Csák János kulturális miniszter még leírni sem tudja az Oscar-díj nevét, egy Facebook-posztban úgy írta: „Oszkár díj”. Ez az ember felel a magyar kultáráért, egyebek mellett a filmművészetért, aki még leírva sem sokszor láthatta az Oscar-díj nevét. Hallás után írta fonetikusan, amit utólag javítottak, de megmaradt az eredeti poszt. Csák János ezt írta: „Az Oszkár-díjas rajzfilmrendező is tiszteletét tette, jól elbeszélgettünk a magyar animáció jövőjéről.”
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének értékrendjére, szellemi és intellektuális színvonalára jellemző, hogy Orbán Viktor kedvenc művésze Kis Grófo „mulatási” énekes, kedvenc dala a „Nézését meg a járását”, a kurzus ún. filmrendezője Rákay Philip, a filmügyi kormánybiztos Káel Csaba kampányvideós, az Operaház főigazgatója Ókovács Szilveszter, aki miatt nem írja alá a szerződését és távozik Rost Andrea, a színházi életet Vidnyánszky Attila uralja, a CEU-t Bécsbe üldözték, az egyetemeket a Fidesz alá rendelték, Demeter Szilárd náci kulturális komisszárról nem beszélve.
De annál lesújtóbbat nem mondhatnánk, minthogy a magyar kultúra felett Csák János üzletember regnál, mint kulturális és innovációs miniszter. Csák János Szimpózium Szalon néven olyan összejövetelt szervezett a Szépművészeti Múzeumban, ahol a kulturális szféra fideszes potentátjai jelentek meg, illetve azok, akik igyekeznek semlegesek maradni, és még szóba állnak a NER-rel. Csák a találkozóról posztolt képeket, az Index vette észre, hogy csupa olyanokról, akiknek az operaházi főigazgatói pályázatát néhány nappal korábban ő utasította el.
De az minden bizonnyal a magyar kulturális élet mélypontja, hogy a kulturális miniszter Oszkár díjnak írta az Oscar-díjat, ami egy 5. osztályos általános iskolai tanulótól is elfogadhatatlan. Nagy bunkó a kulturális miniszter, ez nemcsak ebből derül ki. Már a parlamenti bizottsági meghallgatásán azt mondta, „olyan leszek, mint Odüsszeusz, amikor a szirének mellett hajózik el. Viaszt öntök a fülembe, nem engedem el az abszolút mércét”. Odüsszeusz nem öntött viaszt a fülébe. Még szerencse, hogy nem azt mondta, hogy Odüsszeusz forró ólmot öntött a fülébe. Ő az abszolút mérce.
Csák szerint a kultúra nemcsak művészeti alkotásokat, festményeket vagy zenei előadásokat jelent, hanem az észjárásunkat is. Az „észjárásról” csak néhány idézet: „családok nélkül nincs nemzet, nemzet nélkül pedig nincsenek családok”. Ha valaki ezt érti, s alá tudja támasztani, annak az áltörtténész szélhámos Paul Johnson Szókratészról szóló kötetét ajánljuk fel Csák János fordításában. A másik kedvenc idézetünk: „A magyarok a szabadság népe. A magyarok soha nem hódoltak be senkinek, nem lettek senkinek a gyarmata, szellemüket és lelküket senki nem tudja elfoglalni.”
Csák János „Az élet jó oldala” címmel írt közösen könyvet a gyermekkínzó gyermekotthonokat fenntartó Böjte Csabával, melyekben eltussolt pedofil esetek tucatjait tárta fel a sajtó. A könyv alcíme „Értékek keresése az ingatag világban”. Az igaz, hogy mind a ketten megtalálták az élet jó oldalát. Csak jó ütemérzékkel mondta, hogy „tűzbe tenné a kezét” Böjte Csabáért, amikor kiderült róla az, hogy bántalmazta még a titkos szeretőjét is, és egy 15 éves lányt rendszeresen megerőszakoló nevelő barátját fedezi.
Csák nagy találmánya, hogy újra fel akarja fedezni a művészeti és kulturális „mecenatúrát” az állami támogatások helyett. Most már világos, miért nevezték ki erre a posztra: faragja le a kulturális élet állami támogatását. Éheztesse ki a kultúrát. Főleg azokat, akik nem a NER szekerét tolják. De a NER talpnyalói is találjanak maguknak mecénásokat. Megmondjuk Csák Jánosnak, hogy ki volt az elmúlt 30 évben a magyar kultúra legnagyobb mecénása: Soros György.
El nem tudjuk képzelni, hogy ez a végtelenül korlátolt és ostoba ember hogyan lehetett a MATÁV pénzügyi igazgatója, a MOL és a T-Mobile Magyarország elnöke. Nagyjából úgy, ahogy kulturális és innovációs miniszter. A bajusza viszont NER-kompatibilis.
