Az 1954-es vb-döntő óta a magyar labdarúgás legnagyobb sikerét érte el a magyar hajléktalan-válogatott Mexikóban, ahol világbajnoki bronzérmet szereztek. A magyar hajléktalan-válogatott Iványi Gábor és az általa vezetett Oltalom Karitatív Egyesület csapata, szakmai vezetője Rákos András. Piros-fehér-zöld színekben Puskásék óta nem aratott ekkora sikert magyar labdarúgó válogatott. Iványi Gábor csapata 6:4-re legyőzte még a brazil válogatottat is a negyeddöntőben.
Lehet, hogy a magyar mégis futballista nemzet, mert amihez nem ér Orbán piszkos keze, az a csapat sikeres, és majdnem világbajnok lett. Mialatt a hajléktalan-válogatott Mexikóban Magyarországnak szerezte a dicsőséget, az idő alatt a szeretett hazában lendületet vett a hajléktalanüldözés.
Könnyen lehet, hogy a magyar hajléktalan Aranycsapatnak is disszidálnia kell, mert ha haza mennek Budapestre, akkor rendőri felszólítást követően a börtönben végezhetik vagy köz(kényszer)munkára fogják őket. Ez idő alatt Orbán közpénzek százmilliárdjaival kitömött csapatainak játékosai királyok módjára élnek.
A magyar hajléktalan-válogatott más tekintetben is üldözött csapatnak számít, mert „külföldről támogatott civilszervezetnek” minősül. A 35 milliós éves költségvetés legnagyobb része az EU-tól, a FIFA-tól és az UEFA-tól származik. A magyarországi támogatás kevesebb, mint a felcsúti importcsapat játékosainak egyhavi fizetése összesen. Ezért a vb-bronzérmes magyar hajléktalan-válogatott „Soros-hálózatnak” és „Soros-ügynöknek” minősül, a „Stop-Soros törvény” hatálya alá tartozik.
A magyar hajléktalan-válogatottat vélhetően nem fogadja hivatalában sem Magyarország pecás elnöke, sem Orbán Viktor miniszterelnök, a magyar futball apostola, mert ebben az esetben kezet kellene fogniuk Iványi Gáborral, aki létrehozta és működteti a világbajnoki bronzérmes magyar válogatott futballcsapatot. Esetleg megkérdezné, hogy az Orbán-kormány miért nem hajtja végre az európai ítéleteket, miért nem fizetik ki azt, ami járna nekik. Miért üldözik a hajléktalanokat, miért nem engedik, hogy humanitárius segítséget nyújtsanak a tranzitzónában éheztetett embereknek (akik nem elítélt bűnözők, mert azok fejedelmi ellátásban részesülnek Orbán lakosztályában).
Egyelőre Orbán olyan futballcsapatokba öli az adófizetők százmilliárdjait, amelyek klubszinten sem képesek nemzetközi kupákban szerepelni. Külföldi egyesületeket támogat, stadionokat épít olyanoknak, akik még semmit nem tettek le saját kategóriájukban az asztalra. Ezzel szemben a világbajnoki bronzérmes magyar hajléktalan-válogatott a szabadtéren edz, olcsó bérelt pályákon készül.
Ha a siker alapján adna Orbán támogatást, akkor Iványi Gábor hajléktalan-csapatának stadiont kellene építenie, mert Felcsúton még egy gomba nem nőtt ki, nemhogy valamire való futballista a tízmilliárdokból. Vagy mi lenne, ha nem stadiont építene Orbán a hajléktalanoknak, hanem annak töredékét a hajléktalanság megoldására fordítaná bebörtönzések helyett? El tudja ezt képzelni valaki? Ez a fasizmus.
Az Oltalom Sportegyesület edzése és pályája, innen szép vb-bronzérmesnek lenni
Nagyon beszédes, hogy az Oltalom Sportegyesület (OSE) honlapjának címe is az, hogy utcaifoci.hu és ez éppen ellentéte Orbán stadion- és futballakadémia mániájának. A nagy játékosok az utcán nőnek fel, nem a steril körülmények között. Puskás Öcsiből már gyerekkorában kivertek volna mindent Orbán akadémiáiban, amitől ő nagy lett. A hajléktalan focistáknak kézenfekvő, hogy az utcán készülnek, mert még otthonaik sincsenek, nemhogy akadémiáik vagy stadionjaik. Hajléktalanok ők Magyarországon szellemi értelemben is, mint ahogy szellemi „hajléktalan” mindenki, aki nem tartozk az orbáni bűnszervezethez.
De sor kerülhet még arra is, hogy a hajléktalanoknak folyamatosan focizniuk kell az utcán, hogy ne minősüljön az utcán tartózkodásuk köztörvényes bűncselekménynek. A létezésük bűncselekmény azoknak a mai Magyarországon, akik világbajnoki bronzérmet szereztek, és szívükre tett kézzel énekelték a magyar himnuszt. Annak a hazának a szeretete nyilvánult meg ebben, amely haza nem szereti őket.
Iványi Gábor akár futballakadémiát is kaphatna, mert egyre több a hajléktalan gyerek is. De a legszebb az, hogy amióta a hajléktalanság bűncselekmény Magyarországon, amiért bíróságok elítélik őket, azóta a hajléktalan-válogatott tagjai tulajdonképpen „bűnözők”. Ha hazamennek, és nem tudják valahol meghúzni magukat, akkor a bronzéremmel a nyakukban mehetnek a börtönbe. Az az ember küldi börtönbe őket, aki egy elítélt köztörvényes bűnözőt rejteget Budapesten. Aki megsérti a saját törvényeit is, és illegális bevándorlás szervezője: a külügy emberei hozzák a bűnöző migránsokat Budapestre.
Gondoljuk el, hogy a következő világbajnokságra a magyar hajléktalan-válogatott a börtönből utazik el, és az edzéseit a börtönudvaron tartja. Mit követtek el? Azt, hogy nincs lakásuk. Ez bűncselekmény ma Magyarországon. Üldözik a szegényeket, az otthontalanokat, olyan emberek, akik 12 milliós Rolex órában járatják a lányukat kilopott közpénzekből. Akik közbeszerzésnek nevezett szervezett rablást folytatnak az év minden napján. Akik lejáratják Magyarországot a világban, de ezek a hajléktalanok dicsőséget szereztek Magyarországnak. Nemzeti hősök.
A hajléktalan-válogatott tagjai, ezek a nagyszerű emberek, nagyon megdolgoztak azért a világra szóló sikerért, amit elértek, mondta el nekünk Rákos András szakmai menedzser. Nincsenek elkényeztetve, kiszolgálva, a magyar társadalom megvetettjei, mégis mindent megtettek azért, hogy dicsőséget szerezzenek annak a hazának, amely őket üldözi, és megveti. Szeretik a hazájukat, amely mindent elvitat tőlük, még az emberhez méltó életet is.
A magyar hajléktalan-válogatottat azért sem fogadják majd a Parlamentben, mert a magyar világbajnoki bronzérmes csapat tagja egy afganisztáni menekült, Zia Quasemi, akiről ezidő tájt az a hivatalos állami álláspont, hogy a magyar identitás lerombolása miatt érkezett Magyarországra. Egy légiós a magyar válogatottban, de neki nem Orban a neve. A magyar hajléktalan válogatott mindennek ellentéte, antitézise Orbán hazug rendszerének, amely a gyűlöletre épül. Azt ugyanis kevesen tudják, hogy az Oltalom Sportegyesületnek van egy „Fair Play Football Roadshow” nevű bajnoksága, amelynek szellemisége éppen ellentéte a NER-nek.
Érdemes elolvasni az ars poetica-jukat: „A Fair Play Football Roadshow az egyetlen olyan sportesemény sorozat Magyarországon, amely nemcsak a nevében fair play. Saját szervezésű bajnokság sorozatunkon – a speciális szabályrendszernek köszönhetően – különböző társadalmi rétegekből érkező, sokszor egymással vélt, vagy valós konfliktusban álló csoportok képesek együttműködni, akik aztán a pályáról kilépve, mindennapjaikba is magukkal viszik az előítéletektől mentes, kooperációra törekvő együttélés szellemét.”
Nos, ezt vessük össze a NER ideológiájával, Orbán fasiszta rendszerének szellemiségével. És mindent elmond a két szemlélet értékéről, hogy ezek világbajnoki bronzérmesek, Orbán rendszerének csapatai pedig a maguk kategóriájában Andorra és hasonló csapatoktól kaptak ki, és boldogok, ha legyőzik a finneket. A finneket, akik már nem is rokonok, ergo: nem egy futballnemzet.
A világbajnoki bronzérmes magyar hajléktalan-válogatott tagjainak és a csapat vezetőinek névsora:
Qasemi Zia (afgán menekült), Horváth Sándor, Hegyi Frigyes, Lőrincz Péter, Finta Kálmán, Szilágyi József, Jenei Balázs Krisztián, Tóth Gábor, Szikszay József, Rákos András
Szívből gratulálunk a világbajnoki bronzéremhez!
