klubrádióért tiltakozókra, az MTV éhségsztrájkolóira, az MTA-ra, a CEU-ra, ahogy a feledés homályába veszik majd az SZFE diákjainak csodálatos tiltakozása is, mint minden más?
Egy biztos, hogy Iványi Gábor tiltakozásának soha nem lesz vége, mert ha már mindenki elfogyott szokás szerint, egy ember még mindig marad, mint Isten ószövetségi prófétái, akik emlékeztetik az istentelen királyt. ez az egy ember pedig Iványi Gábor. Iványi Gábort nem lehet megtörni, legfeljebb elpusztítani, soha nem fogja feladni, pedig az egészségét féltők mind ezt javasolnák neki. Soha nem fog behódolni, nem fog meghátrálni, nem fog elhallgatni, mert ő nem evilági politikai célokért, nem tiszavirág életű mozgalmakért, hanem az emberek iránti szolidaritás isteni parancsa szerint él, ami belülről égő tűz, ami soha nem alszik el.
Ezért Iványi Gábort tönkre lehet tenni, mindent el lehet tőle venni, de őt magát soha nem lehet megtörni, meghátrálásra kényszeríteni, és ha nem marad más, csak öt kenyere és két hala, azt megszegi és az éhezőknek adja. Ha már egy szelet kenyere sem lesz, amit másoknak adhatna, akkor el fog menni üres kézzel hozzájuk, leül melléjük, megfogja a haldoklók kezét, vigaszt ad a szegényeknek, bekötözi a sebes lábúakat és sebes lelkűeket. Mindig meg fogja találni a dolgát a földön, amíg egyetlen szegény, elesett, támaszra szoruló ember, akár férfi, nő, gyerek van, hogy megmutassa Isten szeretetét.
Iványi Gábor és szelleme elpusztíthatatlan.
Orbán eltaposhat bárkit, megtörhet mindenkit, maga alá kényszerítheti az egész országot, de tudnia kell, hogy mindig lesz egy ember, akivel nem tud mit csinálni, mert soha nem fog behódolni neki. Soha nem adja fel, és mindig szembesíteni fogja őt azzal, hogy egy istentelen, embertelen, gonosz diktátor, nem keresztény ember, hanem egy sátánfajzat, aki az ördög szolgája, aki nem megmentője, hanem pusztítója Magyarországnak. Iványi Gábor mindig szabad és független marad, mint a hitvalló keresztények, akiket oroszlánok elé is vethettek.
Mindennek azért van jelentősége, mert Orbánt nem igazán az zavarja, hogy Iványi Gábor még isteni kegyelem folytán fenntartja az intézményeit, gondoskodik azokról a nyomorultakról, akikről már senki nem gondoskodik, mert utálkozva fordul el tőlük. Nem a pénz zavarja, ami még mindig Iványi Gábor rendelkezésére áll, pedig igyekszik őt anyagilag megfojtani. Neki pénze van, a világ egyik leggazdagabb embere. Azt akarja, amit az ördög akart Jézustól, hogy Iványi Gábor leborulva imádja őt, de legalábbis hajtson térdet előtte és hunyászkodjon meg. Ez az, amit Orbán akar, de ez az, amit soha nem fog megkapni.
Pedig Orbán (ahogyan az ördög a föld minden kincsét és királyságát ígérte Jézusnak) mindent megadna Iványi Gábornak és az egyházának, ha ő „leborulna” előtte. De jobb, ha Orbán tőlünk tudja meg: soha nem fog megtörténni. Márpedig ez a diktátorok betegsége, hogy nem tűrnek semmit, ami nincs a hatalmuk és a talpuk alatt. Mindenkinek fel kell adni, meg kell hajolni, bele kell törődni, meg kell hunyászodnia. Amíg egyetlen egy szabad és független ember van, aki nem hajol meg neki, addig egy diktátor nem nyugodhat.
Iványi Gáborban pedig Orbán az emberére talált, mert a szelíd, bölcs és jószívű lelkész, aki nagyon is átlát rajta, nagyobb hatalomnak engedelmeskedik, mint Orbán, és nevet rajta, amikor Orbán azt gondolja, hogy bármit adhat vagy elvehet tőle. Iványi Gábor tudja, hogy Orbán senki, és ez zavarja Orbánt. De amit Orbán Iványi Gábortól elvesz, azok anyagi dolgok, amelyek Iványi Gábornak csak addig és csak azért fontosak, mert azokkal tud segíteni másokon, akiknek szüksége van erre, és akikért felelősséget érez. Értük harcol, nem magáért.
Iványi Gábor nem a kastélyát, a pálmafás nyaralóit félti, mint egyesek, akik a sárga földig hódoltak be Orbánnak, és a Sátánnak, akinek Orbán a szolgája. Ha Orbán Magyarország miniszterelnökeként ezeket az anyagi eszközöket elveszi Iványi Gábortól, azoktól a magyar polgároktól veszi el, akikről neki kellene gondoskodni, de nem teszi. Ami Iványi Gábornak igazán fontos, azt Orbán tőle soha nem tudja elvenni, mert azok nem anyagi dolgok, ő pedig azt soha nem adja neki.
Iványi Gábor szemében Orbán súlytalan, jelentéktelen figura, mert a szívében semmi nincs, ami értékessé tenné őt. Földi hatalma van, ami ideiglenes hatalom, amivel elszámoltatja majd az, aki ezt a hatalmat sáfárságra neki adta. Orbán Viktornak pedig Iványi Gábor olyan, mint az Isten szeme, az Isten lelke, próbaköve. Nagyon nagy árat kell fizetnie azért, amit vele tesz, és nem Iványi Gábor miatt, hanem amiatt, aki mögötte áll, és aki szereti azokat, akiktől Orbán megvonja a jogot, az ételt és a szabadságot.
Orbán minél inkább befeszül, minél inkább erőlteti, hogy Iványi Gábort megtörje, a helyzete annál rosszabb lesz. Nem erősebb, hanem egyre gyengébb lesz. Iványi Gábor nem lesz forradalmár, nem szervez felkelést, és nem épít barikádokat, de az ő ellenállása, erkölcsi ereje feltörhetetlen, s nem ő fog meggyengülni és összeroppanni, hanem Orbán. A diktátorok pedig csak látszólag buknak bele a lázadásokba, a fegyveres ellenállókba. Valójában annak az egy (vagy néhány) embernek az ellenállásába, erkölcsi erejébe buknak bele, aki(ke)t nem tud megtörni, a hatalma alá rendelni.
Orbán Iványi Gáborba belebukhat, még akkor is, ha egyszer nem Iványi Gábor lesz a bukásának közvetlen oka. Az ő ereje fog megtörni, nem Iványi Gáboré. Mert Iványi Gábor magatehetetlenül feküdve az ágyban is erősebb, mint ő a felturbózott hadseregével, repülőivel, yachtjaival, az összeharácsolt vagyonával, a korlátlannak tűnő hatalmával. Mert neki olyan kincse van, amit Orbán eladott egy tál lencséért, s ami neki nincs. Iványi Gábor pedig nem adja meg neki azt a hamis látszatot és hazug igazolást, mintha lenne. Ahogy a hamis próféták teszik.
Nem kell félniük azoknak, akik Iványi Gáborért aggódnak. Nem fog meghalni előbb, mint amíg el nem végezte, amit Isten rábízott. Ő néha már letenné, de Isten nem engedi, és amíg itt van, ő nem hasonul meg önmagával. Nem kell aggódni, Iványi Gábor addig marad itt, amíg kell. És még nagyon sokáig kell. Ahogy az egész élete, úgy a halála is jel és üzenet lesz. Nagy ajándék a magyaroknak, világító lámpás. Nem tudják eléggé értékelni és megbecsülni, de nem is tart rá igényt. Nincs szüksége rá. Nem azért csinálja, és az ilyen prófétáknak ez a sorsuk. A magány, de ők mégsem magányosak.
Ahogy a diktátoroknak pedig az a vesztük, hogy nem hallgatnak az ilyen halk szavú prófétákra. Legyőzhetnek királyokat, megnyerhetnek nagy csatákat, háborúkat. Megingathatják az Európai Uniót, mindenkit a lábuk alá kényszeríthetnek. Csak az ilyen prófétákat, Illéseket, Iványi Gáborokat nem tudják megtörni. S okozza bármi a bukásukat, végül ennek tudatába pusztulnak bele. Orbán eljutott a válaszúthoz, a jövőjét szellemi értelemben az dönti el, hogyan viszonyul most Iványi Gáborhoz, az általa védelmezett nyomorultakhoz és értékekhez. Amit választ, azt kapja, azzal a földi és a túlvilági sorsát is eldönti.
Iványi Gábornak pedig Isten megvidámítja a szívét.
